goalish

Siralmas!

Siralmas, ahogy ez a válogatott játszik. Amennyiben ezt játéknak lehet nevezni. Siralmas ez az egész magyar labdarúgás. Siralmas, hogy ezt is labdarugásnak nevezik. Ez minden, csak nem labdarúgás. Ok, ők is belerugnak a labdába olykor, ha az feléjük közeledik. Viszont a labda a legnagyobbb ellensége a magyar válogatott labdarugóink számára. Mindeközben ők lennének azok, akik a legjobban tudják ezt művelni hazánkban. Ez siralmas.

Nem tudnak egymáshoz passzolni  öt-tíz méteres távolságból. Állandóan csak menekülnének a labdától a legegyszerübb módon, mintha a labda az ellenségük lenne. Ezek tényleg ennyit értenek a labdarúgásboó? Akkor azt mondom, hogy mondják le a válogatottságot és hátha akkor az illetekesek is elgondolkodhatnának, hogy ideje átadni a helyüket olyanoknak, akik szeretnének fejlődést a labdarúgásunkban és szeretnék azt, hogy aki megnézi vagy szurkol a válogatottunkank, azok örömmel járjanak ki a mérkőzésekre vagy kövessék azt a televízión keresztül. Csakhogy az illetékesek azok egy külön ügy. Miben illetékesek ők? Hozzáértést nem lehet észrevenni semmilyen szinten. Az egész kiválasztás valami olyan módszer szerint zajlik már évtizedek óta, ami egyvalamiben sikeres. Abban, hogy fejlődést ne lehessen elérni. Abban, hogy szakmailag semmit ne érjen az egész. Sajnos az egész közeg siralmas. Elhitetik az edzők magukkal, hogy ők is ugyanolyan jók, mint a magasan jelgyzett bajnokságok és válogatott szakemberei. Ennyire butának nem lehet lenni. Az eredmények mindent elárulnak, azok nem hazudnak. A bajnoki mérkőzesek látogatottsaga mindent elarul.  Siralmas ez az egész. Szóval a kiválasztás rossz minden szinten. A labdarúgók, edzők és vezetők kiválasztása is. Persze ne csodálkozzunk. Ez egy zárt közeg. Azon embereket, akik komolyan szeretnének a magyar labdarógásért dolgozni azt nem engedik maguk közé. Ebben nagyon ügyesek. Viszont nem ártana talán valamilyen szintü önkritika. Csak sajnos úgy látszik, hogy az a legnagyobb hiánycikk ebben a közegben. Beszélnek össze-vissza már évtizedek óta. Még mindig Mezey szelleme lengi át a magyar edzők  közegét. Azt hiszik, hogy a focit a mágneses táblán és szóban játsszák. Okoskodni azt sokan tudnak. Eredményt elérni meg...Na az nem megy. Szövegeléssel nem is lehet eredményt elérni. Abban vilagbajnokok vagyunk. De ez labdarúgás, amit a zöld gyepen játszanak és a szurkolókat, nézőket nem lehet becsapni. Ami gyenge az gyenge. Nézhetetlen a labdarúgásnak nevezett valamink. Jó lenne, ha eltudnának ezen gondolkodni azok, akik döntéshelyzetben vannak! Persze úgy tünik, hogy ez hiú ábránd...

Most abba nem mennék bele mélyebben, hogy ki választotta ki ezt a belgát, mert amit le lehet szűrni három mérkőzés után, az az, hogy ezért nem kellet volna egy belgát elhozni a válogatott élére, gondolom nem kis pénzért. Ezt a siralmas produkciót edző nélkül is kellene hozni válogatott játékosainknak. Kleinheisler nem csinált mást csak hátrafelé passzolt. Mikor egyszer megindulhatott, akkor meg teljes tanácstalansagában valószínüleg azt kivánta, hogy ez ne is történt volna meg, mert fogalma sem volt, hogy mit kellene ilyen esetben csinálnia. Szalai karácsonyfadísznek volt a pályán. Hozzáteszem ez nem csak az ő hibája. Dzsudzsák nem, hogy kapitánynak nem lenne szabad lennie, de még a keretbe sem kellene meghívni. Ok tudom, adott tegnap egy gólpaszt, de azon kivül már évek óta csak dísznek van a pályán. Szabó Jánost meg nem kellene ilyen kínos helyzetbe hozni és válogatottságot adni neki, mert az tisztán látszik, hogy még ebben a rendkívül gyenge válogatottba sem kellene meghívni. Persze értem én, hogy tizenegy játékost a pályára kell rakni, de azért mindennek van határa. Most nem mennék bele az egyes játekosok értékelésébe, mert csapatszinten voltunk teljesen értékelhettelenek, miközben még azok is elfelejtettek mindent a labdarúgásból tanultakat, akik még olykor képesek is ennél a rendkívül gyenge szinvonalnál valamelyest jobbat nyújtani.

De ez a siralmas produkció nem csak a játékosok felelőssége, hanem az egész közegé. Jó lenne már felébredni és elkezdeni megtisztítani a közeget a kóklertektől és helyet adni olyan embereknek, akiknek az a céljuk, hogy labdarúgásunkat visszahelyezzük oda, ahol volt néhany évtizeddel ezelőtt. Nekem ne jöjjenek azzal, hogy ezt nem lehet. Ezt csak a Mezey féle gondolkodók(?) hajtogatják. Persze értem én, azért mert ők nem tudtak elérni  semmit nemzetközi szinten már több, mint harminc éve, akkor másoknak sem sikerülne. Na azért ezt nekem ne magyarazzák be. Nem mindenki van az ő emberi szinvonalukon, akarom mondani szinvonaltalanságukon. Önkritika nulla. Eredmény nulla. Emberi jellem nulla. Ennél nem lehet nehéz jobbat alkotni.

Szóval ez az egész magyar labdarúóo valósag siralmas. Jó lenne, ha ezen elgondolkodnának azok, akik dönteshelyzetben vannak és megtennék az előre mutató lépéseket! Persze lehet, hogy naiv vagyok és ez nem fog megtörténni a közeljövőben. Ha nem történik meg, akkor pedig marad ez a siralmas állapot...

Az MLSZ a múltra szavazott.

A magyar labdarúgó szakma képviselői, az élősködők, a magyar labdarúgás vámpírjai pezsgőt  bonthatnak. Nagy sikert arattak. Ha már a pályán nem tudnak, akkor legalább a 'hivatalban' sikerült. A pályán való siker sohasem volt fontos számukra. Ahhoz tudás és intelligencia szükségeltetne. Az meg nincs. Márpedig nekik be kell bizonyítaniuk, hogy igenis nekik van igazuk. Nekik mindig igazuk van. Nem így van? Nekik igazuk van már évtizedek óta. Ugye? Ők sikeresek. Ok, nem a pályán, de az nekik nem számít. Miért is számítana? Mert ugye, ha valaki hülye, akkor nem annak fáj a hülyesége, hanem a körülöttük levőknek. Na ez is így van. Nem nekik fáj az, hogy a magyar labdarúgás nem létezik. A szurkolók már évtizedek óta szenvednek. Rengeteg olyan ember szenved a magyar labdarúgás sikertelenségét és tehetetlenségét látva, akik sokkal többet tudnának tenni a labdarúgásunk megreformálásában. De nem. Sajnos Magyarországon olyanok vannak pozicióban, akiknek nem érdekük a sikeresség elérése. Azért nem, mert akkor nekik nem lenne helyük, poziciójuk labdarúgásunk berkein belül. Arra nem képesek, hogy sikeressé tegyék focinkat. Így az kell, hogy minden maradjon a régiben. Na ezért kellett nekik elérni, hogy ne változzon megintcsak semmi. Mert megint csak az történt, hogy minden maradt a régiben. 

Már akkor érezni lehetett, hogy nem fog semmi sem történni, nem lesz előremutató döntés, mikor Bölöni nem vállalta el az MLSZ ajánlatát. Ő felelősségteljes ember, ami nem mondható el a 'belterjes' tagjairól. Ő nem azért jött volna, hogy kapjon egy poziciót, hanem azért mert tenni szeretett volna a magyar labdarúgás felemelkedéséért. Viszont ez érdekeket sértett volna. Ő nem elsősorban a szövetségi kapitányi posztban gondolkodott, hanem rendrakásban, a dolgok helyes útra állításában, munkában, tudásban és alázatban. Azok pedig akik nem megfelelőek a poziciójukra, azok valószínűleg kiestek volna a a körforgásból. Abból a körforgásból, ami évtizedek óta jellemzi a magyar labdarúgást. Akikre Varga Zoli is mondta, hogy semmit nem csinálnak és mégis nagyon jól megélnek a fociból. Körön kívül kerültek volna azok, akik a fociból élnek, de nem a fociért.

Szóval nekünk nem kellett se Varga Zoli, se Bölöni. Nem fogadjuk el se Huszti kritikáját, se Szalai Ádámét. Nekünk azok az emberek nem kellenek, akik tényleg szeretnék kiemelni labdarúgásunkat a posványból. Azok nem kellenek, akik felébresztenék labdarúgásunkat csipkerózsika álmából. Azok nem kellenek, akik hazánknál sikeresebb országokban értek vagy érnek el sikereket. Nekünk azok nem kellenek, akikben meg van az alázat a munka iránt, van tudásuk, állandóan fejlesztik magukat és megtapasztalták, hogy miről szól a futball sikeresebb országokban. Persze rosszul fejeztem ki magam, mert nekünk, nekünk szurkolóknak, jóérzésű embereknek szükségünk lett volna Varga Zolira, szükségünk lenne Bölönire, szükségünk lenne Husztira és szükségünk lenne Huszti és Szalai Ádám kritikájára is. Mi látjuk azt, hogy ők tudnának segíteni a magyar labdarúgás felemelésében. Nekünk ők kellenének. Viszont azoknak akik uralják a labdarúgásunkat már évtizedek óta, nekik ők nem kellenek.

Azt sajnos az élősködök elfelejtik, hogy ez az egész a szurkolókért kellene, hogy legyen. Vagy nem felejtik el csak pusztán nem érdekli őket. Mindegy melyik változat van érvényben, mert ránk nézve mindkettő szomorú és felháborító. Miért nem lehet Magyarországon sikeres a labdarúgás? Miért vagyunk mi, magyar szurkolók bűntetve? Az élősködőktől erre választ mi sohasem fogunk kapni. 

Mi lehet a megoldás? Mert arra hiába várunk, hogy a belterjes majd megoldja gondjainkat  és labdarúgásunkat felvirágoztatja. A szurkolók összefognak és nyilvánvalóan kifejezik, hogy rendszerváltás kell a labdarúgásunkban. El kell érni, hogy ez megtörténjen és mindazokat, akik részt vettek a focink lezüllesztésében, el kell zavarni még a pályák környékéről is! Menjenek és züllesztjék le saját magukat, de hagyjanak minket békén! Tünjenek el a labdarúgásunkból! Mert ez nem az övék. Ők csak bitorolják.

A magyar válogatott legjobb játékosai is segíthetnének azzal, hogy kimondják, hogy elég! Nem lépnek pályára addig, amíg normális változás be nem következik. Ezt sajnos kétlem, hogy meg fog történni. Pedig nem lenne elképzelhetetlen. Huszti is megtette. Ezt kellene a többieknek is tenni. Mert ők így tehetnének a magyar labdarúgás felemelkedéséért. Viszont nincsenek illúzióim. Valószínűleg a játékos saját magára gondol elsősorban és nem a magyar labdarúgás felemelkedésére. 

Szóval, ha a játékosok nem lépik meg azt a lépést, amit Huszti meglépett, akkor csakis a szurkolók tehetnek valamit. Mert másra nem számíthatunk. Meg kell érteni, hogyha szeretnénk minőségi focit, akkor ki kell mondanunk, hogy elég volt! Elegünk van és innentől kezdve változást akarunk! Tényleges változást! Addig kell mennünk, amíg el nem érjük a célunkat. Ha kell, akkor senki nem fog meccsekre járni. 

Csak akkor fogunk újra minőségi focit látni, ha a 'belterjest' elzavarjuk a labdarúgásunk környékéről. Csak akkor lesz változás, ha nem csak várunk rá, hanem összefogunk és teszünk érte. Ha ez nem történik, meg akkor jobb ha elfelejtjük még azt is, hogy valaha létezett magyar labdarúgás. A döntés mindenki saját kezében van. 

Évtizedek hülyének néznek minket. Csak azt lehet hülyének nézni, aki hagyja magát. A kérdés az, hogy mi meddig hagyjuk magunkat hülyének nézni? Főleg akkor mikor tudjuk, hogy a hülyék nem mi vagyunk, mégis velünk játsszatják el a hülye szerepét. Ha ezt hagyjuk, akkor tényleg hülyék vagyunk.

 

II.

Az eddig sem volt kétséges, hogy az MLSZ szarik a szurkolók véleményére. Mert ha nem így lenne, akkor nem választ meg egy olyan embert kapitánynak, aki miatt saját csapata szurkolóinak nagy többsége azért nem jár ki a meccsekre, mert ő az edző. Saját csapatának szurkolói sem szeretik. Ha meg még az az ország többi foci rajongójánk a véleményét is figyelembe vesszük, akkor nyilvánvaló, hogy Pintér kinevezésével nem a közvéleménynek akartak megfelelni. Mit érdekli őket a közvélemény?

Ők szarnak a szurkolókra és a közvéleményre. Ha nem így lenne, akkor legfőbb feledatuk az lenne, hogy intelligencia injekciókkal tömje tele a Magyar labdarúgást. Ennél fontosab feledat nem létezik. Enélkül sosem fogunk sikeresek lenni. Ez viszont úgy nem történhet meg, hogy egy olyan valakit neveznek ki szövetségi kapitánynak, akivel kapcsolatban intelligenciáról nem beszélhetünk.

De az MLSZ szarik a szurkolókra. Mert ha nem csak a zászlajára írná ki a szurkolói létszám növekedésének tervét. Ez mind hülyeség. MIvel minden lépésével a szurkolói létszám csökkenését éri el. Ennyire hülyék lennének az MLSZ-ben? Vagy csak arról van szó, hogy mast írnak a zászlóra, mint amit valójában akarnak? Nem lenne meglepő. A politikában ezt már jól megismerhettük az utóbbi évtizedekben.

De az már tényleg abszurd, hogy ezt egy olyan helyen teszik, ahol elvileg a szurkolóért történik minden. Képzeljünk már el egy színházat, ahol üres nézőtér előtt játszanak a színészek és se a vezetőséget, se a rendezőt, se a színészeket, se senkit ez nem érdekel. Ők így is úgy is jól megélnek belőle. Mit érdekelné őket a nézők. Jól elvannak ők nézők nélkül is. Legalább kevesebb a negatív hangot hallhatnak. Nen lehet jelen a kritika. Jó ez így nekik. A zsebük tele, a többi meg nem számít.

Képzeljünk már el egy bevásárló központot, amelyben minden tartozék megtalálható egyet kivéve. Az pedig a vásárló. Vásárló az nincs, de a vezetőség és irányítók, szerint minden rendben van. Sőt még a dolgozók sem panaszkodhatnak. Mindenki jól elvan. Nem kell oda vásárló. Anélkül is mindenki jól elél ebből a bevásárló központból.

Ilyen a mi focink közege. Ők nézők, vásárlók nélkül is jól elvannak. Most meg különösen jól elvannak, mivel a kormány rengeteg segítséget megad számukra. Mlg szép, hogy nem azzal vannak elfoglalva, ami normális esetben a legfontosabb lenne. Az intelligencia injekcióra gondolok.

Persze furcsa is lenne elvárni a hülye gyerektől azt, hogy beismerje azt, hogy ő hülye gyerek. Mert attól a pilanattól már nem lenne hülye gyerek. A belterjestől is ugyanígy hülyeség lenne elvárni, hogy változásokat akarjon. Mert az a változás azt eredményezné, hogy nekik nem lenne helyük a focink világában. Ennire azért megvan az eszük. Ezt képesek belátni. Tudják, hogyha minőségi emberekkel árasztanák el a labdarúgásunkat, akkor neki menniük kellene. Nem abszurd ez a helyzet? Hülyékkel van tele a labdarúgásunk és ők fogcsikorgatva ragaszkodnak a poziciójukhoz. Harcolnak a közvéleménnyel, harcolnak a szurkolók ellen, harcolnak ők mindenki ellen. Miközben ez az egész a szurkolókért kellene történni és nem ellenük. De ahogy az előbb leírtam, a szurkoló az nem számít.

Az nagyon fontos volt a ‘belterjes’ számára, hogy most az egyszer még Magyar szövetségi kapitányat válasszanak. Miért? Mert a következő EB-re kis tulzással csak az a csapat nem fog kijutni, ameyik nem akar. Így, ha Pintér nem szerencsétlenkedi el a helyzetet, akkor a válogatottunk Magyar kapitánnyal fog kijutni az EB-re. Akkor pedig majd jöhetnek a ‘belterjes’ képviselői és hangoztathatják, hogy igenis őkmegmondták, hogy ugyanolyan jók ők is, mint külföldi kollegáik.

Jó lenne már befejezni a bohóckodást! A ‘belterjes’ egy lós.art  sem ér. Ezt bebizonyították az utóbbi évtizedekben. Semmi sem változott évtizedek óta. Sőt! 2013-ban csapataink már Júliusban kiestek a nemzetközi kupákból. Válogatottunk meg ‘sikerrel’ vette be

Románia és Hollandia stadionjait.

Szóval jó lenne, ha mind az MLSZ és a ‘belterjes’ befejezné a mellébeszélést! Jó lenne, ha abbahagyná a szurkolók hülyének nézését! Viszont ez nem fog megtörténni addig, amíg a szurkoló az asztalra nem csap és azt mondja, hogy:

 

ELÉG VOLT! VÁLTOZÁST AKARUNK!

A FŐKOLOMPOSOKAT, FŐBŰNÖSÖKET, AKIK LEZÜLLESZTETTÉK A MAGYAR LABDARÚGÁST, EL KELL ZAVARNI MÉG A PÁLYÁK KÖRNYÉKÉRŐL IS!

INTELLIGENCIA INJEKCIÓVAL KELL FELPUMPÁLNI A MAGYAR LABDARÚGÁST!

 

Amennyiben változást akarunk, ezt nekünk szurkolóknak kell eldönteni. Ha igen, akkor tennünk kell a változás eljöveteléért! Tevékeny részt kell vállalnunk a változásért! Ha nem tesszünk semmit, akkor ne is álmodozzunk arról, hogy minőségi labdarúgást fogunk látni a magyar pályákon.

 

 

 

Címkék:

A média képviselőinek címezve!

Örülnék, ha a média is abbahagyná már a bohóckodást és értelmes embereknek is teret adna! Mindig csak az egyik oldal véleményét hallhatjuk, olvashatjuk. Az az oldal jelenik meg állandóan,

-amelyik részt válalt és válal focink tönkretételében;

-akik lejáratták az edzői szakmát;

-akik nem tudnak és tudnak eredményeket felmutatni a nemzetközi színtéren;

-akik állandóan közhelyeket puffogtatnak;

-akikből a jóérzésű futballbarátoknak már teljesen elegük van;

-akik miatt rengetengen elfodultak a sportágtól;

-akik miatt a thetséges gyerekek 99%-a abbahagyta a focit vagy más sportágat választott;

-akikeket a normális ember nem képes tisztelni és felnézni rájuk;

-akik értelmes szakmai értékelésre nem képesek;

-akik nemzetközi top játékost nem bírtak kinevelni az utóbbi évtizedekben;

-akik azt hiszik, hogy kizárólagosan ők értenek a focihoz;

-akik azt hiszik, hogy a szurkoló hülye;

-akik nem veszik észre, hogy a professzionális labdarúgás a szurkolókért van és nem fordítva;

-akik nem értik a modern futballt;

-akik nem képesek haladni a korral;

-akik sohasem érzik hibásnak magukat a sikertelenségekért;

-akik mindig összezárnak és nem fogadnak el az ő álláspontjuktól különböző véleményt;

-akik nem viselik el a kritikát;

-akik azt hiszik, hogy ugyanolyan jók, mint más, sikeres országokban dolgozó sikeres kollégáik;

-akik nem képesek a tükörbe nézni;

-akik nem képesek az önvizsgálatra;

-akik nem képesek saját hibáik kielemzésére;

-akik nem képesek játékosaik hibáinak elemzésére és azok kijavítására;

-akik nem képesek észrevenni, hogy miért nem lesznek a kezük alatt edződő játékosok top játékosok a nemzetközi színtéren;

-akik nem képesek mentálisan felkészíteni a labdarúgóikat;

-akik itthon nagyszájúak, ám erősebb külföldi csapattal találkozva betojt nyusziként viselkednek;

-akik nem képesek elismerni, ha valaki többet tud náluk;

-akik nem képesek elfogadni a külföldi szakembert Magyarországon;

-akik legszívesebben elüldöznék a külföldi szakembereket Magyarországról;

-akik gátjai a fejlődésnek;

-akiknek nem lenne helyük a labdarúgásunkban, ha azt szakmailag és emberileg is minőséget képviselő emberek többsége alkotná és vezetné;

-akik mindig a külső tényezőkben keresik a bajok forrását, miközben nem veszik tudomásul, hogy

a, kisebb lélekszámó nemzetek,

b,kevesebb igazolt labdarúgóval rendelkező országok,

c, kevesebb anyagi forrással gazdálkodó klubok, szövetségek,

d,más magyar sportágak,

is sikeresek tudtak lenni az utóbbi évtizedekben;

-akik egymást fényezik és nyalják, mialatt semi értékeset sem alkottak;

-akik állandóan mellébeszélnek.

 

Ebből van elege a magyar labdarúgást szerető emberek óriási többségének.

Kérem a média képviselőit, hogy mutassanak jó példát, törjenek ki ebből a posványból és legyenek többek, mint a magyar labdarúgó társadalom kártevői!

Esélyegyenlőséget!

Adjanak esélyt azoknak is, akik nem a fentebb felsorolt belterjes, romlott, igénytelen, romboló közeg tagjai, hanem velük ellentétben igazán szeretnének tenni a magyar labdarúgás felemelkedéséért és nem csak üres szavakkal, de tettekkel is. Adják meg először is az esélyt az új irányt mutatóknak, hogy ők is elmondják véleményüket! Adják meg az esélyt, hogy egyszerre üljön le a két tábor és az újítók kérdezhessenek a kártevőktől! Adják meg az esélyt, hogy  a szurkolók olyanokat is láthassanak, hallhassanak, olyanoktól is olvashassank, akiknek elegük van ebből a lagymatag nihiliznusból és haladást, fejlődést szeretnének plusz sikeressé tenni a legnépszerűbb sportágunkat!

Ha erre nem ad a média lehetőséget, akkor ők is egy szelet fújnak a kártevőkkel és nincs jogalapjuk számonkérni a siketelenséget rajtuk. Ebben az esetben ők is aszisztálnak a nem jól működő rendszernek, sőt maguk is részt válalnak a sikertelenségből. Ugyanis a média a mai korban nagy úr. Ezt jól tudja mindenki.

Ha pozitív változást szeretnének, akkor a médiának is bizonyítania kell, hogy minőséget “raknak le az asztalra”. Ellenkező esetben azt bizonyítják, hogy ők is jól elvannak a langyos vízben.

Én szeretném, ha a média felnőne a feladathoz és pozitív példával szolgálna a labdarúgó társadalom számára! Ugye nem nagy kérés ez?

 

 

Címkék:

Átvilágítás

"Belgák keresik a hibát a magyar foci gépezetében."

"Hamarosan egy belga cég részletesen átvilágítja az MLSZ stratégiai programját és a 16 NB I-es csapat működését is - erről Nyilasi Tibor, a szövetség sportigazgatója beszélt a Sport TV Zuhanyhíradó c. műsorában." -olvashatjuk az egyik hírportálon.

 

Mit várhatnánk ettől az átvilágítástól? Régen rossz az, ha saját magunk nem vagyunk képesek elemezni a helyzetet. Ha nem vagyunk képesek észrevenni mit csinálunk rosszul. Ha nem vagyunk képesek hibáin kijavítására. Nem kell ehhez belga cég. Én innen átvilágítom az egész magyar labdarúgást és még fizetniük sem kell érte. A magyar szakma semmit sem ér. Ha komplett játékosokat nevelnének ki, akkor lennének sikereink. Akkor az edzők jól végeznék a dolgukat. Akkor mondhatnánk, hogy edzőink alkalmasak feladataik ellátására. Mivel évtizedek óta nincsenek sikereink, ez mindent elmond a szakma hazai képviselőiről. 
De tovább megyek. Szalai nyilatkozata is egy átvilágítás volt. Potosabban megvilágítás. A fertőben felkapcsolta a villanyt. És mi történt ezután? Gyorsan megpróbálták lekapcsolni azt, mert a fény zavarja a belterjest. Minek oda fény? Minek oda Szalai féle nyilatkozatok? Minek megzavani azt, ami már olyan szépen be van járatva évtizedek óta? Mondhatják a belterjes képviselői. Ne zavarjon már ebbe bele senki sem. Minek? Ők így is jól elvannak. Na jó azért csináljunk látszat lépéseket. Hívjunk ide egy "független" átvilágítót külföldről. Úgyis azt fog a belterjes lekommunikálni, amit csak akar. Komolyan elhiszi itt valaki, hogy majd elénk áll majd a belterjes és elmondja, amit mi, szurkolók már régóta tudunk, hogy a belterjes nulla mind szakmailag, mind emberileg. Ők nem fogják ezt sohasem bevallani. Nem fognak a húsos fazék mellől felállni és átadni a helyüket olyanoknak, akik ténylegesen tudnánkak tenni a magyar labdarúgásért. Na ez az, ami nem fog megtörténni.
Akkor meg minek ez az egész? Látszatlépés. Majd elmondják, hogy akadémiáink világszinvonalúak meg bla, bla bla.
Én egyet javasolnék átvilágítás helyett. Az összes edző menjen ki külföldre és próbálja meg elvégezni az edzőképzést mondjuk, Németországban, Hollandiában, Spanyolországban vagy Angliában. Ha ott sikeresen elvégzik az edzőképzőt, akkor már előrébb leszünk. Kétlem, hogy sokan el tudnák végezni. Valószínüleg a nagy többség elbukna. Habár az edzőképzéstől nem lesz senki sem nagy edző, de sajnos Magyarországon mindenki megkapta az összes papírját, aki a belterjesben volt vagy annak tetszése szerint viselkedett. Külföldön pedig, akkor kapná meg a papírt, ha arra érdemes lenne. Na ez már egy érdemes lépés lenne.
Mert mi van, ha az átvizsgáló cég igazán elmondaná azt, amit minden jóérzésű szurkoló tud? Gondoljuk, hogy akkor már lesznek jó edzőink? Nem. Akkor meg?
Ki kell dobni a belterjes főkolomposait a magyar labdarúgásból örökre. Aztán meg el kell kezdeni az edzőinket megtanítani az alapvető dolgokra, ami természetes más országokban. Be kell hívni néhány külföldi edzőt, akik folyamatosan taníthatják az arra vevő embereket. Aki meg nem vevő a jóra, azt  le kell építeni. Csak úgy, mint az élet más területén. Ha nem vagy alkalmas, ha nem a jó irányba akarod húzni a szekeret, ha ártasz a jó kezdeményezésnek, akkor menj és érvényesülj máshol , de ne akadályozd az előrehaladást!
Ide nem látszatintézkedések kellenek. Ám mit várjunk a hazai szakmától, mikor Szalai kritikájára sem voltak képesek előremutatóan reagálni, önvizsgálatot tartani. Amikor Szalai átvilágítását is gyorsan lesöpörték magukról.
Örülnék, ha Csányi Sándor is felébredne és kitenné mindazokat a futballunkból, akik nem oda valóak. Mint, ahogy tenné azt azokon a területeken, ahol sikereket ért el.
Plusz azt is tanácsolnám Csányi Sándornak, hogy keressen olyan embereket, akik nem fertőződtek meg a magyar labdarúgás szennyezett viszonyaitól, akik tényleg tenni szeretnének azért és tudnának is. Keresse őket!!! Mert ha keres, akkor találni is fog. Állítom, hogy a körön kivül állókból rövid időn belül több alkalmas személyt tudnék felsorakoztatni a focink megreformálására, mint amennyi most jelen van a labdarúgásunkban. Ha vicces kedvemben lennék, akkor azt mondanám, hogy ez nem nagy kunszt, mivel a belterjesben kétlem, hogy találunk tiszta jellemet, aki még a szakmájához is értene. Mindenestere jó lenne, ha Csányi nyitott lenne a belterjes leépítésére és a belterjesen kivüli emberek beépítésére. Ha ezt nem teszi meg, akkor várhatunk itt életünk végéig is arra, hogy a magyar labdarúgás kiemelkedjen a posványból és újra meghatározó tényező legyen a világ labdarúgásában.

 

Címkék:

Csank Jánosnak (is) üzenném

Csank János szerint az egyik ok, amiért nem lehetünk sikeresek mert “70-80 ezer igazolt labdarúgóval nem tudjuk felvenni a versenyt”. 

Felmerül néhány kérdés ezzel kapcsolatban. Miért van kevés igazolt focista Magyarországon? Ez kinek a felelőssége? Az edzők is felelősek ezért? Az igazolt labdarúgók száma függ a labdarúgásunk minőségétől? A minőség függ az edzőktől? Az edzők minősége befolyásolja labdarúgásunk minőségét?

 

Ahol a legtöbb igazolt játékos van ott a legeredményesebb a csapat? A lista ezt mutatja? Abszolút egyenes lenne az összefüggés? Az USA 2. az igazolt labdarúgók számát illetően. Dél Afrika a 7. helyen van. Kanada a 10. helyen van. Kína a 12. helyen. Spanyolország pedig csak a 16.helyen található. Argentina csak a 27.helyen van ezen rangsorban…

 

Szóval nézzünk néhány adatot:

 

Magyarország

Népesség: 9,906,000

Igazolt labdarúgók száma: 127,226

(Forrás: www.fifa.com)

 

Néhány példa, hogy kisebb népességű ország kevesebb vagy hasonló igazolt számú labdarúgóval kiket nevelt ki és mely top csapatokban játszanak legjobbjai.

 

Uruguay

Népesség: 3,286,314

Igazolt labdarúgók száma: 41,800

Luis Suarez (Ajax, Liverpool),

Diego Forlan (Manchester United, Villareal, Atletico Madrid)

Edinson Cavani (Napoli, Paris Saint-Germain)

 

Horvátország

Népesség: 4,290,612

Igazolt labdarúgók száma: 109,799

Lika Modric (Tottenham, Real Madrid)

Mario Mandzukic (Bayern Munich)

 

Szerbia

Népesség: 7,181,505

Igazolt labdarúgók száma: 132,182

Branislav Ivanovic (Chelsea)

Alexandar Kolarov (Manchester City)

Matija Nastasic (Manchester City)

 

Szlovénia:

Népesség: 2,061,109

Igazolt labdarúgók száma: 30,725

Samir Handovic (Inter Milan)

 

Bosznia-Hercegovina

Népesség: 3,839,737

Igazolt labdarúgók száma: 69,040

Edin Dzeko (Manchester City)

Miralem Pjanic (Roma)

 

Montenegro

Népesség: 620,029

Igazolt labdarúgók száma: nincs adatom, de valószínűleg nem éri el a magyarországi számot.

Mirko Vucinic (Juventus)

Stevan Jovetic (Manchester City)

 

Portugália

Népesség: 10,562,178

Igazolt labdarúgók száma: 132,734

Cristiano Ronaldo (Real Madrid)

Pepe (Real Madrid)

Fabio Coentrao (Real Madrid)

 

 

Arra is találhatunk példákat, amikor egy országnak a népessége sokkal kisebb,  mint hazánké, igazolt labdarúgóinak száma is jóval kisebb, játékosai sem a legnagyobb európai kluokban játszanak és mégis sikerült a pótselejtezőt jelentő 2.helyet elérni a csoportukban, miközben a selejtezők előtt a 6.kalapból nyertek besorolást. Nem is kell messzire visszamenni az időben, mert itt van erre a legújabb példa.

Izland, népesség: 325,010, Igazolt labdarúgók száma: 21,508

 

Azt már inkább fel sem vetem, hogy Magyarország 1986 óta nem volt világbajnokságon és 1972 óta euróbabajnokságon. Mialatt kisebb népességgel rendelkező vagy/és kevesebb igazolt labdarúgóval rendelkező országok sora vett részt nagy nemzetközi tornákon. Csak a példa kedvéért Uruguay a 2010/es világ bajnokságon 4.helyet szerzett…

 

Az, hogy mennyi igazolt labdarúgónk van az nagyban függ a benne dolgozók munkájának minőségétől. Ha nem így lenne, akkor más sportágakban sem lehetnénk sikeresek. Márpedig elég csak a vizilabdázók egymás utáni 3 olimpiai aranyérmét említeni az utóbbi 20 évből. Ám szerencsére rengeteg sikert értek el magyar sportolók az utóbbi évtizedekben, mialatt a magyar labdarúgás csak agonizál.

 

Egy másik megközelítésből is érdemes megvizsgálni a dolgot. A Magyarországon dolgozó labdarúgó edzők között vannak, akik sikereket érnek el az országhatáron belül. Ilyen sikerek esetén a dicsőségben fürdenek és nagyon büszkék magukra. Ám én azt mondanám, hoyga a sikereket magukénak vallják, akkor a kudarcokkal is úgy kell tenni. Szóval felmerül bennem, hogyha elháritják a felelősséget a kudarcok esetén, akkor a sikerek sem tőlük függenek? Akkor meg minek vannak ott? Ebben az esetben nincs szükség rájuk. Maguktól is mehetnek az események. Sajnos sokszor eszembe jutott a válogatott meccseket látva, mikor még Egervári volt a szövetségi kapitány, hogy annyit amennyit nyújtott a csapat azt Egervári nélkül is képes lett volna véghezvinni. Sőt néha az volt az érzésem, hogy talán még többet is elérhetne a csapat, ha Egervári nem lenne ott és nem akadályozná őket az alkalmatlanságával. Mert van egy érzésem, hogy egyes játékosok már most többet értnek a fociból, mint Egervári. Az intelligensebbekre gondolok.

 

Szóval az mindenki számára világosnak kellene, hogy legyen, a tehetségek kinevelése, a nemzeti csapat sikeressége nem az igazolt labdarúgók számától függ. Még csak nem is a népességtől. Az ország nagyságától. A körülményektől. Igen ezek is fontos tényezők lehetnek, ám nem elsősorban ezektől az adatoktól függ egy ország labdarúgásának sikeressége.

A legfontosabb dolog a szakemberek hozzáértése!!! Sajnos ebben vagyunk mi a legjobban lemaradva. Szakembereinknek pedig ezt a legnehezebb belátnia. Ha képesek lennének ezt belátni, máris többek lennének. Máris megadnák az esélyt a továbblépésre. Ehhez viszont egy bizonyos intelligencia szint elérése szükségeltetne. Ez nincs, így az örökös magyarázkodás marad. Mindig a külső körülmények hibáztatása. Ez meg csak önbecsapás. Ez nem a sikeres emberek jellemzője. A sikeres emberek 100%-os felelősséget válalnak. Mindenben és mindenkor. Egervári sohasem volt hajlandó szakmai elemzésbe kezdeni. Mindig elháritotta az erre vonatkozó kérdéseket. Nem mert belekezdeni, mert akkor saját magát leplezte volna le arról, hogy mennyire nem üti meg a nemzetközi mércét. Hozzátenném, hogy ezzel Egervári nagyon nincs egyedül a magyar edzők között. Szeretnék én egy edzőt találni Magyarországon, aki saját munkájának szakmai elemzését a nyilvánosság előtt megtenné. Erre akár várhatnék életem végéig is. Majd akkor fogunk ilyennel találkozni, ha ezt a selejtes ‘belterjes’ csoportot felváltja egy felelősséget felváltó nezedék.

 

Csank hiányolja Mezeyt és hasonszőrű kollégáit a TV műsorokból. Hm…

Mezey nem nevelt ki egyetlen nemzetközileg is elismert trénert, pedig ő volt az edzőképzés vezetője, az utóbbi évtizedekben az ő neve fémjelezte ezt a szakmát hazánkban. Pozicióban volt. Amit akart, azt elérhetett. Nem lehetett semmiben sem hiánya. Sajnos azt lehet mondani, hogy 1985 óta semmit sem tett le az asztalra. Sőt a legjelentősebb károkat okazta a magyar labdarúgás számára. Mindenki alatta helyezkedett el és az ő hátsóját kellett nyalni ahhoz, hogy valaki kispadot kaphasson. Ez sajnos teljesen megmérgezte a környezetet. Ez az amiatt sajnos tovább lépni nem lehetett. Aki esetleg máshogy látta a dolgokat és ki is merte nyilatkozni azt, az nem volt kívánatos személy többé a magyar labdarúgás berkein belül. Ezért gondolom én azt, hogy nem lehetséges ebből a közegből jövő embernek sikereket elérni nemzetközi viszonylatban, mivel mindent úgy kellett csinálni, hogy az Mezeynek és ennek a belterjes közegnek megfeleljen. Így pedig nem nőhet senki sem a ‘mester’ felé. Romlott közegtől ne várjunk megújulást, de legfőképpen ne várjunk megtisztulást. Ez a közeg már velejéig romlott. Ez a közeg már nem képes saját magából kiműteni az elburjánzott rákos sejteket, mert úgy tűnik, mintha az egész test ,már csak rákos sejtekből állna. Itt csak külsős, szakmailag és emberileg is alkalmas emberek segítségével lehet a magyar labdarúgást a megfelelő pályára állítani…

 

Mert én akár még azt is elhiszem, hogy Mezey és barátai elméletben értik a játékot. Viszont a focit a pályán játszák és nem a mágneses táblán. Ez a nagy különbség. Nem elég átlátni, hogyan játszák a futballt sikeresebb országokban. Át is kell tudni adni az elméleti tudást a játékosoknak. Mentálisan is fel kell nőni a feladathoz. Az nem elég, hogy egy papíron levő gyakorlatot lemásolok a füzetembe. Azt a játékosoknak kellene kivitelezni. Ha nem tudják, akkor azért elsősorban edzőink hibásak. Mind az utánpótlásban, mind a felnőttekkel dolgozók.

 

Csank azt is mondta, hogy “papirforma alapján vesztes mérkőzés volt a románok elleni”. Mi 2.-ok voltunk, ők pedig 3.-ak a mérkőzés előtt. Ha jól emlékszem a világranglistán is előttünk álltunk. (Habár engem a világranglista nem érdekel, de úgy tűnt, Egervári azon szeretett volna mindig feljebb kúszni és mint egyetlen értékmérőre tekintett.) Itthon a románok rendkivül gyengék voltkak ellenünk. Az már a bénáskodásunknak köszönhető, hogy nem sikerült megnyerni a meccset. Ez a roman válogatott nem jobb, mint a magyar. De legalábbis nincs akkora különbség a két csapat között, hogy ne lett volna esélyünk legalább 4 ponot szerezni ellenük. Ebből 1 pont lett. Így meg könnyű azt mondani, hogy ez papirforma volt. Ezt a legegyszerűbb mondani. Már megint levenni magunkról a felelősséget. Ez nem volt papirforma. Ez a mi szerencsétlenkedésünknek, a szövetségi kapitány és segítőinek alkalmatlanságának, szakmai hibáknak az eredménye. De mit is várhatnánk egy olyan szövetségi kapitánytól, aki maga van a legjobban ‘beszarva’ (már bocsánat a kifejezésért) a meccs előtt, alatt és után is. Még szép, hogy ezt ráragassza a játékosaira. A hadvezér állapota, felkészültsége, magabiztossága vagy annak hiánya, mentalitása, kisugárzása kihat a seregére is. Ezt könnyen megfigyelhetjük a nagy edzőknél. Sajnos Egervárinál is megfigyelhettünk valamit. Az a tanácstalanság, amit ő sugárzott az oldalvonal mellett a nehéz helyzetekben, negatívan befolyásolta volna akár a világ legjobb labdarúgóit is. Se szakmai, sem mentális segítséget nem tudott nyújtani játékosai számára. Mondjuk jó lett volna, ha nem kell ennek megállapítására 3 évet elpazarolni az életünkből. Jó lett volna, ha az MLSZ képes lett volna azt látni, amit és és hozzám hasonlóan rengetegen a kinevezéskor is tudtunk. Egervári nem volt alkalmas a magyar vélogatottat sikerre vezetni. Az lett volna a csoda, ha sikereket ér el. Ami bekövetkezett az egyáltalán nem lepett meg engem. Ebből a selejtes ‘belterjes’ közegből, ami meghatározta az utóbbi évtizedek labdarúgását hazánkban, nem lehet sikeresnek kinőni. Azért nem, mert aki mast akart, újat akart, jobbat akart azt egytől egyig elnyomták, kivetették magukból.

 

Csank azt is mondja, “magyaros nagyképűség, hogy mindig tovább akarunk jutni”. Hm. Ez meghökkentő számomra. Azért nem Andorra vagyunk és nem is San Marino. (Nem lenézve ezen csapatokat.) Ha valamikor az utóbbi évtizedekben, akkor most minden adott volt ahhoz, hogy a 2.helyet megszerezzük. Ez a roman csapat nem job, mint mi. A törökök meg gyengék voltak akkor mikor veünk játszottak. Akkor nekik is gyenge szövetségi kapitányuk volt. Nekik job a játékosállományuk.  Ha Fatih Terimmel játszották volna végig a sorozatot, akkor nagy valószínűség szerint ők végeznek a második helyen. Ám nem ez volt a helyzet, így azt mondom az ellenfeleink a segítségünkre voltak. Sajnos mi nem tudtuk saját magunkat kellően segíteni. Állítom, hogy egy normélis szövetségi kapitánnyal a második helyen fejeztük volna be a selejtező sorozatot. (Mégha a futballban nem szokás a ha szó használata, akkor is ezt mondom) Abban az esetben pedig mit mondott volna Csank a papirformáról? Arró már nem is beszélve, hogy ehhez mindösszesen annyi kellet volna, hogy ne szerencsétlenkedjük el a románok elleni hazai meccset. Egyébként meg azt mondom, hogy a sportban nem érdemes a papirformáról beszélni. Meg statisztikákról. Azért vannak, hogy felborítsuk őket. Látsd például Izland esetét, hogy ne menjünk messzir a múltban.

 

Egyébként meg a közvélemény nem azt várta el, hogy móljuk felül Hollandiát és nyerjük meg a csoportot. Tisztában volt mindenki azzal, hogy a 3. Kapalból sorsoltak ki minket. Viszont az előrelépéshez, mi más célt tűzne ki az ember, ha nem a 2.helyet? Ez jelent előrelépést. Ha megint harmadikok vagyunk, akkor az nem jelent előrelépést. Szerintem az teljesen normális, hogy fejlődést vár el az ember a csapatától. Sportolóknál meg még természetesebbnek kellene, hogy legyen megcélozni a következő lépcsőfokot. Ebben az esetben ez, a második hely lett volna. Ezt nem szerezték.

Azt sem szabad elfelejteni, mit ígért Egervári a kinevezésekor. Ő azt mondta, hogy csapata ki fog jutni a braziliai világbajnokságra. Ezt nem tudta teljesíteni.

 

Azt is mondja Csank, hogy “a magyar edzők is tudnának értelmeset mondani, ha megkérdeznlk őket”. Elsősorban nekik nem beszélni kellen, hanem olyan játékosokat kinevelni, akik felveszik a versenyt nemzetközi szinten, plusz olyan csapatokat vezetni, akik ugyancsak labdába rúgnak a nemzetközi labdarúgás színpadán. Szóval nekik elsősorban dolgozniuk kellene. Meg az intelligenciájukat feljebb tornázni. Mert abban nincs köszönet, amikor a magyar edző megszólal. Közhelyek tengerét zúdítják rank már ‘évezredek’ óta. Inkább bele sem kezdenék a felidézésükbe, mert valószínűleg csak untatnék ezzel mindenkit.

 

Csank magánemberként valőszínüleg egy rendes, becsületes ember, aki a maga módján meg tett mindent, hogy jó edző legyen. Annyi mindösszesen a baj, hogy ő is beállt a Mezey vezette ‘belterjes’ táborba (mivel másképp nem boldogulhatott volna) és ez sajnos garancia volt arra, hogy sohase lehessen nemzetközileg sikeres edző. Szóval ő is a rendszer terméke. Beállt a sorba és ezzel elvágta a lehetőségét annak, hogy a befektetett munkája sikereket hozzon nemzetközi viszonylatban is. Sajnos ő is csak azt fújja, amit ez a régi rendszer megkövetel tagjaitól. Ő úgy gondolkodott, hogyha nem áll be a sorba, akkor nem lesz sohasem edző Magyarországon. Sajnos ez egy fertőzött környezet, ami senkit sem kímélt. Csakis azokat kímélte meg, akik nem kértek ebből és otthagyták szeretett sportágukat. Csak remélni tudom, hogy ez meg fog változni, labdarúgásunk meg fog tisztulni és akkor a következő generáció Csank Jánosa már sikereket tud majd felmutatni a labdarúgás nemzetközi színpadán is!

 

 

Címkék:

Mi jöhet a katasztrofális 1-8 után?

1986 Magyarország – Szovjetunió 0-6,

1997 Magyarország – Jugoszlávia 1-7, 0-5,

2013 Magyarország – Hollandia 1-8.

 

 Nesze neked fejlődés! Felháborító! Újabb 3 év lett elrabolva az életünkből úgy, hogy előrelépésről nem beszélhetünk. Mert nekem ne lobogtassa Egervári a vilgranglistát. A románok ellen és a hollandok ellen mindent tisztán láthattunk.

Egy megoldás van csak. Azokat az embereket, akiknek bármilyen köze volt ezekhez az eredményekhez, el kell távolítani a magyar foci tájékáról! Azokat az embereket akik azóta is osztják az ’észt’, felelős poziciókat kapnak, nyerészkednek a magyar foci kárára és nulla eredményeket tudnak felmutatni, menniük kell! A kártékony alakokat el kell távolítani!

Mezeyk, egervárik, both józsefek, varga istvánok, mészőlyök kálmánok, csank jánosok, pintér attilák, bognár gyurik mind huzzanak el a magyar foci színteréről! És akkor csak a jéghegy csúcsát említettem. Mindannyian, akik csak kárt tettek benne.

Ide igazi reformok kellenek. Képes lehet a magyar labdarúgás megújulni és kisöpörni magából a nem odavalókat? Lehetséges ez a változás belülről? Az MLSZ képes lehet ezt végrehajtani? Igen, az MLSZ képes kellene legyen erre. Csakis abban bízhatunk, hogy az MLSZ-ben vannak kivülről jövő emberek, akiket nem tudott még megrontani a magyar labdarúgó közeg.

 Egervári lemondása nem elég! A szövetségi kapitány lecserélése önmagában nem tudja megoldani a magyar labdarúgás összes problémáját. Igen, egy hozzáértő emberrel jobb eredményeket, mindenféleképpen jobb játékot tudnánk bemutatni, de azért a magyar labdarúgás problémája sokkal mélyebb, minthogy csak leredukálnánk a szövetségi kapitány személyére. Ez a pozició a szakma csúcsa, így nagyon fontos, hogy a legalkalmasabb embert válasszuk ki rá, ám ha csak szövetségi kapitányt választunk az nem lesz elegendő a magyar labdarúgás fellendítéséhez, megreformálásához.

Két eset lehetséges.

1.Egy olyan ember kell szövetségi kapitánynak, aki nem csak a szövetségi kapitányi poziciót látja el, de egyben a szakma feje(szakmai igazgató) is lesz, aki alá tartozik minden nemű szakmai kérdés és ő reformálja meg, alakítja át a rendszert, rakja le az alapjait a sikeres jövőnek. (például Bölöni)

2. Megtaláljuk a megfelelő kapitányt (például Sousa) és mellé egy olyan embert(például Bölöni), aki alá fog tartozni minden szakmai kérdés és ő viszi keresztül a reformokat.

 

 Mindkét poszttal kapcsolatban nagyon fontos, hogy ne az úgynevezett ’belterjesből’ legyen választva. Ne azok közül, akik egész életükben tevékenyen részt vettek a magyar labdarúgás sikertelenségében vagy pedig aszisztáltak hozzá. Ha ilyen valakit választunk, akkor az megint csak alibi lépés lesz és óriási valószínűséggel marad minden a régiben. Ebből elege van már a labdarúgást szerető társadalomnak. Ezt bűn lenne meglépni. Nem szabad, hogy ez megtörténjen! Szóval ezért nem szabad gondolkodni se kis Mészőlyben, sem Nyilasiban, sem Pisontban, sem Csankban, sem egyik edzőben sem, aki részt válalt az utóbbi évtizedek sikertelenségében. Náluk valószínűleg garantált a sikertelenség folytatása.

 

 Új ember, új emberek kellenek! Friss vér kell a vérkeringés újraindítására. Mert a magyar labdarúgó szakma kómában van. Saját magukat nem lesznek képesek feltámasztani. Először is el kell távolitani a rákos sejteket. Jelen esetben a főbűnösöket az edzőképzésből, az edzők közül, a média környékéről...Mert az pozitív irányba való elmozduláshoz minden szinten és minden területen meg kell gyógyítani a beteget. Itt nem csak fizikai, de mentális betegség is jelen van egyszerre. Mentálisan talán még rosszabb állapotban van a magyar labdarúgás, mint fizikálisan. Mert milyen problémát mutat sikertelenségünk, ha nem mentálisat, mikor nem bírjuk megtartani a vezetést itthon a románok ellen, mikor nem bírjuk el a nyomást kint a románok ellen, mikor kapunk egy nyolcast hollandiában úgy, hogy erre a ’bravúrra’ még Andorra sem volt képes.

 

 Mindenesetre. Friss vér kell. Nem a ’belterjesből’. Kell egy ember, aki a szakmát felügyeli és renbe teszi. Ez az ember vagy a szövetségi kapitány lesz vagy pedig egy külön személy. Nekem  két ember jut ezzel kapcsolatban az eszembe. Bölöni és Sousa. Szóval mi szó mellettük és mi szó ellenük?

 

 Sousa sikeres nemzetközi játékospályafutással a háta mögött, bizonyította a Videotonnal, hogy képes nemzetközi szinten is többet kihozni egy magyar csapatból, mint a magyar edzők. Rendkívül profi, él-hal a játékért, játékosait képes feltüzelni. Szakmailag és mentálisan is többet tud adni a magyar játékosoknak, mint bárki a ’belterjesből’. Nem beszéli a magyart, ami a mai világban már nem probléma, ha csak a szakmával kell foglalkoznia. Viszont a reformok véghezviteléhez, az ütközések, harcok megvívásához ez talán hátránya lehet. A Vidinél a sikereinek egyik titka az volt, hogy csapata szervezettsége –különösen ami a csapat védekezését illeti- a magyar átlag feletti volt. Ezt azonban a teljes védősor külföldiekre való cserélésével oldotta meg. Ezt a válogatottnál nem tudná megcsinálni. Hacsak nem honosítana. (Pl. Vinicius) Ám az is igaz, hogy a válogatottnál az egész magyar labdarúgás palettájáról válogathata, míg egy klubcsapatnál sokkal limitáltabb a választási lehetőség. A legjobb játékosainkkal meg tudná valósítani az általa megálmodottakat. Kérdés, hogy egy jobb lehetőség esetén itt maradna-e vagy tovább állna? Persze a mai futballban már semmire sincs garancia és valószínűleg a közegtől is függne, hogy hosszabb távra berendezkedne-e vagy sem. Legfőképpem attól, hogy az MLSZ teljes mellszélességgel felsorakozna mögötte vagy sem. Az is igaz, hogy ebben az esetben neki kellene a közeget alaítania. Szövetségi kapitánynak megfelelő lenne.

 

 Bölöninek sikeres nemzetközi játékospályafutás van a háta mögött. Ami különösen nagy szó, mivel azt magyarként Romániában futotta be. Ez már magában megmutatja, hogy erős egyéniségről van szó. Edzőként is sikeresnek mondhatja magát. Többek között dolgozott Franciaországban és Portugáliában, amit a ’belterjesből’ senki sem mondhat el magáról. Az sem elhanyagolható tény, hogy Ronaldonak először ő adott esélyt a felnőtt labdarúgásban. Mivel magyar ember, így a nyelvvel nem lenne problémája. Ráadásul erdélyi és az köztudott, hogy az erdélyieket a történelem igazán megedzette a támadások, harcok kivédésére, elhárítására. Na erre a magyar foci reformjához valószínűleg nagy szüksége lenne. Magyar ember, de nem a magyar labdarúgás romlott közegének a ’terméke’. Szakmailag és mentálisan is többet tud adni a magyar labdarúgásnak, mint bárki a ’belterjesből’. Valószínűleg szívvel-lélekkel tevékenykedne a magyar labdarúgásért és nem hagyna itt minket egy esetleges kecsegetőbb állásért, mivel számára ez becsületbeli ügy lenne. Szövetségi kapitánynak és szakmai igazgatónak is megfelelő lenne.

 

 Ha egy embert kellen választani, akkor mindent összevetve Bölönit választanám, mert nem hiszem, hogy találhatunk jobb megoldást nála. Szakmai igazgatónak mindenféleképpen őt választanám, mert ez a legfontosabb pozició a jövőbeni sikerességünket illetően. Ezért nyomatékosítanám, hogy a magyar labdarúgás sikeressé tételéhez nem elegendő megtalálni a legalkalmasabb személyt a szövetségi kapitnyi posztra, hanem elengedhetetlen egy szakmai igazgató kinevezése és az még fontosabb, hogy a legalkalmasabb személyt találjuk meg ezen posztra!!! A ’belterjest’ pedig felejtsük el mindkét posztot illetően. Ők már bizonyították alkalmatlanságukat az utóbbi évtizedekben, így hozzunk olyan embert, embereket a magyar labdarúgásba, akik mind szakmailag, mind emberileg alkalmasak a magyar labdarúgást felvirágoztatni.

Címkék:

...és most már minden rendben van...

Megmutatták a fiúk, hogy mit is tudnak. Szégyeljük magunkat, akik fel voltak háborodva a románok elleni, bukaresti meccs után! Igenis tévedtünk. Be kellene ismernünk. Nem jól láttuk azt a meccset. Tévedtünk, mikor elégedettlenek voltunk. Gondolhatnánk most. Különösképpen, ha Dzsudzsák mérkőzés utáni nyilatkozatára gondolunk: "Magunkért játszottunk, nem akartuk sajnáltatni magunkat, és ha másnak nem, legalább a hozzátartozóknak örömet okoztunk. Ez aztán igen! Vegyen már vissza ez az elkényeztetett ficsúr az arcából. Még neki áll feljebb? Egy nulla volt, amit Románia ellen nyújtott, most meg azt hiszi, hogy ő a király, mert legyőzték a fergeteges észteket. Mi az, hogy "magunkért játszottunk"? Én úgy gondolnám, hogy nem a téren játszogattak a pö..ükkel, hanem a nemzeti színű szerelésben az országukért.  Neki sikerült elfelejteni mi történt Romániában. Nekem pedig nem. Balázska rendkívül rövid memóriával lett megáldva vagy csak hülyének nézi azokat, akik még emlékeznek 3 napnál távolabbra is. Felháborító egy alak. Fogná be a száját inkább. Habár az öszinteséget értékelni szoktam, most jobban tette volna, ha gondolkodik, mielőtt mond valamit. Már, ha képes lenne gondolkodni. 

Egervári nyilatkozatával viszont egyet tudok érteni: "Megmutatták a hazai közönségnek, hogy az elmúlt három év nem a véletlen műve volt." Ezt jól mondja. Mert ebben a három évben benne van ám sok minden. Benne van például a múlt pénteki románok elleni zakó. Benne van még sok-sok kilátástalan, elképzelés nélküli, katasztrófális játékkal fűszerezett mérkőzés. Benne van rengeteg igérgetés és fogadkozás. Meccsek utáni magyarázkodás. Tele van talajtól elrugaszkodással és földre érkezéssel. Benne van az is, hogy kb. az egész ország szeretné, ha Sanyi bácsi venné a sátorfáját és meg sem állna jó messzire a magyar 'határ' túlsó felétől. Benne van az is, hogy nem mindenki él memőria nélkül. Az is, hogy Sanyi bácsit majdhogynem senki sem tartja szakembernek. Az is, hogy Dzsudszák jobb lenne, ha megmutatná erősebb ellenfelek ellen, hogy mit tud és nem egy gyengébb ellenfél utáni győzelem után érezne elégtételt az 'ellenséges' közönséggel szemben.

Egervárit idézném megint: "A hihetetlenül motivált játék meghozta a sikert." Szóval az észtek ellen már volt motiváció. A románok ellen az nem volt. Minek is lett volna. Azt gondolták biztos, hogy Románia ellen elég a cipőket felküldeni a pályára. Menni fog az magától is. Motiváció? Románia ellen? Bukarestben? Gyűlöletkatlanban? Oda minek a motiváció? Érdekel az a meccs valakit is? Nem az a meccs a fontos. Hanem az észtek elleni. Itt már volt motiváció. De, ha komolyan gondolkook, akkor rá kell jönnöm, hogy Egervárinak van ebben a szösszenetében is igazság. Hogy mi az? Őket mi motiválja? A 'népharag'! Mert valahogy olyan érzésem van, hogy ez már megtörtént a múltban. Őgy emlékszem, hogy a tavaly hollandok elleni meccs előtt ment az gérgetés, hogy 'most aztán elkapjuk a hollandokat', most kétvállra fektetjük őket', 'mikor, ha nem most?'. Volt ám akkor is hitegetés. Mi meg szépen bedőltünk nekik. Aztán jött a felébredés. Elég kínos felébredés volt ám az. (Mint a román meccs alatt.) Jött is a 'népharag'. A török meccs előtt behízták a 'farkukat' 'aranylábú kedenceink'. Aztán 'megmotíválták magukat', valószínűleg akkor is maguknak és kedves családjuknak játszottak, aminek egy törökök elleni győzelem lett a vége. Akkor az elég hihetetlennek tűnt. Pedig megtörtént. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik, hogy akkoriban a törököknek is megvolt a maguk 'Sanyi bácsija'. Most rugnának nekünk egy hatost, de ez nem számít, mert volt szerencsénk kkor találkozni velők, amikor még ők is Sanyi bácsival készültek fel ellenünk. Ok, tegyünk félre minden rosszindulatot és fogadjuk el, hogy jobbak voltunk és vagyunk a törököknél. Meg a románoknál is. Csak azt nem sikerült a pályán megmutatni, mivel ellenük nem volt elég motivációs erő.

Én egyet mondok. Nem érdekel , hogy bárki más mit gondol, én azt mondom, hogy ennek a csapatnak 'ostor' kell. Mazohisták szegények. Bejött már a holland meccs után és bejött most is a román meccs után. Nekik a 'népharag' a motiváció. Továbbá az, hogy a családtagoknak játszhatnak és haragudhatnak a csúnya közönségre. Szóval ezt kell az agyunkba vésni és, ha ezt megértjük, akkor a hollandokat is verni fogják 'aranylábú kedvenceink'.

Szóval jelszó: 'népharag' (és ebben az esetben akár még világbajnokságot is megnyerjük. A szerethetőt nem szeretni kell, hanem nem szeretni és akkor nyernek. Érti ezt mindenki. Nem szabad szeretni őket. Egy kicsit abszurd, de ha ez kell a győzelmekhez, akkor döbtést kell hoznunk. Ellenkező esetben Hollandiában megint az égés jöhet a sorminta szerint. Álmodozás, hitegetés, álmodozás, felébredés. Kell ez nekünk? Döntsük el, hogy mit akarunk! Akarjuk, hogy győzzenek az 'aranylábúak'? Ha igen akkor nem szabad rájuk hallgatni, de továbbra sem szabad szeretni a 'szerethetőt'. Majd csakis a repülőtéren, mikor Rió felé felszálláshoz készülődnek. Akkor áruljuk csak majd el nekik, hogy mi is részesei voltunk az ő sikereiknek. Mert nélkülünk ez mit sem érne, nem igaz? És még bocsánatot is fogunk kérni Balázskától, meg Sanyi bácsitól. 

Elnézést, hogy túl messzire kalandoztam. Még Sanyi bácsi és Balázska nyilatkozatának a hatása alatt vagyok.

Amúgy meg minden szó teljesen felesleges. Egyszerű a képlet. Ők azt igérték, hogy Rióba kijut  a csapat. Nemsokára kiderül az is. Ha kijutnak, akkor gratulálok nekik, ha meg nem akkor fogják be a szájukat, ne magyarázkodjanak, ne sértődgessenek, nézzenek magukba és a szakmaiatlan stáb menjen el nyugdíjba. Ennyit erről. Jó éjszakát, szép álmokat! 

Még egy valami. Csak csendben. Csak mi szurkolók ne felejtsük el, hogy mi kell a sikerhez...

Címkék:

Egervári=0, Szerethető? 'Normális???'

Miért büntetnek minket, magyar focirajongókat azzal, hogy válogatottunk ne lehessen versenyképes a nemzetközi labdarúgás színpadán? Miért nem lehet észrevenni, hogy Egervári teljesen alkalmatlan a szövetségi kapitány posztra? Miért nem bírja ezt Csányi Sándor és az MLSZ felfogni? Miért képes ugyanakkor ezt egy mezei futballszurkoló is észrevenni, miközben az illetékesek pedig nem? Az ilyen vereségek különösen elgondolkodtatják az embert és azt kell, hogy mondjam, hogy azok is hibásak, akik megadják az esélyt a sikertelenségünkhöz. Azok, akik elhiszik, hogy Egervári alkalmas a szövetségi kapitány posztra. Az szép dolog, hogy Csányi Sándornak szimpatikus Egervári. Csak jó lenne, ha a szövetségi kapitányt nem szimpátia alapján választanák ki, hanem alkalmasság szerint. Ha meg Csányi nem ért a focihoz, akkor legyen olyan tanácsadója, akik ért hozzá. Habár ahhoz nem kell szakembernek lenni, hogy megállapíthasuk egy ilyen meccs után különösen, Egervárinak fogalma sincs arról, hogyan is tehetné versenyképessé a magyar válogatottat. Sem emberileg, sem szakmailag nem éri el azt a szintet, amit ez a poszt igényel. Sajnos ezt alá is támaszthatja az, hogy fogalma sincs arról, miért is kaptunk ki Romániában. A meccs után megint jön az üres, fölösleges, a magyar edzőkre jellemző nyilatkozattal. Azt meg, hogy meccs közben az arcáról mi jött át a képernyőn keresztül...Hm...A teljes tehetetlenség. Fogalma sem volt, hogy mit kellene tennie. Persze mit is tehetne meccs közben, ha sem meccs előtt, sem meccs után sem tudja? Teljesen reménytelen eset. De miért kell nekünk ezt a tehetetlenséget végig szenvednünk? 

Elegem van már ebből. Küldjék már el nyugdíjba és válasszanak egy olyan embert szövetségi kapítánynak, aki mind emberileg, mind szakmailag alkalmas erre a feladatra. Én jelen pillanatban azt mondom, hogy Bölöni Lászlót kellene kinevezni szövetségi kapitánynak. Hogy miért? Nem vett részt a magyar foci lezüllesztésben sem tevékenyen, sem, mint 'bólogató jánosként'. Magyar lelkületű.  Nemzetközi szinten sikeres pályafutást tudhat maga mögött, csakúgy labdarúgóként, mint edzőként. A szövetségi kapitány poszt mellett, szakmai igazgatónak is ki kellene őt nevezni. Az egész szakma rendbetételét rá kellene bízni. Mert ez a szakma Magyarországon nagyon alacsony szinten van. Ezen a téren kellen igazán rendet tenni. Ávtizedek óta sikertelen emberek oktatják egymást és adják a kilincset egymásnak. Ennek egyértelmű eredménye labdarúgásunk sikertelensége. Ezen nem is lehet csodálkozni. A szakma el van szállva magától, miközben nemzetközi szinten semmit nem képes produkálni. Ez megmutatja, hogy emberileg nagyon alacsony szinten vannak. Képzavarban vannak. Talán személyiség zavarnak is lehetne nevezni, mert egy egészséges lelkületű ember képes észrevenni azt, ha valamit nem csinál jól. Márpedig edzőink erre nem képesek. Mindig megy a süket szövegelés. Na ennek kellene már egyszer és mindenkorra véget vetni. Ehhez kellen Bölöni, aki nincs benne a magyar labdarúgás belső érdekcsoportjaiban. És ez nagy érték. Ilyen emberre van szükség!

Jó lenne már, ha mindenki a helyére kerülne a labdarúgásban és a régi garnitúra hatása már csak egy rossz emlék lenne. MIért van az, hogy más sportágakban meg tudják találni a megfelelő embereket a megfelelő pozicióra, míg a labdarúgásban ezt nem tudják megtenni? Pedig egyszerű lenne a képlet. Van egy sikeres ember az MLSZ élén, akinek nem megélhetési állás az MLSZ. Annyi kellene csupán, hogy legyen egy jó tanácsadója. Onnantól minden normális kerékvágásba kerülhetne. Az olyan embereket, akik tönkretették a magyar labdarúgást, azokat el kell távolítani a labdarúgásunk környékéről is. Az olyanokat, akik újat akarnak hozni, tenni akarnak, meg van a megfelelő szakmai és emberi képességük a magyar labdarúgást előre juttani, azokat pedig a megfelelő pozicióba kell helyezni. Nincs ebben semmi különös. 

Mert ha ez nem így történik, akkor fölösleges meccsek előtt válogatott összetartásokat tartani . Sőt felesleges barátságos meccseket is lekötni. De az a szomoró, hogy a tétmeccsek is feleslegesek számunkra. Mert ennek csak nyögés a vége. Jó lenne már egyszer és mindenkorra abbahagyni az ígérgetéseket! Elegem van már abból, hogy az Egervári félék csak igérgetni tudnak, meg semmit mondó nyilatkozatokat adni a meccsek után. Ebben ki is merül a tudományuk. Ki kell söpörni az összes Egervári félét a labdarúgásunkból, ahhoz, hogy ne csak igérgetések legyenek, hanem tényleges előrelépés! Ha ez nem történik meg, akkor ne is reménykedjünk abban, hogy labdarúgásunk a helyes vágányra terelődne. 

Mert a 'szerethető' megbukott. Legalábbis az Egervári féle 'szerethető'. Persze már ez az egész 'szerethető' kifejezés mindent elárult Egerváriról. 'Normális???' Kérdezhetné Besenyő Pista bácsi. 'Szerethető?' Egervári sokat tehetett volna azért, hogy a 'szerethető', szerethető lehessen. Viszont Romániában bebizonyosodott, hogy ahhoz a szövegelés kevés. Ahhoz, hogy egy csapat szerethető lehessen, ahhoz kell egy hadvezér, aki képes csapatát olyan szintre hozni, ahol a szerethetőség anélkül fog jönni jönni, hogy neki azt hangoztatni kellene, mint célt.

Igenis lehetett volna olyan csapatunk amelyik ezt a román csapatot mindkétszer legyőzi, ha a megfelelő szakmai stáb áll az élén. Igenis képesek lehettünk volna ebben a csoportban a második helyet elérni. De igazából nem is a második hely itt az elsődleges kérdés. Hanem az, hogy akarunk-e előre lépni vagy sem? Ha igen, akkor ahhoz szakmai megtisztulás kell! 

Címkék:

Pintér alkalmatlansága

Mit képzel Pintér Atilla? Jó lenne az arcból visszavenni és alázatosnak lenni. Ja, hogy ahhoz intelligencia is kellene? Na igen, ez az ami hiányzik Pintérből.

Teljesen el van tévedve ez az ember. A csapata a nullával egyenlő teljesítményt nyújtott a nemzetközi kupában és még neki áll feljebb, ha valaki kritizálni merészeli. Azt meg végképp nem fogadja el, ha ezt külfödről jött ember teszi. Azt nem bírja észrevenni, hogy nem csak a külföldről jött ember kritizálja a csapata teljesítményét, hanem minden józan gondolkodású egyén, aki látta a csapata produkcióját.

Ezek után leteremtette saját csapatát és azt mondta néhány játékosának el kell gondolkodnia.

Nem. Elsősorban neki kellene elgondolkodnia. Neki kellene elgondolkodnia a saját alkalmasságán. Plusz az elnökének is el kellene edzője alkalmasságán gondolkodnia. Ám Pintérnek kellene elgondolkodnia legfőképp. Ha képes lenne rá. Ám sajnos ő és a hozzá hasonlók mindig másban keresik a hibákat. Ez az egyik legfőbb oka, hogy nem tudunk egyről a kettőre jutni.

Ha valaki hibás volt ebben a kupakudarcban, az leginkább Pintér volt. Ugyanis ez az ő csapata. Nem csak akkor kell azt hinni, hogy ez az ő csapata, amikor megnyeri ezt a halvány magyar bajnokságot. Ez az ő csapata akkor is amikor siralmas teljesítményt nyújt egy kiemelkedőnek nem vehető ellenfél ellen. Csapata megmutatta, hogy mire is képes nemzetközi szinten. Semmire. Ez nem csak a csapat bizonyítványa, de Pintéré is egyben. Sőt leginkább az ő bizonyítványa.

Ha lenne benne kellő inteligencia, akkor nem mások nyilatkozával foglalkozna, hanem belátná, hogy ő vallott kudarcot. Ha kellő intelligenciával lenne megáldva, akkor belátná, hogy nem alkalmas jelen állapotában arra, hogy sikerre vezesse csapatát nemzetközi szinten.

Megjegyezném, hogy az általa nem szeretett külföldiek egyike (Sousa), tavaly sikereket ért el egy magyar csapatot vezetve, a nemzetközi porondon. Ugyanezen edző idén simán kiejtette Pintér csapatát a nemzetközi kupából. 

Jó lenne, ha Pintér és a hozzá hasonló edzők tanulnának egy kis alázatot és próbálnák saját maguk munkáját józanon és mérlegelve megítélni. Az nem megy, hogy mindenki másban könnyen megtalálják a hibát, de saját magukban képtelenek észrevenni. Ha ez nem megy, akkor az elnökök felelőssége, hogy ne alkalmazzanak Pintér-féle edzőket.

Mert ez az előre haladásunkat gátolja. Kárt okoz a magyar labdarúgásnak. Miattuk nem lesz sosem előrelépés. Miattuk nem lesznek nézők a stadionokban. Mert a néző nem hülye. Őket nem lehet becsapni. Ha valami gyenge, akkor azt kinyilvánítják. Vagy hangosan vagy úgy, hogy távol maradnak a stadionoktól.

A lényeg a labdarúgásban a kiválasztáson van. Pintér kiválaszthatta a játékosait. Ő edzette őket. Az ő filozófiáját láthatjuk vissza a pályán. Nos, ez a filozófia senkinek sem volt szimpatikus már tavaly sem (leszámítva az elfogult győri fanatikusokat). Ez a foci amit ők játszanak, minden csak nem szórakoztató. Márpedig a profi labdarúgás a nézőket, szurkolókat kellene, hogy kiszolgálja. Na ez az amit Pintér csapata sosem lesz képes megtenni. Ennek oka pedig nem más, mint Pintér Atilla személye. Mert manapság a csapatok játékát nagyban befolyásolja az edző személye és felkészültsége. Ez visszatükröződik a pályán. Ha ezt vesszük, akkor Pintér nem szabad lenne, hogy a legmagasabb szinten edzősködjön. Félreértés ne essék, nincs nekem semmi bajom Pintér Atillával. Ám ő és a hozzá hasonlók (is) a gátjai a magyar labdarúgás felemelkedésének. Ez nem elsősorban szakmai probléma. Mindinkább emberi probléma, ami miatt ő (és a hozzá hasonlók) nem alkalmas(ak) a magyar labdarúgást előbbre vinni. Ahhoz, hiányzik az intelligencia, a szerénység, az alázat és a képesség az önértékelésre. Márpedig ezek nélkül tovább fejlődni a megfelelő ütemben nem lehetséges. 

Az is nyilvánvaló, hogy alkalmatlanságát képtelen belátni és nem fog lelépni a labdarúgás színpadáról.

Ekkor jön a képbe az elnökök kiválasztási képessége és felelőssége. Az elnöknek kellene lépni. A kérdés, hogy benne megvannak-e a fentebb említett képességek. Mert ha belőle is hiányzik, akkor ne is várjunk felemelkedést.

A kiválasztás a kulcs minden szinten ahhoz, hogy nemzetközi szinten is képesek legyünk sikereket elérni. Mert attól a nagy többség nem fog ’elájulni’, hogy Pintér Atilla magyar bajnokságot nyert a csapatával. 

Minőségi labdarúgást szeretnénk látni a magyar csapatoktól és a válogatottól! Ehhez pedig mindenkinek a helyére kell kerülni. Az alkalmasoknak a megfelelő poziciókba, az alkalmatlanoknak pedig a háttérbe vonulni. 

Címkék:

Pisont és a magyar emberek bűnei

 "A magyar embereknek át kell gondolniuk a tetteiket,a bűneiket, és jó mélyen a lelkükbe kell nézni."- mondta Pisont István a svédek elleni döntetlen után, mely a továbbjutást vette el csapatunktól.

Az tisztán látható, jól észrevehető, hogy a magyar fociedzők nem képesek mentálisan felkészíteni a játékosaikat. Így az utolsó percekben elvesztett meccsek után mindíg valami buta kifogással jönnek. Sosem veszik észre, hogy azokért legfőképp maguk az edzők felelősek.

 

A mentális felkészítés terén a magyar edzők nagyon alacsony szinten vannak. Labdarúgóként maguk sem kaptak normális metális felkészítést, így nincs személyes tapasztalatuk. A sok sikertelen év ugyancsak nem edzette meg őket mentélisan. Illetve nem erősítette őket meg mentálisan. Nem ivódott beléjük a győztes mentalitás. Az edzőképzéseken sem kapták meg a mentális felkészítés tananyagot. Maguktól meg nem jártak utána. 

Megkérdeznám Pisont Istvántól, hogy mi van akkor például a vizilabdaválogatottunkkal. Ők 3 olimpiát és világversenyeket nyertek az utóbbi évtizedekben, amely alatt a labdarúgásunk nem ért el semmit. Ők nem magyar emberek? Nekik nem kellett a tetteiket, a bűneiket átgondolniuk?Nekik nem kellett jó mélyen a lelkükbe nézniük? Vagy ők már megtették? Ők is azzal kezdték volna? Ők is azért lettek eredményesek? De említhetném a többi sikersportégat is. Ők nem Magyarországon éltek és élnek?

Szerintem nem a bűneinkről van itt szó. Nem azért nem tuduk az ilyen meccseket megnyerni, mert a magyar nép búnös lenne. Ez teljesen hülyeség!!!

Nincs nekünk magyaroknak, magyar embereknek több bűne, mint más nemzeteknek. Ebben felesleges keresni a vereségek, jelen esetben a vereséggel felérő döntetlen okát.

Ellenben a magyar labdarúgó edzőknek és azoknak, akik az utóbbi évtizedekben a labdarúgásunkban dolgoztak, azoknak több bűnük van, mint más nemzetek labdarúgásért tevékenykedő edzőknek és azok sikerességért dolgozóknak.

A magyar edzők nem képesek önkritikát gyakorolni. Ez itt a baj. Ezzel kelle foglalkozni és nem a magyarság bűntudatát emlegetni. Mert egyszerű a képlet. Ha a játékosok gyerekkoruktól kezdve tisztességesen fel lennének készítve mind fizikálisan, technikailag, taktikailag és nem utolsó sorban mentálisan, akkor az az eredményekben, eredményességben is megmutatkozna.

Az eredmény nem csal. Hosszú távon semmikáppen sem. Az eredmény megmutatja, hol tarunk. Ha az eredmény nem mutat kedvező képet, akkor nem a külső tényezőkben, a külvilágban, minden és mindenki másban kell keresni a hiba forrását, hanam csakis magunkban!

Sajnos a magyar labdarúgó edzői kar az utóbbi évtizedekben erre nem volt képes. Pedig ez lenne az első és legfontosabb döntés. Magunkba kell szállni. Nem szabad elhinni, hogy olyan szinten vagyunk, mint a külföldi edzők, mert akkor az eredményeink is olyanok lennének. Mégegyszer mondom az eredmény a valóságot mutatja. A mellébeszélésre pedig semmi szükség. Mert a magyar szurkoló nem hülye, nem lehet becsapni. Egyedül az edzők azok, akik becsapnak itt valakit. A legszomorúbb az, hogy saját magukat és a fiatal labdarúgókat csapják be az önáltatással. Ezt kellene már végre befejezni.

Címkék:

Mourinho és a kritikusok

 

Nem értem, hogy a sok nagyokos, kritikus lelkületű írogató (újságíró???) miért nem tud értelmesebb időtöltést találni, mint Mourinho fikázása és ócsárlása. Ha nem szereted ne nézd, ne foglalkozz vele! Tanácsolnám a mindíg okosaknak.

A labdarúgás egy olyan játék, amelyet gólra játszanak és az a csapat nyer, amelyik több gólt szerez. Ez valószínüleg mindenkinek világos. Márpedig Mourinho az utóbbi évek legsikeresebb, de minimum az egyik legsikeresebb edzője. Véleményem szerint azért a legsikeresebb, mert négy különböző bajnokságban sikerült a csapatával bajnokságot nyernie, melyek közül három a top bajnokságok közül való. A két Bajnokok Ligája győzelmet sem sokan szokták elérni két különböző csapattal. Ezek tények.

A kibirhatatlanságáról, annyit említenék, hogy a legtöbb játékosa imádja. Tudom, most sok ennek ellentétes hír jön spanyolhonból. Ám azt azért egy hat évesnél idősebb egyén képes belátni, hogy a média az egy külön világ. Azt hiszik, hogy ők az uralkodók, ami valamennyire sajnos igaz is. Ám szerencsére nem mindenki van hat éves szinvonalon és nem hiszi el azt, amit ők hasraütés szerűen kitalálnak vagy átformálnak.

Mourinho egy erős személyiség. Enélkül nem is lenne képes sikereket elérni a legmagasabb szinten. A média próbálja most szétcincálni, mert Mou nem úgy ugrál, ahogy ők szeretnék. Ez egy kötélhúzásnak tünik a média és ő közötte. A média próbálja sötét színben láttatni őt, amelynek sajnos sokan be is dőlnek.

Vegyük például a Mou és játékosai közötti ellentétet. Miért ültette a padra Casillast vagy korábban Ramost. Miért? Mert ő az edző. Ez ennyire egyszerű. Mert ő a fönök és kész. Nem tudom, hogy melyik újságíró meri megkérdőjelezni főnöke cselekedetét? Valószínüleg egy sem. Csak akkor nagy a szájuk, ha más bőréről van szó. Mert had engedje már meg magának Mou, hogy ő állítsa össze a csapatot. Ellentétben a sok okos kritikussal Mou évek óta top játékosokkal dolgozik és nyert veük bajnokságokat, kupákat. Valószínüleg senki nem kérdőjelezi meg a sikereit. Azt meg főleg azok szokták elmondani, akik vele együtt dolgoznak nap, mint nap, hogy mennyire jó pszihológus, mennyire ért a játékosok nyelvén.

A Casillas esetről jut eszembe, hogy Mou legfontosabb célja jelenleg a Bajnokok Ligája megnyerése a Real Madriddal. A bajnokság már nagyon nagy valószínűséggel elúszott. Miért ne pihentetné Casillast a bajnokság félidejében, mikor a nagyon fontos meccsek még arrébb vannak? Főleg így, hogy Casillas ebben a bajnokságban nincs élete formájában és sokszor unottnak tünt. Talán Mou jobban tudja, hogy mit, miért csinál. A baj az, hogy egyes nagyokos újságírók nincsenek az ő szinvonalán a saját szakmájukban és Mou nem díjazza, ha valaki nem felkészült. Ezt nem is rejti véka alá. Na ez itt a bökkenő. Legfőképp ezért fordultak ellene. Ami pedig a média erejét ismerve azt jelenti, hogy más országokban is átveszik a többnyire légből kapot híreket, információkat. Sajnos ebből Magyaroszág sem kivétel. Itt is megjelennek a minden valóságalapot nélkülöző információk. Sajnos ez van.

Címkék:

Messi és Ronaldo Magyarországon?

 

 

 

Messi és Ronaldo Magyaraországra látogat? Megmutatják a magyar közönségnek, hogy miért érdemes meccsre járni? Esetleg itt is maradnak hosszabb időre? Ugye nem bánná egyikőnk sem? Azt meg végkép nem, ha nekünk is lenne Messink és Ronaldónk? Mit kellene ezért tennünk? MIt kellene változtatnunk? Csányi Sándor, Muszbek Mihály és Mészőly Géza gondolatait olvasva jutott eszembe néhány gondolat.

 

Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) elnöke szerint az utánpótlás egyik problémája, hogy a fiatal játékosok nem igazán jutnak lehetőséghez az első osztályú klubok felnőtt csapatainál.

"Arról van szó, hogy nálunk vagy nem megfelelő utánpótlásmunka folyik a kluboknál, és a mi játékosaink nem érnek be 18-19 éves korban, vagy a klubok edzői nem kellő bátorsággal nyúlnak a fiatalokhoz" - nyilatkozott Csányi Sándor. Az MLSZ elnöke úgy véli, hogy ezen mindenképpen változtatni kell, álláspontja szerint azoknál az akadémiáknál, illetve kiemelt NB I-es, NB II-es utánpótlásképző központoknál, ahonnan nem kerül ki felnőtt korú játékos, nem érdemes tovább finanszírozni az ott folyó munkát.

 

Én azt gondolom, elképzelhető, hogy mind a két lehetőség egyszerre van jelen. Egyrészt, ha megfelelő munka folyna az utánpótlásban, akkor azért nehéz elképzelni, hogy lenne az az edző, aki ne tenné be a felnyomuló kész játékosokat. Ugyanakkor azt is nehéz elképzelni, hogy ebbe a lagymatag magyar bajnokságba nem bírnak az akadémiák kitermelni labdarúgókat.(Tisztelet a kivételnek) Szóval valószínüleg vannak olyan edzőink az NB1-ben, akik nem szívesen nyulnak a tehetségeinkhez. Ez viszont a klubok elnökeinek és vezérkarának a segítségével johet létre. Mert az adott klub irányelveit ők állítják fel, választanak hozzá edzőt és ők kérhetik számon azt.

 

 

“Se korosztályos eredmények, se eladható futballisták, miközben az eredményességhez szükséges pénz megvan a magyar akadémiai rendszerben, amely a világ legdrágább szisztémája” – így jellemezte a fociutánpótlás helyzetét Muszbek Mihály sportközgazdász, aki szerint sokszínűbb képzési rendszer és több NB I-es játéklehetőség kellene. Muszbek a Digi Sport Reggeli Start című műsorában jelezte: a magyar akadémiákon a győztes típusú játékosok megtalálása hiányzik, ami pedagógiai feladat.

 

„Nem a fizikai felkészítésben látom a bajokat, nem is a gyerekek technikai képzésében: a győztes alkat megtalálása hiányzik. Ma már a futballban dekázni, futni, erősnek lenni majdnem mindenki tud a világon. Összerakni 11 együtt mozgó, rendszert alkotó játékost, akik közül kiemelkedik 3-4, aki nem edzésmenő, hanem mérkőzésmenő, aki többet tud a meccsen, mint az edzéseken előtte. Ez pedagógiai, edzői feladat, ami ma nem megy” – jelentette ki Muszbek Mihály.

 

Én meg azt mondanám, hogy ez elsősorban a kiválasztásról szól. Mert, ha valakit alapvetően motiválni kell, az már régen rossz. Olyanokat kell kiválasztani, akiknek mindene a foci, akiknek az a szenvedélye, aki él-hal a fociért. Az a gyerek, akinek a szenvedélye a foci, az sokkal tovább fog érni, mégha kezdetben esetleg nem tűnik a legtehetségesebbenk, mint az, aki gyerekkorában tehetségnek van kikiáltva, de nem alázatos és a munkamorálja nem megfelelő. Ideális esetben olyanokat kell kiválasztani, akiknek van tehetsége, szenvedélye a foci, alázatos, képes keményen edzeni és az emberi tulajdonságai is rászolgálnak a beleé fektetett munkára és pénzre. Természetesen ezeket mind képezni kell az évek folyamán, mert nem arról van szó, hogy bárki is kész focistaként születne.

 

„Amellett lennék, hogy kényszerítsék ki a kluboknál a saját fiatal nevelésű labdarúgók állandó játéklehetőségét a kezdőcsapatban, ez nem ártana sem a színvonalnak, sem a nézői érdeklődésnek, sem a tévés nézettségnek, sőt. Elő lehetne írni, hogy csapatonként, a mérkőzés teljes időtartama alatt legalább két 21 éven aluli játékosnak a pályán kell lennie. Nem lenne káros, ki kellene próbálni, különösen, hogy nálunk ifjú tehetségnek nevezik még a 24 éves focistát is, külföldön viszont már nem” – mondta el a sportmenedzser-elemző.

 

Nem hinném, hogy diktatórikus módszerekkel kellene belenyúlni. Ha egy klubelnöknek van esze, akkor olyan edzőket fog az utánpótlásban és felnőttszinten alkalmazni, akik képesek hatékonyan műkögdtetni az akadémiájukat, onnan kitermelni kész labdarúgókat, akik sikeresebbé teszik a klubot. Ha ez nem így van, akkor az elnök vagy a klub vezérkara keresse először is magában a hibát.

 

„A tendenciát kell vizsgálni: egyrészt, hogy csapatszinten jönnek-e a korosztályos válogatottak eredményei, s ha kiugróak a sikerek, akkor 2-3 szupersztárjelöltnek is lennie kell azokban a csapatokban. A másik fontos szempont, ha az előbbi nem is jön össze: eladhatóak legyenek a játékosok, kiváló karriert befutva, vagyis gazdasági megtérülést hozva. A fő gond nálunk most az, hogy mindkettő hiányzik, egyik cél sem jön össze: se korosztályos eredmény, s ami még szomorúbb, hogy az akadémiákról nem kerül ki eladható futballista” – magyarázta a közgazdász.

Hozzátette: „A magyar futball akadémiai szisztémája a legdrágább képzési forma: zárt, izolált kollégiumi világ 4-6 éven keresztül. Ez a modell a németekre és a franciákra jellemző, de van másik is, mégpedig az angol: ott nem szakítják el a családtól a gyerekeket, vagy ha igen, nevelőcsaládokhoz helyezik ki. Mindkettő lehet eredményes, nem biztos, hogy a legdrágább módszer választása az oka az itthoni bajoknak, de tény: tíz év alatt 200 sem eredményt, sem nemzetközi karriert nem hozó gyerek került ki a 8-10-re szaporodó akadémiákról. Mindez körülbelül 500 millió forintba került, ami nem térült meg.”

„Van példa arra is, hogy a tehetségeket elveszik a kluboktól és a szövetség központi bázisain nevelik fel. Nem tudom, hatékonyabb lenne-e a központi sportiskolai modell, egy viszont biztos: 300-500 gyerekre lenne szükség a futballozni kezdő 5 ezerből. A kiválasztáson is változtatni kellene” – véli Muszbek Mihály.

 

“Rá kell venni az első osztályú futballklubok tulajdonosait, hogy játszassák az utánpótláskorú tehetségeket is az első csapatban. Sőt: kötelező szabállyá kellene tenni a versenykiírásban a magyar fiatalok szerepeltetését, mert a környező országok e téren elmennek mellettünk” – figyelmeztet az U19-es válogatottal Eb-selejtezőt bukó Mészöly Géza szövetségi edző, aki a Digi Sport Reggeli Start című műsorában jelezte: a minket megelőző bolgár csapatból heten fociznak kezdőjátékosként hazájuk bajnokságában.

 

„Hogy miért nem sikerült továbbjutnunk az Eb-selejtezőn az U19-es válogatottal? Ausztria tizenhárom éve kezdte el azt az utánpótlás-képzési rendszert, amit mi még csak két és fél esztendeje követünk Both József vezetésével. A bolgárok pedig fizikailag mindenképpen előttünk tartanak: tőlük heten játszanak kezdőként első osztályú csapatokban. Nem technikai képességekben jobbak, abban talán mi vagyunk azok, de a meccsrutin hatalmas előny számukra: agresszívebbek, bátrabbak ettől" – mondta Mészöly Géza.

„A saját bőrömön érzem annak a felvetésnek a jogosságát, hogy elő kellene írni a magyar NB I-ben is az utánpótláskorú játékosok kötelező játéklehetőségét. Telkiben az utánpótlás-igazgatók és szövetségi edzők legutóbbi tanfolyamán is beszéltünk erről, az MLSZ szakmai bizottságának is van ilyen javaslata a szövetség elnöksége számára: a versenykiírásban kellene rögzíteni a 21 éven aluliak folyamatos szerepeltetését. Korábban az NB II-ben már volt erre kísérlet, és most már az élvonalban is szükséges lenne. Negyven százalék az idegenlégiós az NB I-ben, s az utánpótlás-válogatott játékosok nagyon nehezen jutnak lehetőséghez, pedig azzal előrébb tartanánk" – jelezte a szövetségi edző.

„Sajnos ez nem csak a bolgároknál van így, bátrabban nyúlnak a fiatalokhoz a szerbeknél, szlovákoknál, osztrákoknál is. Érzem a szándékot az MLSZ vezetésében is, hogy leüljenek az első osztályú klubok tulajdonosaival és meggyőzzék őket a fiatalok játéklehetőségéről. Ha szükséges, kötelező előírássá is kell tenni. Ráadásul nem érdemtelenül, mert ezek az utánpótláskorú futballisták tehetségesek. Főleg azoknál a csapatoknál, ahol megy a szekér, könnyebb lenne beépíteni a fiatal magyar focistákat" – fűzte hozzá Mészöly.

 

 

Szerintem alapvetően egyszerű a helyzet. Ha jó játékosokat nevel egy klub ki, akkor az a játékos játszani fog felnőtt szinten is. Ha az utánpótlásban olyan edzők vennének részt, akik nem a gyerekcsapat győzelmét tenné a legfontosabb kategóriába, hanem a játékos fejlődését, akkor mire felnőtt korba lép, addigra kész játékossá válik, aki bizonyítani képes a felnőtt csapatban is. Mert ugye azért egyik edző sem lenne hülye valakit nem betenni a csapatába, azért mert fiatalabb, mint a már ott levők. 

Egyszerű a helyzet. A magyar utánpótlásképzés nincs olyan szinvonalon, hogy ki tudjon termelni kész, érett játékosokat. Mert nézzük meg például Spanyolországot. Ott jó az utánpótlásképzés ás ott minden évben megjelennek új, fiatal arcok, akik hamarosan le is teszik a névjegyüket és bizonyítják, hogy nem véletlenül kerülnek be az adott csapatba. Ne jöjjünk azzal, hogy gen, de ők most a világon a legjobbak. Igen a legjobbak, de nem mindíg volt ez így. Ők nyitottak voltak, elmentek akár külföldre képezni tanulni, tanulmányozni az ottani képzést. Ők belátták, hogy a jobbtól tanulni nem szégyen.  Ezt maga Del Bosque mondta el egy interjúban. Nálunk meg még mindíg az van, hogy elhiszik magukról az edzők, hogy vannak olyan jók, mint külföldi kollégáik. Ha így lenne, akkor ugyanolyan sikeresek is lennének. Tudjuk, hogy ez nem így van, szóval jó lenne befejezni az önáltatást, az emberek hülyének nézését!

Egyszerű a helyzet, ahol van normális koncepció az utánpótlás nevelésre, ahol ehhez mérten képzik az edzőket, ahol az edzők ennek a koncepciónak megfelelően tudatosan, keményen és türelmesen dolgoznak, ott nem maradnak el az eredmények sem felnőttkorban. Ahol a kiválasztást komolyan veszik és nem az ismerettsegtől teszik azt függővé, nem attól attól, hogy melyik apuka fizet fia beválasztásáért, nem is attól, hogy az apuka fizeti a sört vagy a bort két edzés között, ott valószínűsíthető az eredmények jövetele.

Nem értem, hogy miért kell csak beszélnünk évtizedek óta arról, hogy mi a probléma és mit is kellene tenni. Ha azok, akik ott vannak már 20, 30 esetleg ennél is több éve és nem tudtak normális koncepciót létrehozni, azt pedig megvalósítani, akkor ideális esetben le kellene lépni a színpadról. Ha ezt maguktól nem teszik meg, akkor pedig a vezérkarnak kellene egy teljes vérátömlesztést végrehajtani.

Egyszerű lenne a megoldás. Csupán olyan embert kellene kinevezni az utánpótlás fejének, aki létre bír hozni egy olyan koncepciót, amely garantálja a sikeres edzőképzést és ezáltal az utánpótlás korú gyermekek mind szakmailag és emberileg magas szintet képviselő edzők segítségével fejlődhetnének folyamatosan. Így mire felnőtt korba érnének, addigra kész focistákká válnának.

Hogy ezt miért nem képesek észrevenni az illetékesek és miért nem bírnak ennek megfelelően meghozni döntéseket, az sajnos elég szomorú a magyar fociszerető közönség számára. Mert mi csak várunk, várunk és várunk már évtizedek óta és nem úgy látszik, mintha az illetékesek a megoldás kulcsát megtalálták volna.

 

A kulcs a kiválasztásban rejlik. Kiválasztani a megfelelő szakembert, aki felelős lenne az utánpótlás koncepcióját lerakni és felügyelni azt. Ő felelős lenne az egész utánpótlás szisztéma kiépítéséért, az edzők képzéséért és az egész rendszer felügyeletéért. Ha megvan erre a legalkalmasabb személy, akkor lesznek jó edzőink. Ha vannak jó edzőink, akkor lesznek jó játékosaink. Ha vannak jó játékosaink, akkor lesznek eredmények. Ha lesznek eredmények, akkor több fiatal akar majd csatlakozni. Ha több fiatal akar csatlakozni, akkor nagyobb lesz a választási lehetőség. Ha nagyobb a választási lehetőség, akkor megcélozhatjuk a világ elitjét. Nem utolsósorban, ha minden jól működik, akkor újra lesznek nézők a mérkőzéseken.

Mindehhez csupán annyi szükségeltetik, hogy tegyünk mindenkit oda ahová való, aki meg nem odavaló annak köszönjük meg szépen az utóbbi évtizedekben nyújtott sikertelen próbálkozásait és tanácsoljunk más szakmát neki.

Szóval a kérdés megválaszolását az MLSZ teheti meg. Utána pedig a klubvezetők. Ha mernek az újra nyitni, akkor lesz siker, ha nem akkor pedig minden marad a régiben.

Ha akarunk magyar Messit és Ronaldot látni a csapatainkban, akkor a szemlélet és személyek váltása elengedhetetlen!

 

 

Ui. Nem mellesleg megjegyezném, hogy Ronaldo felfedezésében nem kis része volt egy magyar embernek, akit úgy hívnak, hogy Bölöni László.

Címkék:

Videoton-Sporting után

"a Vidi a szemkápráztató győzelem ellenére sem esélyes semmire a csoporton belül"

Olvasom a tegnapi meccselemzés, egyébként korrekt írás egyik zárósorát. 

Azért én ezt így nem mondanám.

Előre kijelentem, hogy nem vitatkozni szeretnék, csak egy másik szemszögből közelíteni.Nem vagyunk papíron esélyesek az igaz, azonban azt, kijelenteni, hogy semmire sem esélyes, különösen a tegnapi győzelem után, elég negatív hozzáállás. A sportban eleve nem lehet így hozzáállni a dolgokhoz.( Az élet más területein sem) Elképzelhető, hogy nem szerzünk már egy pontot sem, viszont az is elképzelhető, hogy tovább jutunk. Azért ebben a csoportban nem a Real Madrid, Barcelona, Manchester United az ellenfél. Nincsenek óriási különbségek a csapatok között. A profi világban mindíg csakis a következő mérkőzésre szabad koncentrálni. A következő mérkőzés a Basel ellen lesz. Ha ugyanúgy játszik a csapat, mint tette azt tegnap este, akkor ugyanannyi esélyünk lesz a győzelemre, mint tegnap este volt. Nem biztos, hogy bekövetkezik, de esélyünk az van rá. Nem látom az okát, hogy miért ne lenne.

A mentális tényező sajnos a magyar fociban még mindíg nagyban hozzájárul a sikertelenségünkhöz. Szerencsére a Videotonnál a mentális felkészítés a helyén van. Természetesen a mentális tényező a Videotonnál már a játékosok kiválasztásánál szerepett játszott. Mert a profi világban tudják azt, hogy  a játékosoknak és a csapatnak nem elég technikalilag, fizikálisan és taktikailag felkészülni, de mentálisan is a top-on kell lenni, ha sikert akarunk elérni. Ha pedig mentálisan a top-on vagyunk, akkor nem állunk úgy neki egy sorozatnak, hogy semmi esélyünk sincs. Különösen akkor nem, ha az előzetesen sokkal magasabbra értékelt, a tavalyi sorozatban elődöntőst sikerült legyőznünk. Nem beszélve, hogy már három magasabban jegyzett klub ellen sikerült a csoportkörbe jutni.

Ezek után sem kell itt esélyekről beszélni, mert azt mindenki tudja, hogy paíron nem vagyunk esélyesek, de szerencsére a pályán bizonyíthatjuk ennek az ellenkezőjét, mint , ahogy azt megtettük tegnap és a már emlitett három másik csapat elleni továbbjutással.

Miből merítsünk önbizalmat, ha nem ezekből a sikerekből? Mi történjen ahhoz, hogy legyen hitünk  ahhoz, hogy elérhetünk valamit ebben a csoportban? Egyébként meg alapvetően kell hitünknek lenni , ha tudatosan készülünk. Ezek az eredmények csak visszatükrözik az elvégzett munkát.

Jó volt látni tegnap, hogy igenis lehet sikert elérni magyar klub zászlaja alatt! Igenis lehet örömet szerezni a stadionban lévő és a TV/internet előtt ülő szurkolóknak! Jó volt újra megbizonyosodni, hogy a Videotonnál az előre lerakott koncepció szerinti tudatos munka folyik.

Ebben pedig igencsak benne foglaltatik az, hogy esélyünk mindíg van, ha céltudatosan, alázatosan, szerényen és keményen dolgozunk. Viszont elengedhetetlen az is, hogy higgyünk is benne!

 

Címkék:

Én örülök, hogy Huszti nem jön a válogatottba

Én örülök, hogy Huszti nem jön a válogatottba. Nem való ebbe a válogatottba. Nem hibáztatom én őt. Miért hibáztatnám? Ő csak ki merte azt mondani, amit minden jóérzésű magyar ember gondol. Azt, hogy valami nagyon nincs rendjén a magyar labdarúgásban, azon belül pedig a válogatottnál. Rengetegen kimondták már ezt akarva, akaratlanul az utóbbi évtizedekben. Ki halkan csak magában, ki hangosabban. Renegeteg tehetséges gyerek úgy, hogy abbahagyta a labdarúgást, mert nem akart részt venni ebben a romlott közegben játszódó tragikomikus színjátékban. A baj az, hogy rendszerint olyanok mondják ki azt, amit Huszti kimondott, akik nincsenek a tűz közelében. Gondolok itt a szurkolókra. Mert a szurkoló már évek óta kimondja ezt, ugyanis nem jár a mérkőzésekre. Ennél nagyobb kritika pedig nem kell, hogy legyen. Én inkább azokat hibáztatom, akik még mindiíg hallgatnak és nem merik felválalni azt, amit Szabolcs megtett. Nem érdekelnek engem az Egervári féle szövegek a csapat bomlasztásáról, amit Husztinak címez. Nem, Sanyi bácsi bomlaszt itt. Ő bomlasztja fel az utolsó, magyar fociba vetett hitünket is. Ő az, aki itt a problémát okozza és nem Huszti. Ő csak őszintén elmondta, amit lát. És nagyon jól látja azt, hogy mi itt a valódi probléma. Csak a sanyibácsik nincsenek ehhez hozzászokva. Ők nem szeretik a kritikákat. Szóval én inkább azokat hibáztatom, akik még most is csak hallgatnak. Pedig Huszti azt is mondta, hogy nincs egyedül a véleményével még a válogatottotn belül sem. Sajnos azok, akik ugyanúgy gondolkodnak, mint ő, azok nem álltak ki a nyilvánosság elé és erősítették volna meg Szabolcs mondanivalóját. Pedig, ha ők ezt megtették volna, akkor valószínüleg mások is ki mertek volna állni és elmondani azt, amit oly sokan gondolnak. Azt, hogy itt óriási változásnak kellene bekövetkeznie ahhoz, hogy újra elinduljon a magyar labdarúgás felfelé, oda , ahová tartoznia kellene. Ehelyett megy a nagy hallgatás. Mindenki tudja, de senki nem meri kimondani. Túl sokan függnek a rendszertől, túl sokan féltik az egzisztenciát, a karriert, a poziciót vagy tudom is én mit. A rendszer a megalkuvásra épül, ami jót nem termelhet ki magából. Őszinteségnek nyoma sincs. Bratyizás meg az egymás nyalogatása az megy. A magyar bajnokság szinvonala értékelhetetlen, az edzőképzés nem képes kitermelni szakmai minőséget, nézőket csak nagyítóval lehet találni a mérkőzéseken, a média nem képes vagy nem akar elfogulatlanul elvégezni a feladatát, az MLSZ hallgat. A magyar labdarúgásban nem kaphat poziciót olyan személy, aki nem ért egyet ezzel a rendszerrel és elmeri mondani az ő állásponját avagy újítást szeretne. Majd, ha lesz több Husztink, aki ki mer állni és elmondani azt, hogy itt valami nagyon nincs rendben és nagy változtatásokra van szükség, akkor beszélhetünk érdemben arról, hogy itt elindult valami. Akkor majd nem fogom én sem azt mondani, hogy örülök, hogy Huszti nem jön a válogatottba...

Címkék:

Ha fizetett újságíró lennék !

Ha fizetett újságíró lennék, aki a magyar labdarúgásból él, de nem a magyar labdarúgásért, akkor jókat mosolyognék a bajszom alatt és nagy örömömre szolgálna, hogy ez a 'Sousa gyerek' hazánkba jött edzősködni.

Nála jobb téma nem is lehetne manapság egy fizetett újságíró számára. Tuti olvasottságot szolgáló téma. Egyszerü a képlet. Írjunk róla bármit, csak jót lehetőleg ne. Támadjuk meg amiben csak lehet. Kérdezzük meg olyanok véleményét róla, akik még semmit nem tettek le az asztalra nemzetközi szinten. Mindent tálaljunk úgy a kedves olvasónak, hogy mégcsak véletlenül se jöjjön ki pozitivan az aktuális irásból. Valahogy kenjünk rá mindent, amit csak lehet. Miért ne? Ebből az újságíró csak jól jöhet ki. Ugye?

Miért is?

Elsősorban azért mert ki kell szolgálni azokat, akiknek a kezében a hatalom a magyar labdarúgás berkeiben. Ők osztják a lapokat, nekik kell elsősorban megfelelni, ugyanis nekik köszönhetően kapja az újságíró az állást, a fizetést. Nekik köszönhetően az sem számít, ha az ember a szakmájához sem ért elegendően. Az nem a legfontosabb ebben a közegben. Miért, ha az edzőknél ez nem kritérium, akkor miért lenne az az újságíróknál?

Másodszor azért is jó, mert Sousa megosztó személyiség, igy a folyamatos olvasottság, a folytonos viták adva vannak. Minél többen vitáznak, a lángok mind magasabbra csapnak és az olvasottság csak nő és nő. Mi kell ennél több egy újságíró számára? Mindjárt úgy tűnhet, hogy az olvasottság annak az eredménye, hogy az ember milyen jó minőségi írást tett le az asztalra.

Szóval ellátom a feladatomat a főnőkeim felé, fizetést kapok és még nagy olvasottságot is érek el, ami azt a látszatot kelti, hogy jó újságíró vagyok. Kell ennél több?

Az meg nem lenne olyan fontos, hogy az emberek többsége igaz, hogy nem hülye, jól átlátja a helyzetet és tudja, hogy nem Sousa-val van itt a baj, hanem az egész rendszerrel ami a magyar labdarúgást behálózza, de ez miért kellene, hogy az újságíró baja, hibája legyen? Az újságíró is csak része ennek a mérgezett, korrupt, gyalázatos, minőségtelen, szégyenletes rendszernek. Itt mindenki tudja, hogy mi történik, de senki nem tehet semmit, mert akkor nem lehet része ennek az egésznek. Csak az nem lehet része az egésznek, aki nem a rendszer szerint él ás mozog.

Az meg már, hogy a rendszeren kívüliek máshogy látják a világot, az legyen az ő bajuk. Ők viseljék a következményeket. Nem lesz könnyű a helyzetük. Egy idő után még mindegyik külföldről jött, nagyobb tudással rendelkező szakember itthagyta az országunkat, mert ezt a rendzsert kivülállóként elviselni nem igazán lehetséges. A rendszer összezár és mindent elkövet a rendszerrel szembemerészkedővel.

Na ennek issza a levét Sousa. Meg több millió magyar ember is, akik szeretnének minőségi magyar labdarúgást látni.Ám nem lehet, mert a rendszer összezár...

 

Címkék: