1986 Magyarország – Szovjetunió 0-6,

1997 Magyarország – Jugoszlávia 1-7, 0-5,

2013 Magyarország – Hollandia 1-8.

 Nesze neked fejlődés! Felháborító! Újabb 3 év lett elrabolva az életünkből úgy, hogy előrelépésről nem beszélhetünk. Mert nekem ne lobogtassa Egervári a vilgranglistát. A románok ellen és a hollandok ellen mindent tisztán láthattunk.

Egy megoldás van csak. Azokat az embereket, akiknek bármilyen köze volt ezekhez az eredményekhez, el kell távolítani a magyar foci tájékáról! Azokat az embereket akik azóta is osztják az ’észt’, felelős poziciókat kapnak, nyerészkednek a magyar foci kárára és nulla eredményeket tudnak felmutatni, menniük kell! A kártékony alakokat el kell távolítani!

Mezeyk, egervárik, both józsefek, varga istvánok, mészőlyök kálmánok, csank jánosok, pintér attilák, bognár gyurik mind huzzanak el a magyar foci színteréről! És akkor csak a jéghegy csúcsát említettem. Mindannyian, akik csak kárt tettek benne.

Ide igazi reformok kellenek. Képes lehet a magyar labdarúgás megújulni és kisöpörni magából a nem odavalókat? Lehetséges ez a változás belülről? Az MLSZ képes lehet ezt végrehajtani? Igen, az MLSZ képes kellene legyen erre. Csakis abban bízhatunk, hogy az MLSZ-ben vannak kivülről jövő emberek, akiket nem tudott még megrontani a magyar labdarúgó közeg.

 Egervári lemondása nem elég! A szövetségi kapitány lecserélése önmagában nem tudja megoldani a magyar labdarúgás összes problémáját. Igen, egy hozzáértő emberrel jobb eredményeket, mindenféleképpen jobb játékot tudnánk bemutatni, de azért a magyar labdarúgás problémája sokkal mélyebb, minthogy csak leredukálnánk a szövetségi kapitány személyére. Ez a pozició a szakma csúcsa, így nagyon fontos, hogy a legalkalmasabb embert válasszuk ki rá, ám ha csak szövetségi kapitányt választunk az nem lesz elegendő a magyar labdarúgás fellendítéséhez, megreformálásához.

Két eset lehetséges.

1.Egy olyan ember kell szövetségi kapitánynak, aki nem csak a szövetségi kapitányi poziciót látja el, de egyben a szakma feje(szakmai igazgató) is lesz, aki alá tartozik minden nemű szakmai kérdés és ő reformálja meg, alakítja át a rendszert, rakja le az alapjait a sikeres jövőnek. (például Bölöni)

2. Megtaláljuk a megfelelő kapitányt (például Sousa) és mellé egy olyan embert(például Bölöni), aki alá fog tartozni minden szakmai kérdés és ő viszi keresztül a reformokat.

 Mindkét poszttal kapcsolatban nagyon fontos, hogy ne az úgynevezett ’belterjesből’ legyen választva. Ne azok közül, akik egész életükben tevékenyen részt vettek a magyar labdarúgás sikertelenségében vagy pedig aszisztáltak hozzá. Ha ilyen valakit választunk, akkor az megint csak alibi lépés lesz és óriási valószínűséggel marad minden a régiben. Ebből elege van már a labdarúgást szerető társadalomnak. Ezt bűn lenne meglépni. Nem szabad, hogy ez megtörténjen! Szóval ezért nem szabad gondolkodni se kis Mészőlyben, sem Nyilasiban, sem Pisontban, sem Csankban, sem egyik edzőben sem, aki részt válalt az utóbbi évtizedek sikertelenségében. Náluk valószínűleg garantált a sikertelenség folytatása.

 Új ember, új emberek kellenek! Friss vér kell a vérkeringés újraindítására. Mert a magyar labdarúgó szakma kómában van. Saját magukat nem lesznek képesek feltámasztani. Először is el kell távolitani a rákos sejteket. Jelen esetben a főbűnösöket az edzőképzésből, az edzők közül, a média környékéről...Mert az pozitív irányba való elmozduláshoz minden szinten és minden területen meg kell gyógyítani a beteget. Itt nem csak fizikai, de mentális betegség is jelen van egyszerre. Mentálisan talán még rosszabb állapotban van a magyar labdarúgás, mint fizikálisan. Mert milyen problémát mutat sikertelenségünk, ha nem mentálisat, mikor nem bírjuk megtartani a vezetést itthon a románok ellen, mikor nem bírjuk el a nyomást kint a románok ellen, mikor kapunk egy nyolcast hollandiában úgy, hogy erre a ’bravúrra’ még Andorra sem volt képes.

 Mindenesetre. Friss vér kell. Nem a ’belterjesből’. Kell egy ember, aki a szakmát felügyeli és renbe teszi. Ez az ember vagy a szövetségi kapitány lesz vagy pedig egy külön személy. Nekem  két ember jut ezzel kapcsolatban az eszembe. Bölöni és Sousa. Szóval mi szó mellettük és mi szó ellenük?

 Sousa sikeres nemzetközi játékospályafutással a háta mögött, bizonyította a Videotonnal, hogy képes nemzetközi szinten is többet kihozni egy magyar csapatból, mint a magyar edzők. Rendkívül profi, él-hal a játékért, játékosait képes feltüzelni. Szakmailag és mentálisan is többet tud adni a magyar játékosoknak, mint bárki a ’belterjesből’. Nem beszéli a magyart, ami a mai világban már nem probléma, ha csak a szakmával kell foglalkoznia. Viszont a reformok véghezviteléhez, az ütközések, harcok megvívásához ez talán hátránya lehet. A Vidinél a sikereinek egyik titka az volt, hogy csapata szervezettsége –különösen ami a csapat védekezését illeti- a magyar átlag feletti volt. Ezt azonban a teljes védősor külföldiekre való cserélésével oldotta meg. Ezt a válogatottnál nem tudná megcsinálni. Hacsak nem honosítana. (Pl. Vinicius) Ám az is igaz, hogy a válogatottnál az egész magyar labdarúgás palettájáról válogathata, míg egy klubcsapatnál sokkal limitáltabb a választási lehetőség. A legjobb játékosainkkal meg tudná valósítani az általa megálmodottakat. Kérdés, hogy egy jobb lehetőség esetén itt maradna-e vagy tovább állna? Persze a mai futballban már semmire sincs garancia és valószínűleg a közegtől is függne, hogy hosszabb távra berendezkedne-e vagy sem. Legfőképpem attól, hogy az MLSZ teljes mellszélességgel felsorakozna mögötte vagy sem. Az is igaz, hogy ebben az esetben neki kellene a közeget alaítania. Szövetségi kapitánynak megfelelő lenne.

 Bölöninek sikeres nemzetközi játékospályafutás van a háta mögött. Ami különösen nagy szó, mivel azt magyarként Romániában futotta be. Ez már magában megmutatja, hogy erős egyéniségről van szó. Edzőként is sikeresnek mondhatja magát. Többek között dolgozott Franciaországban és Portugáliában, amit a ’belterjesből’ senki sem mondhat el magáról. Az sem elhanyagolható tény, hogy Ronaldonak először ő adott esélyt a felnőtt labdarúgásban. Mivel magyar ember, így a nyelvvel nem lenne problémája. Ráadásul erdélyi és az köztudott, hogy az erdélyieket a történelem igazán megedzette a támadások, harcok kivédésére, elhárítására. Na erre a magyar foci reformjához valószínűleg nagy szüksége lenne. Magyar ember, de nem a magyar labdarúgás romlott közegének a ’terméke’. Szakmailag és mentálisan is többet tud adni a magyar labdarúgásnak, mint bárki a ’belterjesből’. Valószínűleg szívvel-lélekkel tevékenykedne a magyar labdarúgásért és nem hagyna itt minket egy esetleges kecsegetőbb állásért, mivel számára ez becsületbeli ügy lenne. Szövetségi kapitánynak és szakmai igazgatónak is megfelelő lenne.

 Ha egy embert kellen választani, akkor mindent összevetve Bölönit választanám, mert nem hiszem, hogy találhatunk jobb megoldást nála. Szakmai igazgatónak mindenféleképpen őt választanám, mert ez a legfontosabb pozició a jövőbeni sikerességünket illetően. Ezért nyomatékosítanám, hogy a magyar labdarúgás sikeressé tételéhez nem elegendő megtalálni a legalkalmasabb személyt a szövetségi kapitnyi posztra, hanem elengedhetetlen egy szakmai igazgató kinevezése és az még fontosabb, hogy a legalkalmasabb személyt találjuk meg ezen posztra!!! A ’belterjest’ pedig felejtsük el mindkét posztot illetően. Ők már bizonyították alkalmatlanságukat az utóbbi évtizedekben, így hozzunk olyan embert, embereket a magyar labdarúgásba, akik mind szakmailag, mind emberileg alkalmasak a magyar labdarúgást felvirágoztatni.