Siralmas, ahogy ez a válogatott játszik. Amennyiben ezt játéknak lehet nevezni. Siralmas ez az egész magyar labdarúgás. Siralmas, hogy ezt is labdarugásnak nevezik. Ez minden, csak nem labdarúgás. Ok, ők is belerugnak a labdába olykor, ha az feléjük közeledik. Viszont a labda a legnagyobbb ellensége a magyar válogatott labdarugóink számára. Mindeközben ők lennének azok, akik a legjobban tudják ezt művelni hazánkban. Ez siralmas.

Nem tudnak egymáshoz passzolni  öt-tíz méteres távolságból. Állandóan csak menekülnének a labdától a legegyszerübb módon, mintha a labda az ellenségük lenne. Ezek tényleg ennyit értenek a labdarúgásboó? Akkor azt mondom, hogy mondják le a válogatottságot és hátha akkor az illetekesek is elgondolkodhatnának, hogy ideje átadni a helyüket olyanoknak, akik szeretnének fejlődést a labdarúgásunkban és szeretnék azt, hogy aki megnézi vagy szurkol a válogatottunkank, azok örömmel járjanak ki a mérkőzésekre vagy kövessék azt a televízión keresztül. Csakhogy az illetékesek azok egy külön ügy. Miben illetékesek ők? Hozzáértést nem lehet észrevenni semmilyen szinten. Az egész kiválasztás valami olyan módszer szerint zajlik már évtizedek óta, ami egyvalamiben sikeres. Abban, hogy fejlődést ne lehessen elérni. Abban, hogy szakmailag semmit ne érjen az egész. Sajnos az egész közeg siralmas. Elhitetik az edzők magukkal, hogy ők is ugyanolyan jók, mint a magasan jelgyzett bajnokságok és válogatott szakemberei. Ennyire butának nem lehet lenni. Az eredmények mindent elárulnak, azok nem hazudnak. A bajnoki mérkőzesek látogatottsaga mindent elarul.  Siralmas ez az egész. Szóval a kiválasztás rossz minden szinten. A labdarúgók, edzők és vezetők kiválasztása is. Persze ne csodálkozzunk. Ez egy zárt közeg. Azon embereket, akik komolyan szeretnének a magyar labdarógásért dolgozni azt nem engedik maguk közé. Ebben nagyon ügyesek. Viszont nem ártana talán valamilyen szintü önkritika. Csak sajnos úgy látszik, hogy az a legnagyobb hiánycikk ebben a közegben. Beszélnek össze-vissza már évtizedek óta. Még mindig Mezey szelleme lengi át a magyar edzők  közegét. Azt hiszik, hogy a focit a mágneses táblán és szóban játsszák. Okoskodni azt sokan tudnak. Eredményt elérni meg...Na az nem megy. Szövegeléssel nem is lehet eredményt elérni. Abban vilagbajnokok vagyunk. De ez labdarúgás, amit a zöld gyepen játszanak és a szurkolókat, nézőket nem lehet becsapni. Ami gyenge az gyenge. Nézhetetlen a labdarúgásnak nevezett valamink. Jó lenne, ha eltudnának ezen gondolkodni azok, akik döntéshelyzetben vannak! Persze úgy tünik, hogy ez hiú ábránd...

Most abba nem mennék bele mélyebben, hogy ki választotta ki ezt a belgát, mert amit le lehet szűrni három mérkőzés után, az az, hogy ezért nem kellet volna egy belgát elhozni a válogatott élére, gondolom nem kis pénzért. Ezt a siralmas produkciót edző nélkül is kellene hozni válogatott játékosainknak. Kleinheisler nem csinált mást csak hátrafelé passzolt. Mikor egyszer megindulhatott, akkor meg teljes tanácstalansagában valószínüleg azt kivánta, hogy ez ne is történt volna meg, mert fogalma sem volt, hogy mit kellene ilyen esetben csinálnia. Szalai karácsonyfadísznek volt a pályán. Hozzáteszem ez nem csak az ő hibája. Dzsudzsák nem, hogy kapitánynak nem lenne szabad lennie, de még a keretbe sem kellene meghívni. Ok tudom, adott tegnap egy gólpaszt, de azon kivül már évek óta csak dísznek van a pályán. Szabó Jánost meg nem kellene ilyen kínos helyzetbe hozni és válogatottságot adni neki, mert az tisztán látszik, hogy még ebben a rendkívül gyenge válogatottba sem kellene meghívni. Persze értem én, hogy tizenegy játékost a pályára kell rakni, de azért mindennek van határa. Most nem mennék bele az egyes játekosok értékelésébe, mert csapatszinten voltunk teljesen értékelhettelenek, miközben még azok is elfelejtettek mindent a labdarúgásból tanultakat, akik még olykor képesek is ennél a rendkívül gyenge szinvonalnál valamelyest jobbat nyújtani.

De ez a siralmas produkció nem csak a játékosok felelőssége, hanem az egész közegé. Jó lenne már felébredni és elkezdeni megtisztítani a közeget a kóklertektől és helyet adni olyan embereknek, akiknek az a céljuk, hogy labdarúgásunkat visszahelyezzük oda, ahol volt néhany évtizeddel ezelőtt. Nekem ne jöjjenek azzal, hogy ezt nem lehet. Ezt csak a Mezey féle gondolkodók(?) hajtogatják. Persze értem én, azért mert ők nem tudtak elérni  semmit nemzetközi szinten már több, mint harminc éve, akkor másoknak sem sikerülne. Na azért ezt nekem ne magyarazzák be. Nem mindenki van az ő emberi szinvonalukon, akarom mondani szinvonaltalanságukon. Önkritika nulla. Eredmény nulla. Emberi jellem nulla. Ennél nem lehet nehéz jobbat alkotni.

Szóval ez az egész magyar labdarúóo valósag siralmas. Jó lenne, ha ezen elgondolkodnának azok, akik dönteshelyzetben vannak és megtennék az előre mutató lépéseket! Persze lehet, hogy naiv vagyok és ez nem fog megtörténni a közeljövőben. Ha nem történik meg, akkor pedig marad ez a siralmas állapot...