Tegnap este az ír szurkolók pozitív hozzáállása és csodálatos éneklése 0-4 utan is lenyűgöző volt. Ilyet ritkán látni. Biztatták a csapatukat az utolsó másodpercig. Megtettek mindent ami tőlük elvárható és megtehető. Bámulatosak voltak.

A mérkőzés után Roy Keane az angol ITV csatorna szakértőjeként leteremtette mind a csapatot, mind pedig a szurkolókat. Jól meglepett gondolataival. Persze Roy mindig is maximalista és neki semmi sem elég. Ezzel a hozzáállással érte el sikereit. Valószínüleg azzal nem értett egyett, hogy a szurkolók 'csak' énekeltek és nem voltak kritikusak. Ő úgy gondolhatja, hogy néha a kritikusabb hozzáállás lehet a célravezető. Lehet, hogy néha ez igaz is lehet.

Itt azonban másról volt szó. A spanyol csapat minimum egy klasszissal jobb az írnél. Próbálkoztak az írek, de van úgy, hogy a másik jobb és az ellen nehéz bármit is tenni. Ha sikerült is volna többet kihozni magukból, úgy a spanyolok még nagyobb sebességbe kapcsoltak volna. Nem is ez itt a téma most számomra.

Oly sokszor láthatunk és hallhatunk szurkolói balhékról. Nem kell messze menni , mert az EB-n már volt elég negatív szurkolói esemény. Én az ír szurkolókat példaként állítanám más szurkolói csoportok elé. A szurkoló a csapathoz tartozik. A csapat és a szurkoló együtt olyan , mint egy család. Márpedig a családon belül mindenki jót akar egymásnak. A szurkoló a pozitiv hozzáállásával és buzdításával tud a csapatnak segíteni.

Az ír szurkolók ezt maximálisan megtették. Viszont van olyan ember akinek ez sem elég. Csodalkozom. Mi kell még? Semmi sem elég? Semmi sem jó?

Én kiegyeznék már végre azzal, hogy a magyar csapat egy nagy nemzetközi tornán 0-4 -re álljon az aktuális Világ- és Európabajnokkal szemben úgy , hogy ők is és a szurkolók is kiadtak mindent magukból !