Persze a finn rali-legendát ismerve ez egyáltalán nem meglepő, hisz tudvalévő, hogy mióta a valaha volt legfiatalabb világbajnok visszavonult, gyakorta adja rekorddöntögetésre megőszült fejét. Most azonban olyan messzire ment, mint még soha senki, ő maga sem: jégen haladva is átlépte a 200 mérföld/órás álomhatárt.

Az igencsak extrém rekordkísérletre a Balti-tenger partjainál került sor – miután a szervezők hosszas kísérletezgetést követően megállapították, hogy a jégpáncél minden kétséget kizáróan képes elviselni a nem mindennapi terhelést. Érdekesség, hogy 2007-ben ugyancsak Kankkunen, ugyancsak egy Bentley volánja mögött már próbálkozott hasonlóval, sőt sikerrel is járt, olyannyira, hogy egészen a napokban végrehajtott csúcsdöntésig ez az akció számított az etalonnak. Akkor azonban egy Continental GT elnevezésű autó volánja mögé ült be a nem éppen félős Juha mester, most pedig egy Continental Cabriót ért a megtiszteltetés, hogy a négyszeres ralibajnok társa lehetett a csúcsdöntésben.

Négy éve nem sikerült a truváj, a 200 mérföldes sebességhatár csak álom maradt, mintegy kilenc kilométer/órával maradt el ettől a legendás finn. Idén azonban minden klappolt, nem volt túlzottan havas a jég, az időjárás is kegyeibe fogadta a különc bajnokot, és az autó is megfelelt a kihívás támasztotta követelményeknek. A hőmérséklet 30 Celsius fok volt (mínuszban persze!) és mintegy 70 cm vastag jégpáncél tartotta fenn a vállalkozó kedvű rekorddöntőket a víz felszínén. A pálya hossza összesen 16,5 mérföld volt – ami azért is érdekes, mert a rekordkísérlet szabályai szerint a sebességet egy kilométer hosszan kellett tartani mindkét irányban. A befagyott Balti-tengeren többször előfordulnak hóviharok és veszélyes kereszt-szelek, amelyek különös kihívást jelentenek még egy egyszerű hétköznapon is.


A rekordkísérlet végül sikerrel végződött, Juha simán átlépte a 200 mérföldes álomhatárt, végül 330,7 kilométer/órás átlagot mutatott a stopper - amivel Kankkunen maga mögé utasította korábbi teljesítményét. A különc bajnok természetesen meg is szólalt a sikeres kísérletet követően, hosszasan ecsetelte (már amennyire egy finn képes hosszasan ecsetelni valamit), hogy mennyire élvezte a száguldást, egyáltalán nem volt benne semmilyen félsz, és még napokig csinálta volna a dolgot, annyira bejött neki. Hát, akkor egészségére… Hiába, no, aki ralizásra adja a fejét, annak nincsen akadály, nincsen veszélyérzet, mindössze egyetlen cél lebeg a szeme előtt: kísérteni a sorsot, és élvezni a sebességet.

Kankkunen egyébként még ebből a flúgos társaságból is messze kiemelkedik: valóságos lételeme a veszély, ezért vállalja a jeges rekordkísérleteket is. A ralivilágbajnokságokon összesen 23 győzelmet szerzett, ezzel az örökranglista harmadik helyét foglalja el a toronymagasan első Loeb, és a 25 sikerrel álló Carlos Sainz mögött. Nem mindennapi pályafutás az övé: négy bajnoki címét hét éven belül megszerezte (1986-1993), ám ezt követően még nyolc szezont húzott le a bajnoki sorozatban anélkül, hogy bajnokká koronázták volna. Valóságos ikon volt, aki korszakokat kötött össze, hiszen együtt versenyzett Ari Vatanennel a Jean Todt dirigálta Peugeuot-nál, majd összecsapott Sainz-zal, Mäkkinennel és McRae-vel, hogy végül néhány esztendőt még együtt töltsön a Grönholm, Burns, Solberg, Märtin fémjelezte új hullámmal is. Négy világbajnoki címe sokáig megdönthetetlen rekordnak látszott, de 1999-ben honfitársa, Tommi Mäkkinen beállította, majd Loeb 2004 óta íródó bajnoki sorozata el is homályosította azt. Aki azonban igazán szereti a ralit, sosem feledi a „Repülő Finn” becenévre hallgató Juhát…