Az előzetesen várható kezdőkhöz képest Manuel Pellegrininek annyival jobb helyzete volt, hogy Gael Clichy visszatért sérüléséből, így elfoglalhatta pozícióját a védelem bal oldalán. Micah Richards bevetése ellenben már meglepetés volt a javából: az idei szezonban eddig csak egy Ligakupa-meccsen játszott a City keretének egyetlen (!) saját nevelésű játékosa. A jobbszélen nem James Milnerre, hanem a világbajnok Jesús Navasra szavazott a chilei.

A Bayernnál egyedül Thomas Müller szereplését nem vártuk; a középcsatár pozíciójában biztosnak tűnt Mario Mandzukic helye, és Müller amúgy is az idei szezonban inkább középső középpályásként kapott lehetőséget, mint támadóként. Ennek ellenére hatalmas szerepe volt a Bayern végül fölényes győzelmében.

A Bayern természetesen már az első pillanattól fogva magához vette az irányítást; ebben segítette őket az elképesztően magasan meghúzott védővonaluk, amivel kb. 40 méterre szűkítették le az effektív játékterületet. Ezzel még jobban szembetűnt a technikai fölényük és játékosaik egymáshoz szokottsága.

A bajorok játékosai jórészt már évek óta együtt játszanak, s szinte fel sem kellett nézniük ahhoz, hogy hova passzoljanak egy rázós helyzetben; a City viszont nem volt hozzászokva ilyen intenzív letámadáshoz, mint amilyet a ,,bőrnadrágosok" produkáltak, és percenként eladta a labdát.

Velük ellentétben a németek röhejesen könnyen tartották meg a játékszert. Ebben főleg az segítette őket, hogy Pellegrini 4-4-2-jében egyik támadó sem kapott védőfeladatot, így Philipp Lahm gyakorlatilag mindig megjátszható volt. A mélynövésű játékos hiába szélsővédő eredetileg, hihetetlen jól oldotta meg a feladatát - Guardiola nem véletlen, hogy őt nevezte meg a valaha általa edzett játékosok közül a legintelligensebbnek, Lahm mindig tudta, hova kell egy viszonylag ismeretlen pozícióban is helyezkednie.

A középpályán emiatt jó mély, barna és büdös szószban volt a City. Lahm, Schweinsteiger és Kroos szabadon passzolgathattak a hazaiak középpályája előtt, mivel Fernandinho és Touré ugye eggyel kevesebben voltak; amikor pedig Nasri bejött középre kisegíteni, akkor meg a szélen maradt egy hatalmas üres terület, amelyre Rafinha be tudott futni és akadálytalanul átvehette a labdát. Ennek köszönhették a vendégek az első gólt: Neuer hatvan méteres passza után a brazil ötven méteres keresztlabdát adott Ribérynek, az akciót csak szemmel követő hazai védelem pedig hat perc után is megérdemelten kapitulált a sokkal tudatosabb ellenfél ellen - még ha Hart benne is volt a rövid sarokhoz érkező találatban.

Guardiola játéka pedig nem olyan unalmas és végtelenül passzív, mint amilyennek leírja a nemzetközi sajtó. A katalán a gól után is támadni akart, s ezúttal is remekül megértette, hol lehet a City védelmét hibázásra késztetni. Kompany és Nasztaszics is jobban szereti a büntetőterületet védeni, mint futni; ezért rengeteg mozgással, Müller ki- és Robben beindulásaival teljesen összezavarták a vendégek a hazai hátvédeket.

A szünetben bár Pellegrini nem cserélte le egy játékosát sem, azért egy kritikus helyzetben mégis változtatott. Agüerónak ezúttal már állandó feladata lett Lahm őrzése, így nem volt többet emberelőnyben a középpályán a Bayern.

Ez az este viszont Murphy-összeállításba illő volt az angoloknak: ami el tudott romlani, az el is romlott. Az így ellenfél nélkül maradó Dante ugyanis tíz perccel a szünet után hatalmas labdát adott a megint a szélre kihúzódó Müllernek. A lehető legtragikusabb pillanatban ráadásul még Clichy is meggondolta magát, hogy végigkísérje-e a beinduló támadót, vagy inkább hagyja, így még lesre sem tudta állítani.

Alig két perccel később az egyébként labdabiztos Fernandinho is Kroosba vezette a labdát - a totális összeomlást Robben használta ki, miután megfogatta Nasztaszicsot, és Hart mellett jobbal (!) a rövid sarokba lőtt.

Az utolsó negyedórában feltámadt a City. Mondjuk ez már csak azért is elkerülhetetlen volt, mert a Bayernnak 3-0-s előnyben, hetven perc intenzív letámadás után már nem volt miért tovább hajtania; de az is biztos, hogy sokat jelentett a Polgároknak a három csere, Milner, Silva és Negredo behozatala, akik meg tudták végre tartani a labdát. Az egykori leeds-i szélső 77 perc után a City első veszélyes kapuralövését, a spanyol duó pedig egy gól hozott össze, a lényegen ez már mit sem változtatott.

A madridi zseniális gólja bár nem a szépítő, hanem a gyönyörítő kategóriába tartozott, s Boateng kiállítása után át kellett élnie a Bayernnak egy-két meleg pillanatot, de az biztos, hogy megérdemelten nyerték a bajorok a játéknap derbijét. Pellegrininek pedig el kell majd gondolkodnia róla, hogy a visszavágón is két csatár bevetésével annyira egyedül hagyja-e Lahmot, mint most...