Amikor Jürgen Kloppot 2015 őszén kinevezték a Liverpool menedzserévé, minden drukker abban bízott, hogy villámgyorsan meghonosítja játékfelfogását a csapatnál. A német edző korábban könyörtelen kontracsapatot faragott a Dortmundból, amelynek titka abban rejlett, hogy nagyon magasan letámadta ellenfeleit, hogy aztán az azok kapujához közel szerzett labdákkal egy-két húzásból gólhelyzetbe kerüljön. Az ún. gegenpressing az elmúlt néhány évben meghódította a Bundesligát, ugyanakkor a taktikai fejlődésben hagyományosan lemaradással küzdő Premier League-ben joggal számíthatott az újdonság varázsának erejére.
Ehhez képest Klopp eddigi 15 bajnoki meccséből mindössze hatot nyert meg a csapattal, négy döntetlen és öt vereség mellett. Finoman szólva sem az a nagyszerű mérleg, és ez még akkor is igaz, ha tudjuk, sérülések egész sorozata súlytja folyamatosan a Mersey-parti csapatot.
Adódik a kérdés: mit csinál rosszul Klopp, ami miatt nem akar beindulni a szekér? Egyáltalán, rosszul csinál-e valamit, vagy csupán időre van szüksége ahhoz, hogy tökéletesen megvalósítsa elképzeléseit? Emlékezzünk csak vissza, annak idején a Dortmundál sem indult be egyik napról a másikra a boogie, első két szezonjában mindössze egy hatodik és egy ötödik helyet szerezett a Bundesligában, és a kupákban sem vitézkedett.
Innen nézve minden következtetés levonása korai, de a minap belefutottam egy nagyon érdekes statisztikába a Twitteren. A szerző, Colin Trainor - ismert és elismert szakíró -Liverpool letámadását elemezte, és azt kísérelte meg bemutatni, hogy mennyiben változott a csapat stílusa ebből a szempontból Klopp regnálása alatt. Íme, a kép:
Minél magasabb az oszlop, annál kevésbé hatékony a letámadás, vagyis annál több passzt képes megcsinálni az ellenfél egy átlagos akciója során. Jól látszik, hogy a Liverpool már Rodgers regnálása alatt is presszingelő csapat volt, bőven a ligaátlag feletti hatékonysággal. Erre Klopp csak ráerősíteni tudott.
Kérdés, volt-e értelme. Bár a letámadás mindjárt az edzőváltást követően óriásit javult, ez az eredményeken egyáltalán nem látszott meg, a Pool kiváló presszing mellett is belecsúszott olyan kellemetlen eredményekbe, mint az emberhátrányban játszó Southampton elleni 0-0, vagy a Crystal Palace ellenében összeszedett hazai vereség. Jól látszik, hogy néhány sikertelen meccs után Klopp is visszább fogta az agarakat, és mostanság gyakorlatilag ismét a Rodgers regnálása alatt megszokott szinten muzsikál a letámadás.
Igen ám, csakhogy a Klopp féle gegenpressing elképesztő fizikai igénybevételnek teszi ki a játékosokat, akiknek ráadásul szakmányban kellett játszaniuk a meccseket. Klopp az első edző a Liverpool történetében, aki a kinevezését követő 100 napban több mint 20 meccset teljesített a csapattal - ez embertelen számadat. Nem csoda, hogy jöttek is a sérülések sorban: kidőlt Enrique, Milner, Ibe, Coutinho, Skrtel, Lovren, Clyne, a Klopp által kezdő centerré tett Origi, Mignolet és Henderson is. Mindezek mellett jó néhány hosszabb ideje maródi játékosa is van a keretnek, mint például Sturridge, Ings vagy a fiatal Joe Gomez. A Liverpool összesen 40 sérülést szedett össze eddig ebben a szezonban, ez példa nélküli a Premier League-ben.
Visszatekintve egyértelmű, az irtózatos terheléssel járó presszingnek nem volt sok értelme. A 'Pool nem nyert vele meccseket, a játékosok viszont sorra dőltek ki húzódás és izomsérülés miatt. Más kérdés, hogy Kloppnak időre van szüksége ahhoz, hogy megértesse elképzeléseit a játékosokkal, szóval hosszú távon akár még kifizetődő is lehet a kezdeti erőltetett menet, és az aközben szerzett tapasztalatok.
A Liverpool jelenleg a tabella hetedik helyén az angol bajnokságban, 34 pontja éppen nyolccal kevesebb, mint amennyi a negyedik, még BL-selejtezőt érő helyen álló Tottenham neve mellett áll. A bajnokság következő, hétközi fordulójában Klopp csapata az éllovas Leicester City-vel találkozik.