Rafa Benítez menetrendszerű bukása a Real Madrid padján keveseket lepett meg igazán azok közül, akik mélyrehatóan figyelik a nemzetközi focit. A spanyol edző már Nápolyban sem volt az igazi, sőt, kevesebbet hozott ki a csapatból, mint ami benne lett volna a kalandban. Külön érdekes, hogy épp a korábban védjegyének számító erős védekezést nem sikerült összehoznia Olaszországban, a Napoli ugyanis szakmányban kapta a gólokat, és rövidke periódusok kivételével soha nem tűnt igazán stabil csapatnak.

Ugyanez volt az ember érzése az őszi Real Madridot látva is. A csapat alapfelállása papíron 4-2-3-1 lett volna, de a pályán ez csak elvétve köszönt vissza. Nem egyszer totálisan kusza formációk elevenedtek meg a meccseken, sokszor egyenesen az látszott, mintha a csapatnak nem lenne középpályája. Ez értelemszerűen főleg a komolyabb ellenfelekkel - mint például a Barcelona (0-4) vagy a Villarreal (0-1) - szemben vívott meccseken okozta a legtöbb problémát, ezeken egyébként szinte példa nélkül kifejezetten gyengén is muzsikált Benítez csapata.

Zidane kinevezését követően - amiről egyébként, más kontextusban ugyan, de már kifejtettem a véleményemet - az volt az első és legfontosabb kérdés, hogy vissza tudja-e adni a csapat stabilitását. Az első három mérkőzés képe ugyan csalóka, és az ellenfelek komolysága is megkérdőjelezhető, de néhány tanulságot talán már lehet vonni az első igazi tesztet, vagyis a Roma elleni BL-nyolcaddöntőt megelőzően.

vs. Deportivo La Coruna (5-0)

1. A kinevezését követő első sajtótájékoztatón Zidane három alapvetést emlegetett, mint csapata leendő legfontosabb stílusjegyeit. Attraktív támadójáték, labdabirtoklás és sebesség. Ezek mindegyike tökéletesen meg is valósult a Depor ellen, bár az is igaz, hogy a kiscsapat gyakorlatilag aláfeküdt Zizou vonatának, és még rá is játszott a Madrid erényeire.
2. A felállás papíron 4-3-3-ra változott - Iscóval a képzeletbeli "nyolcas" helyén -, de a gyakorlatban sokszor inkább 4-2-4-re csúszott át. Isco rengeteget keveredett ki balösszekötőbe, ezen kívül viszont egy csomószor előfordult, hogy Bale, Benzema és Ronaldo teljesen elszigetelten várta a labdát, és a Realnak komoly gondot okozott átjátszani a labdát a középpályán.

3. Emiatt aztán a támadóhármas tagjainak folyamatosan vissza kellett lépkedniük a labdákért, ami kiürítette a Depor védelme előtti területet. Miközben a középpályások egymás sarkát taposták, a támadók visszafelé mozogtak, ami megint csak a szerkezet felbomlását eredményezte.

4. A Depor ellen viszont ez nem jelentett gondot, hisz a kiscsapat szimpatikus módon igyekezett nyomás alatt tartani az ellenfelét, feltolta a védelmét, vagyis a lehető legnaivabb módon reagált Zidane azon próbálkozására, hogy kicsalogassa őket a merev hídfőállásból. Ennek a vége aztán az lett, hogy Modric és a két középső védő közé visszalépő Kroos is kedvére lövöldözhette a labdákat a villámgyors támadók irányába, akik nevetve érvényesítették hatalmas sebességbeli fölényüket a galíciai védőkkel szemben.

5. Cserébe viszont simán kaphattak volna gólokat is. A Real védekezése - főleg a középpályán - esetleges maradt, csak elvétve tudtak nyomást kifejteni az ellenfél labdás játékosára, a csapatrészek között nagy területek nyíltak meg, és elsősorban Kroos helyezkedési hibái miatt nem egyszer teljesen zavartalanul hozhatta át a labdát a félpályán a Depor.

vs. Sporting Gijón (5-1)

1. A csapat nem igazán, Isco szerepe viszont sokat változott Zizou első meccséhez képest. Ezúttal valóban harmadik középpályás volt Modric és Kroos előtt, sokkal kevesebbet sodródott ki a szélre, ami Marcelo feladatkörét is megváltoztatta. Érdekes volt megfigyelni, mennyire tudatosan lépegetett vissza a támadóharmadból Ronaldo, hogy ezzel kimozgassa a védőket, akiknek a helyére Isco lépett be a leggyakrabban.

2. A támadók rengeteg helyváltoztatást eszközöltek, különösen Benzema volt elemében. Ő egyébként sem klasszikus "kilences", de Zidane kifejezetten kéri tőle, hogy mozogjon sokat, kérje a labdát, és csinálja meg a helyet CR illetve Bale futásainak a védelem mögé.

3. A játék alapját ennek ellenére továbbra is Kroos és Modric hosszú labdái jelentették, ezek pörgették fel a támadások ritmusát, és adtak lehetőséget a Gijón amúgy rémesen gyenge hátsó alakzatának szétszedésére. Rövid passzokkal viszont nem sokra ment a Real, a középpályások sokszor túl közel helyezkedtek egymáshoz, és továbbra is előfordult időszakosan, hogy a csapatrészek elszigetelődtek egymástól.

vs. Betis (1-1)

1. Az első pontvesztés Zizou regnálása alatt. Elsősorban az volt szembeötlő, mennyire keveset javult a Real rövidpasszos játéka - igazából minden gond maradt a régiben, Kroos továbbra is túl közel helyezkedik a középső védőkhöz, nagyon lassan indulnak be a támadások, és a Real olyan területet tölt túl a pálya közepén, ami igazából semmit nem számít a játék lefolyását illetően. Ha Pepe és Varane bátrabban húzódna ki a szélekre, akkor semmi baj nem lenne Kroos visszalépéseivel, egyszersmind Modric is játszhatna offenzívebben a középpályán, ami máris jelentősen lecsökkenténe a távolságot a támadók és a középpálya között, megkönnyítve a kombinatív összjáték lehetőségét. Ez egyébként 0-1 után nagyjából meg is történt a második félidőben, sőt, azt is láttuk, mennyivel hatékonyabban tudja szervezni a játékot Kroos, ha engedélyezik számára a belépést az ellenfél térfelére.

2. Védekezésben ugyanakkor sokat lépett előre a csapat, Zidane láthatóan nagy hangsúlyt fektet a letámadásra és a terület szűkítésére. A Real általában diagonális presszinget alkalmaz, ez azt jelenti, hogy átlóba rendeződve zárják a területet, miközben az ellenfél labdás játékosát is igyekeznek nyomás alá helyezni. Modric és James helyezkedése ugyan nem volt tökéletes - a gólt is egy olyan szituációból kapták, amikor sikerült mögéjük bejátszani a labdát -, de a benítezi örökséghez képest kifejezetten stabilnak tűnt a csapat középpályája.

Te mit gondolsz, miben kellene tovább fejlődnie a Realnak?

A képeket a zseniális Constantin Eckner blogjáról és a Twiterről emeltem át.