Taktikai Zóna

Mi a baj a Chelsea-vel?

  • gradessaint
megosztom

Az már biztos, hogy nem José Mourinho volt a fék és a kötőszár, de akkor mi a hiba oka? Az Everton elleni meccset elemeztük.

Kiváló meccsen játszott egymással 3-3-as döntetlent hétvégén a Chelsea és az Everton az angol bajnokságban. Apró szépséghiba, hogy az iksz egyik csapatnak sem jött túlságosan jókor, a liverpooliak ezzel bent ragadtak a középmezőnyben, a Chelsea helyzete pedig még rosszabb: mindössze a 14. helyen vegetálnak, négy pontra a kiesőzónától. Nagyon úgy néz ki, hogy José Mourinho menesztése nem oldotta meg a problémákat Londonban.

Guus Hiddink eddigi öt meccsén mindössze egy győzelmet szerzett, és bár még mindig veretlen, a csapat nem indult meg olyan gyorsan felfelé, ahogyan azt a drukkerek remélték. Innen nézve egyértelmű, hogy nem a portugál menedzser volt a kötőszár a csapaton, de hogy akkor mégis mi a probléma, az sokaknak ezzel együtt sem világos. Nem állítom, hogy megfejetettem a probléma gyökerét, de az Everton elleni meccset - és különösen annak második félidejét - megnézve azért felsejlett néhány olyan rendszerszintű galiba, ami könyékig benne lehet ebben az összeomlásban.

A Chelsea védekezése

A londoniaktól korábban sem volt idegen az erőteljes középpályás védekezés, de az utóbbi szezonokban már javarészt az egy védekező, egy mélységi irányító felosztásra szavaztak a védelem előtt. Ezen Hiddink változtatott, beemelte a csapatba Mikelt, így Maticcsal együtt már két labdaszerző középpályása van a csapatnak a pályán, az irányító Fabregas pedig egy sorral előrébb játszik. Így álltak fel az Everton ellen is, mégsem látszott a védekezésükön, hogy különösebben stabil lenne.

Hiddink ugyanis erőteljes letámadást vár el a középpályásoktól, sőt, Costa is hajlamos beszállni az ellenfél labdás játékosának abajgatásába. Ezt azt eredményezi, hogy a szerkezet feljebb toldik a pályán, gyakran az ellenfél térfelére, amit a kompaktság megőrzése érdekében érdemes követnie a védelmi vonalnak is - mint ahogyan azt látjuk Guardiola, Bielsa, vagy éppen Sampaoli csapatainak esetében.

Igen ám, de Chelsea védelme egy ilyen váltásra alkalmatlan. Egyrészt ott van Terry, aki már csak korából fakadóan is egy viszonylag lassú játékos, és akinek így finoman szólva sem ideális, ha tízméteres befutható terület marad a háta mögött. Kurt Zouma vele szemben kifejezetten gyors, de hajlamos könnyelműen helyezkedni, még nincs elég rutinja ahhoz, hogy megfelelően olvassa a játékot, pedig a magasra tolt védelmi vonal esetében alapvető elv, hogy a védőknek megelőzniük kell az ellenfelet, nem bevetődve szerelni a támadókat. Ezzel persze Hiddink is tisztában van, így esze ágában sem volt a félpályáig feltolni a védelmét, Terry és Zouma is maradt a saját komfortzónájában.

Ez a fajta taktikai meghasonlás azt eredményezte, hogy a Chelsea középpályásai és védői között óriási területek nyíltak meg. Lukaku mindezt rengeteg visszalépéssel használta ki, hogy aztán kijebb csalogatva a középső védőket egy gyors passzal máris a mögöttük lévő területre benyomuló Lennon-Mirallas kettőst játsza meg.

Hiddink a második félidő elején Matics helyére Oscart hozta be, ami Fabregas hátrébb húzódását jelentette, de az alapvető szerepek nem változtak, és a Chelsea továbbra is 'broken team', vagyis szerkezetileg szétesett csapat benyomását keltette.

Az Everton hibái

Hogy mégis sikerült döntetlenre menteniük a meccset, az egyrészt a szerencsének (és egy óriási játékvezetői hibának, Terry gólja ugyanis lesről született a hosszabbítás hosszabbításában), másrészt annak köszönhető, hogy az Everton is komoly hibákat követett el védekezésben. Martínez edző terve az volt, hogy magasra feltolt védelmi vonallal nyírja ki a Chelsea passzjátékát, és ehhez meg is voltak a megfelelő védői (Jagielka, illetve Stones), ám az elgondoláshoz nem párosult elég kemény középpályás nyomásgyakorlás. Ez utóbbi főleg Fabregas hátrébb húzódása után jelentett nagy problémát: a spanyol a pálya mélységéből szinte zavartalanul lőhette fel hosszú labdáit, amikkel Diego Costa - akinek egyébként is ez a legnagyobb erőssége, befutni a védők mögött szabadon hagyott területre - egyből a kapu felé iramodhatott meg.

Ennek kiküszöbölésére az Everton viszonylag gyakran alkalmazta a lecsapdát - Costa háromszor maradt tiltott területen a meccs során -, de olyan nyomás helyeződött rájuk, amit nem bírtak ki. Ráadásul Stones kifejezetten rossz napot fogott ki, sok labdalezelési hibát követett el, és a passzai sem voltak túl jók, nem véletlen, hogy a meccs második felében már kifejezetten tudatosan támadta őt Costa.

A kérdés már csak az, vajon Hiddink látja-e ezeket a hibákat, és képes lesz-e kijavítani őket a szezon hátralévő részében. Ha igazolni akar, az valószínűleg januárban sem lesz gond Abramovicsnak, bár kockázatot jelent, hogy a holland biztosan lelép a nyáron, így az általa igazolt játékosokat egy másik edző örökölné meg. 

[1988922] 2016-01-16 16:00:00 Chelsea - Evertonx;
megosztom