Taktikai Zóna

Dárdai nullázta először a Borussiát - meccselemzés

  • gradessaint
megosztom

Nem kis meglepetésre kihúzta 0-0-ával a Dortmund elleni rangadót Dárdai Pál Herthája a Bundesliga szombati játéknapján. A Borussia ezzel szezonbeli első Bundesliga-meccsén maradt gólképtelen, ennél jobb lakmuszpapírra nincs is szükség ahhoz, hogy lássuk, milyen nagyszerű teljesítményt hajtott végre a magyar edző csapata.

A harmadik helyen álló Hertha a második helyezett Dortmundot fogadta a német bajnokság huszadik fordulójának szombati rangadóján. Igaz, a csapatok között csak a helyezéseket tekintve ilyen kicsi a különbség, a vendégek a tabellán amúgy tíz ponttal állnak jobban, mint Dárdai Pál Berlinje. Ősszel ráadásul fordított pályaválasztás mellett nagyon simán, 3-1-re nyert a BVB, így nem is volt kérdéses, melyik csapat a meccs esélyese.

A kezdőket illetően nem sok meglepetés akadt, talán csak a dortmundiak mestere, Thomas Tuchel lepte meg egy picit a szurkolóit azzal, hogy gyenge edzésmunkájára hivatkozva kitette a csapatból Sindzsi Kagavát. A japán karmester helyét ráadásul nem a fiatal Moritz Leitner foglalta el, hanem az eredendően inkább box-to-box középpályásnak tartott Gonzalo Castro. Ettől eltekintve a BVB maradt szokásos 4-3-3-mas hadrendjénél, elől Reus és Mkhitaryan támogatta a center Aubameyangot, a megszokott védelem előtt pedig Weigl és Gündogan indította a dortmundi támadásokat.

Dárdainak a norvég Skjelbred eltiltása okozott kisebb problémát - a középpályás a legutóbbi bajnokin gyűjtötte be ötödik sárga lapját a szezonban -, de nem változtatott megszokott 4-2-3-1-es hadrendjén. Skjelbred helyére a szélső Daridát tolta be középre, a védekező középpályás Lustenberg mellé pedig Baumjohann helyett a sokkal agresszívebb Hegelert állította.

Dárdai terve: emberfogással a középpályán

Lustenberger és Hegeler fizikuma arra kellett Dárdainak, hogy kvázi emberfogással hajtsa igába a Dortmund középpályáját. A csak látszólagos irányító Daridát is ráeresztette Weiglre, a célja pedig az volt, hogy megnehezítse a BVB labdakihozatalait.

Ennek érdekében a védők az összes dortmundi célpontra kullancsként tapadtak, egyedül a leggyengébben passzoló vendég védőt, Szokratiszt hagyták szabadon. Nem egyszer előfordult, hogy a görög bekk szinte zavartalanul hozhatta fel a labdát, de egyszerűen nem volt kinek odaadnia: Weiglt Darida fogta, Gündogan Hegelerrel találkozott, Haragucsi és Kalou pedig a két dortmundi szélsőhátvédet őrizte szorosan. Két sorral előrébb akadt az egyetlen megjátszható célpont, Castro, ő viszont nem klasszikus irányító, inkább akkor hasznos, ha lendületből érkezhet kapu elé - ilyen felállásban viszont, hála a Hertha védekezésének, a kapunak háttal kapta meg a labdákat.

A fentiekből aztán rövid úton az következett, hogy a Dortmund semmire sem ment a labdával, viszont sem Szokratisznak, sem Bürkinek nem volt meg a bátorsága a középpálya átíveléséhez. Ennek oka, hogy egyrészt az ilyen foci köszönő viszonyban sincs a BVB taktikájával, másrészt attól is joggal tarthattak Tuchelék, hogy a Hertha a felívelések utáni lecsorgókat összegyűjtve végigvisz néhány veszélyes kontrát. Ez utóbbit érthetően semmiképp nem akarta megkockáztatni a Dortmund.

Az első félidő második felére azonban nagyjából kiismerhetővé vált Dárdai taktikája. Ennek hatására a Dortmund is elkezdett változtatni - például egyre többször cserélt helyet Reus és Mkhitaryan, de Gündogan is fokozatosan mélyebbre lépkedett vissza a labdáért -, így a Hertha átállt zónavédekezésre. Innentől kezdve inkább a területet kontrollálta a hazai csapat, nem egyszer nagyon mélyen meghúzott védelmi vonallal, de nagyon stabilan, nem mellesleg rengeteg energiát megspórolva a második félidőre.

A Hertha az első játékrészben kizárólag pontrúgások után tudott veszélyeztetni - Brooks konkrétan ziccert hibázott egy gyönyörűen végrehajtott begyakorolt figura végén -, de egyébként nem volt túl aktív támadásban. Dárdai egyedül Kalou-nak adott viszonylagos szabadságot a támadóharmadban, de a szélső védők például csak addig a percig támogathatták lelkesen a támadásokat, amíg Reus és Mkhitaryan el nem kezdte szorosabban őrizni őket. 

Tuchel mindent megpróbált, de Dárdait nem lehetett lemeccselni

A Dortmund már az első félidőben kitartóan próbálkozott a Hertha rendszerének feltörésével. Előbb Weigl, majd Gündogan lépett vissza a védelembe elkérni a labdákat Szokratisztól, és Reus valamit Mkhitaryan is egyre többet cserélt pozíciót. Azzal, hogy ennek következtében a Dortmundnak több megjátszható embere maradt a középső harmadban, feljavult a passzjátékuk, a Hertha pedig szépen lassan visszaállt, és elsősorban a középső passzsávok felügyeletére ügyelt.

A rengeteg visszalépés miatt a Dortmund a labdát birtokló csapatok szokásos hibájába esett: a csapatrészeik szétszakadtak, a középpálya pedig kiürült. A Hertha erre a változásra is kiválóan reagált, Dárdai csapata 4-3-3-ra váltott védekezésben, és két diagonális sorral felállva zárta a passzopciókat a BVB játékosai előtt.

A második félidőre Tuchel újabb apró változtatást rendelt el: megcserélte Gündogant és Weiglt, azzal a céllal, hogy előbbi a védekezésben kevésbé hasznos Kalou oldalát támadhassa. Ebben egyébként a felfutó balbekk, Schmelzer és Reus is folyamatosan a segítségére volt. A cél világossá vált, a Dortmund Dárdai Herthájának leggyengébb pontját akarta megsorozni.

A magyar edző gyorsan átlátta a trükköt, és nem is várt sokat a reakcióval: Kalou tíz perc elteltével helyet cserélt a sokkal agilisebb Haragucsival. Tuchelnek innentől nem maradt más választása, cserékkel nyúlt bele a meccsbe: Castrót Pulisics, Aubemayangot pedig Adrián Ramos váltotta.

Főleg utóbbinak volt nagy jelentősége, azzal ugyanis, hogy a BVB bedobott egy igazi erőcsatárt, a Hertha védelme még mélyebbre húzódott vissza. Ennek következtében Gündogan egy sorral feljebb léphetett szervezni a játékot, Reus és Mkhitaryan pedig folyamatosan keresztbemozgásokkal igyekeztek folyosót nyitni az indításoknak.

A Hertha a mélyebbre csúszó védekezésre válaszul bedobta a védő Van den Berghet. Mivel a csere áldozata Ibisevic lett, Kalounak kellett előre tolódnia centerbe, és végleg egyértelművé vált, hogy a berliniek kontrákra rendezkednek be. Nem is rosszul, a végjátékban két dortmundi hiba is megadta a lehetőséget a hazaiaknak, hogy eldöntsék a meccset, de előbb Kalou lőtt mellé, majd a csereként beálló Baumjohann totojázott el egy helyzetet.

Összegzés

Ha azt nézzük, hogy a Bundesliga harmadik és második helyezett csapata játszott előbbi otthonában, akár papírformának is láthatnánk a döntetlent. Ezt erősítette meg bennünk a játék képe is, de egyrészt ez a Dortmund ebben a szezonban eddig még minden bajnokiján lőtt gólt - összesen plusz huszonnyolcas gólkülönbségnél tartanak -, másrészt ne felejtsük el, hogy egy éve nagyjából ugyanez a Hertha még a bentmaradásért kapart. Az előrelépés hatalmas, ráadásul Dárdai a német liga egyik legkiválóbb fiatal edzője ellen bizonyította, nagyon nehéz a dolga annak, aki túl akar járni az eszén.

[2002270] 2016-02-06 15:30:00 Hertha Berlin - Borussia Dortmundx;

(via Constantin Eckert, Spielverlagerung) 

megosztom