A mérkőzés Luis van Gaal visszatérésének is színt adott; a sokat látott szakvezető tíz év után vette át megint az irányítást tétmeccsen a válogatott kispadján. Ennek kapcsán sort került több újításra is, melyek elutasítása miatt bukott Bert van Marwijk kapitány, s melyek sokkal nézhetőbbé tehetik a németalföldiek játékát.

A Barcelona egykori edzője a katalánoknál használt formációt, a 4-3-3-at vetette be a narancsmezeseknél is. Ennek alapjául nem a sokak által kifogásolt, túlságosan romboló Nigel de Jong - Mark van Bommel kettős szolgált, hanem 180 fokos fordulatot váltva a labdabiztosságáról ismert, s rendkívül ígéretes Jordy Clasie-t és a sokak által már a nyári Eb-n is a kezdőbe követelt Kevin Strootman nevezte van Gaal. Ezen kívül újítás volt még, hogy Arjen Robben nem az elmúlt években megszokott helyén, a jobb oldalon, hanem eredeti pozíciójában, a bal szélen játszotta a hagyományos szélső szerepkörét. A csapat játékát rendkívüli módon meghatározta minden van Gaal-csapat ismérve, a magasra tolt védővonal, mely ideális esetben agresszív letámadással párosul.

Ez utóbbit azonban nem is volt annyira könnyű megoldani. Mivel a törökök a biztonságos 4-4-1-1-re szavaztak, ezért szélső középpályásaik - csakúgy, mint a holland szélsőhátvédek a másik oldalon - gyakran közvetlen ellenfél nélkül, így hatalmas terület birtokában támadhattak. Ez azonban a magasan meghúzott védőfal miatt nem volt kívánatos, így eleinte emberfogással próbálkoztak a széleken a hollandusok. Ilyenkor azonban, mintha csak egy leckét mondanának fel, azonnal Heitinga mögé kezdték el rugdosni a játékszert a török szervezők, Emre és a nyáron a Valenciát elhagyó Mehmet Topal. Az Everton védője nem is bírta nagyon a versenyfutást a jó fizikai adottságokkal rendelkező Galatasarayos Umut Buluttal, és sokszor szorult Martins Indi kisegítésére.

A tulipánosoknak rengeteg nehézséget okozott a vendégek energikusan mozgó irányítója, az Európai Szuperkupa-döntőben a Chelsea szétzilálásából kulcsszerepet vállaló Arda Turan is. Az Atlético Madrid középpályása rendkívüli energiát fektetett a védekezésbe, s ha csak egy kicsivel szerencsésebb, a félidő közepén megszerezhette volna az egyenlítést. Először ugyanis Janmaat, majd Willems bizonytalankodására csapott le határozottan, s cseleivel, védőmunkájával félelemben tartotta valamennyi holland hátvédet.

Arda Turan (a labdához közel) gyakran szinte csatárként támadta le a holland védőket

Így némileg váratlan volt, hogy az első negyedóra végén a hazai csapat szerezte meg a vezetést, s ezzel egyszerre a mérkőzés irányítását is. Különösen érdekes volt azt látni, hogy mennyire a bal oldalára épít az oranje: Jetro Willems már-már Roberto Carlos-i mennyiségben futott fel, Sneijder és Robben pedig gyakran ezt kihasználva az oldalvonal környékét a fiatal PSV-játékosra hagyták, s inkább a kapu bevételét tűzték ki elsődleges célul.

A Sneijder-Robben összjáték gyakran eredményezett veszélyes helyzeteket - itt egy kimaradt lehetőség

A szünetet követő öt percben igyekezett két cserével orvosolni ezt a féloldalasságot van Gaal (a defenzív Janmaat helyére behozta van Rhijnt, az Ajax tehetségét, míg Clasie-t Leroy Fer váltotta, így valamivel mobilisebb lett a középpálya), de alapvető változások nem történtek, továbbra is csak az egyik oldalon próbálkozott csapata megbontani az ellenfél védelmét. Annyira extrémen egylapátos volt az oranje, hogy a második gólt szerző, 90 percig a jobb szélen zakatoló Narsinghnak csak egy pillanatra kellett átjönnie a másik szélre, s egy ,,messis" mozdulattal máris harmadik válogatott gólját ünnepelhette, mely eldöntötte a meccset.

Hatalmas terület hátul az egyenlítés reményében előretörő törökök mögött - könnyűszerrel gyalogol be a kapuig Narsingh (jobbra, alul)

A látszat (azaz a végeredmény) ellenére nem sok különbség volt a két csapat között, ugyanis a hollandok végletesen egy oldalra koncentrált játéka kiszámíthatóvá tette támadójátékukat, így megkönnyítette annak levédekezését is. S ha a világranglistán a 35. helyen álló török válogatottnak sikerült nehézzé tennie a holland válogatott dolgát, miért ne sikerülhetne a 37. magyar csapatnak is?