Az általában csak ,,téttel megrendezett felkészülési meccs"-nek ezúttal sokkal nagyobb jelentőséget lehetett tulajdonítani, mint egyébként. A két sarokban ugyanis az elmúlt években egymás legnagyobb riválisaivá váló Borussia Dortmund és Bayern München állt a kötelek közé; ráadásul ez volt kettejük első összecsapása azóta, hogy anno a Bayern egy utolsó perces Robben-góllal megnyerte a BL-döntőt az első félidőt nagyon meghajtó, majd elfáradó, s így kapituláló BVB ellen.

Ráadásul Pep Guardiola is most mutatkozott be az FC Hollywood élén - s ugyan előítéletek és buta klisékre támaszkodás nélküli szemmel megvizsgálva csapatát, nem valószínű, hogy hatalmas változást okozna a már Jupp Heynckes alatt is a labdabirtokláson alapuló játékstíluson, de azért érdekes volt látni, hogy ugyanúgy trükközik-e a formációval és játékosai posztjával, mint ahogy a múlt hétvégén. Akkor a Telekom-kupán a Hamburgot és a 'Gladbachot is úgy fenéken billentette csapata, mintha csak Bundesliga II-es csapatokkal játszottak volna edzőmérkőzést.

A helyzetet persze anélkül nem lehet megérteni, hogy figyelembe ne vennénk a jó néhány hiányzót (a Dortmundtól Piszczek, a Bayerntől Neuer, Dante, Schweinsteiger, Martínez és Ribéry is kimaradt végül a kezdőből fáradtság vagy kisebb-nagyobb sérülés miatt). De így is érdekes volt látni, hogy Klopp a csípőjével bajlódó lengyel jobbhátvéd kivételével egy az egyben azt a kezdőt küldte fel a pályára, mint amit mi még a BL-döntő előtt megjósoltunk.

Főleg a középpálya közepén a Sahin, Bender, Gündogan trió jut majd szerintem az év során jelentős szerephez. Az előző év végén így még nem lehetett őket összerakni, mert Sahin csak januárban érkezett haza Liverpoolból, Klopp pedig nem tudta/akarta megbontani Bender és Gündogan párosát az év végére, akik remekül megértették-kiegészítették egymást a középpálya közepén. Most már viszont egy teljes nyár alatt sikerülhetett Sahint visszahozni arra a fizikai-pszichológiai szintre, amelyen a Real Madridba igazolása előtt volt, s Götze távozásával Gündogan előtt is megnyílt a lehetőség, hogy megmutassa, mit tud egy sorral előbb, Lewandowski mögött.

A fekete-sárgák szokásukhoz híven ezúttal sem vitték túlzásba a letámadást, hanem csak a megingás egy-egy jelére csaptak le hirtelen. A presszúrát inkább csak a saját térfelükre tartogatták, s akkor is nyugodtan engedték Boatenget és van Buytent ívelgetni. Ennél fogva a hátvédsor sem az egekben kapálózott, hanem Hummels és Szubotics vezérletével mindig igyekeztek előbb visszalépni, mint ahogy az ellenfél támadói betörhettek volna mögé, gyakran 18-20 méteren húzva meg a leshatárt.

Erre a Bayern hatalmas oldalváltásokkal igyekezett kontrázni. Boateng többször is nagy passzokat eresztett meg a jobbszélen a vonalon álló Robben felé, aki bár Ribéry hiányában csapata kulcsembere volt, mégis sokkal kevesebbet önzőzött, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. Ez többek között annak is köszönhető, hogy a nyári felkészülési meccsekkel kezdődően nem azt csinálta, mint amióta csak jobbszélsőt játszik - azaz hogy leviszi a labdát a tizenhatos magasságáig a balhátvéd mellett, majd megtolja befelé és ellövi erőből valahova a tizedik sor magasságába -, hanem ezúttal sokkal előbb, már a támadóharmad elejétől kezdődően parancsba adta neki Guardiola: igyekezzen a pálya közepe felé futni, s ott összjátékba bocsátkozni. Így sokkal közelebb kerültek a társak Robbenhez, aki már tudott passzolni is, és nem volt arra rákényszerítve, hogy csak és kizárólag a kapura durrantással érjen el valami értékelhetőt.

A labdakihozásban a Bayern azt próbálta meg játszani, amit először Busquetsszel kezdett el Guardiola Barcelonája, s amit azóta Európa legtöbb részén már felismertek, és lemásoltak a korral lépést tartó trénerek. Az egymás mellé záró Lewandowski-Gündogan párost nehéz lett volna átjátszania a hátvédsornak, ezért Thiago visszalépett van Buyten és Boateng közé, hogy emberelőnyt alakítsanak ki (három a kettő ellen); valamint így a szélsőhátvédek, Lahm és Alaba is feljebbről, a felezővonal magasságából indulhattak, mert kevésbé kellett vigyázniuk a mögöttük levő térre.

El tudom képzelni, hogy ezért is kellhetett annyira Guardiolának Thiago, hogy elhozta a Manchester United elől. A futballfilozófiájának a védővonalban játszadozás - leánykori nevén labdakihozatal - kulcsfontosságú momentuma, a spanyol-brazil pedig ugye már éveken keresztül játszott Pep keze alatt, s alaposan eltanulhatta a helyes utat a katalán fővárosban.

A Bayern természetesen csaknem a félpályára előretolt védővonallal és ehhez mérten egész pályás letámadással próbálkozott; mi mást is várhatnánk egy Guardiola-csapattól? Erre azonban a Boateng-van Buyten páros nem éppen a legideálisabb, lévén a belga még fénykorában sem volt egy Gyalogkakukk, 35 éves korára meg már a prérifarkast is csak távcsővel tudná követni.

Ugyanakkor ahhoz képest, hogy tavasszal a középpályássor három tagja közül még egyik sem azon a poszton játszott, amiben most, s a 4-3-3 is új lehetett a Bayernnek, ahhoz képest meglehetősen jól védekezett a Kroos-Thiago-Müller hármas, s inkább a két szélen okozott problémát a Dortmund, mint a pálya hossztengelyében.

A 6. percben azonban pont így szerzett vezetést Jürgen Klopp csapata. Egy hazaadásnál Lewandowski hozta zavarba Starkét, majd a beadás az egykori hoffenheimes és van Buyten koprodukciója után máris a hálóban pörgött. Kevéssel ezután ismét a Bayern védelme mondott egy pillanatig csődöt - ezúttal a védelem mögé tett passzból szerzett a lengyel gólt, de mint utólag kiderült, lesről, így megmenekült a villámcsapástól a bajor csapat.

A második félidőben felpörgött a mérkőzés: előbb a Shaqirivel szélt cserélő Robben érkezett pontosan Lahm beadására a hosszún, s fejelt a hálóba. Ez azonban nem megnyugtatta a kedélyeket, hanem megbolondította a játékosokat: két perc múlva már kettővel ment a Borussia, amely két szélsőjátékkal előkészített támadással hozta nehéz helyzetbe a Bayern védelmét, s került előnybe megint előbb van Buyten öngólja, majd Gündogan csodás tekerése révén.

Az utolsó tíz perc pedig már egészen őrült játékot hozott. A Bayernnek végülis mindegy volt, hogy 3-2-re vagy 4-2-re kapott ki, mindkettő ugyanannyira ,,égő" lett volna nekik. Kroos helyére ekkor bejött Dante, de egyáltalán nem középhátvédbe küldte Guardiola, hanem Pizarro mellé, klasszikus centerbe, akinek a felívelések megszelídítése lett volna a feladata.

Egy perccel később azonban eldőlt a meccs. A 4-4-2-be átváltó bajorokat ugyanis könnyebb lett letámadni a középpályán, lévén Lewandowskinak, Gündogannak, Kehlnek és Sahinnak így már csak Schweinsteigert és Thiagót kellett elválasztania a labdától. A kétszeres emberfölény pedig a 86. percben eldöntötte a meccset: ekkor Lewandowski nagyszerűen ugratta ki az Alaba mögé kerülő, még Usain Boltnál is robbanékonyabb Aubameyangot, aki önzetlenül Reus elé tálalt.

A szőke csatár duplájával feltette teljesítményére (és az elsőrangú meccsre is) a koronát, s ezzel lezárult a Bayern ötmeccses veretlenségi sorozata is a Dortmund ellen. Egyúttal egy érdekes kérdésre is választ kaptunk: nyerhet-e újra 25 ponttal bajnokságot riválisa előtt a rekordbajnok? A Szuperkupát figyelembe véve nem mernénk nagy összegben fogadni még a salátástál megtartására sem.