Lassan a végéhez közeledik az utóbbi egy évtized legőrültebb átigazolási szezonja, de két nagy dobás még mindig benne van a levegőben: Bale a Realhoz, Suárez pedig az Arsenalhoz menne mindenáron, de hiába csábítják mindkét játékos klubját őrületes összegekkel, nem biztos, hogy megéri egyezkedni.

Ennyi pénzért kötelező elengedni

A walesi-i szélső ügye ennek ellenére gyakorlatilag lefutott, a játékosnak már nagyon mehetnékje van, a Real oldaláról ráadásul nem más, mint a nagy Zidane szorgalmazza a klubváltást. A Spurs delikvensei egyelőre még játsszák a nagy ügyeskedőt, de valószínűleg alig várják, hogy rábólinthassanak egy 100+ millió fontos ajánlatra. Ennyi pénzt még soha, egyetlen játékosért sem fizettek, Bale ráadásul nem is egy Aranylabdás zseni, mint Cristiano Ronaldo volt annak idején, ennyi pénzért egyszerűen kötelező elengedni.

Ha viszont Bale megy, akkor a Tottenham egyszeriben az átigazolási időszak utolsó napjainak főszereplőjévé válhat. Lesz egy rakás pénzük, és hiányzik majd évi cirka 30 góljuk, ez pedig meredek kényszerpályát jelöl ki nekik. Soldado ugyan már megérkezett, de a Spursnek Bale-lel a fedélzeten is égető szüksége volt egy centerre, ez tehát nem változtat a helyzeten. Szóba jöhető szabad Bale-pótlék viszont kevés van a piacon, James Rodriguezt a Monaco, Bernardot a Sahtar vitte el, Hulknak pedig csak az ára világszíntű, nem a képességei.

A kényszer és a Bale-ért várhatóan kifizetendő irdatlan összeg alapján a Tottenham nagy bajban van, simán benne van ugyanis a levegőben, hogy nagyon lehúzzák őket egy viszonylag közepes játékosért cserébe. Emlékezhetünk, két és fél éve a Liverpool hiába kaszált 50 milliót Torresért az átigazolási időszak utolsó napján, a Newcastle megszimatolta, hogy nagyon kell nekik egy csatár, így pedig csak jócskán áron felül, 30 millió euróért cserébe engedte át nekik Andy Carrollt. A nagy sietséggel nyélbe ütött üzleten aztán mindenki jókorát bukott, csak a Szarkák tulajdonosa, Mike Ashley röhög azóta is a markába.

A fentiek alapján az idő nem a Tottenhamnek dolgozik, de ne feledjük, a londoniak szinte már szeretnek hasonló módon pórul járni: korábban Dimitar Berbatov és Luka Modric is a transzferszezon utolsó napjaiban hagyta ott őket, holott mindkettejük távozásáról jó ideje pletykált már a sajtó. A horvát játékmestert tavaly szintén a Real Madrid csábítgatta, a játékos szintén viszonylag hamar a vezetőség értésére adta, hogy szeretné szedni a sátorfáját, ennek ellenére a mostanihoz kísértetiesen hasonló hisztéria alakult ki a klubváltás körül. Modric  végül augusztus 27-én írt alá Madridban - a Spurs két napra rá 17 millió font ellenében szerződtette a Fulham védekező középpályását, Moussa Dembelét.

Suárez csak etetés?

Hasonló helyzetben van a Liverpool is, a Vörösöktől szintén a keret legjobb játékosa, Luis Suárez akar mindenáron távozni. Az uruguayi támadó ügye annyival pikánsabb, hogy a klubváltásra leginkább országon belül van esély, márpedig a 'Pool semmi szín alatt nem lenne hajlandó elfogadni, hogy az üzlettel nem csak ő gyengül, de éppen egy közvetlen riválisa erősödik meg.

Bár Brendan Rodgers csapata a nagy fogadkozások ellenére tavaly sem tudta átlépni saját árnyékát, és csak a már-már szokásosnak mondható hetedik helyet hozta a bajnokságban, némi előrelépés azért érezhető. A téli átigazolási szezon remekül sikerült, Sturridge és Coutinho is azonnal erőssége tudott lenni a csapatnak, de a sérülése után visszatérő Lucas is az egyik legjobb volt posztján a tavaszi szezonban. A Liverpool az évad végére szemmel láthatóan összeállt, és bár elsőre nevetségesnek hangzik, hogy az elmúlt négy szezon ellenére BL-helyre vágyik, nem elképzelhetetlen egy ekkora javulás. A keret alapvetően fiatal, sokra hivatott, nagy mozgás eddig nem is volt ezen a nyáron, úgy tűnik, Rodgers már csak az utolsó darabkákat illesztgeti épülő-szépülő csapatába.

Suárez távozása ezt az idilli képet robbantaná szét, bár az is igaz, hogy az idény első két hónapjában eltiltás miatt a csapatnak így is, úgy is nélkülöznie kellene a balhés támadót. Suárez iránt korábban a Real Madrid is érdeklődött, a csatár ekkor jelezte először, hogy dobbantana. Álláspontját akkor azzal indokolta, hogy elege van a zord időjárásból és a rá szabályszerűen vadászó szigetországi sajtóból, igaz, később, amikor a Real mégis elállt az üzlettől, nem vonta vissza kijelentését: most már Angliában is maradna, lényegében mindegy hová, csak mehessen.

Az Arsenal azt követően került képbe, hogy lemaradt a Real csatáráról, Gonzalo Higuaínról. A pletykák arról szóltak, hogy az Ágyúsok vezetőedzője, Arséne Wenger annak ellenére sem volt hajlandó kifizetni a támadóért kért cirka 40 millió eurót, hogy a vezetőség szinte szabályos utasításba adta neki. Az argentin csatár így a zokszó nélkül perkáló Napolihoz került, az Arsenal pedig újabb nagy igazolásról maradt le: 22 nappal az átigazolási időszak vége előtt még mindig csak egyetlen új arcot, az ingyen szerződtetett Yaya Sanogót tudják felmutatni.

A klub vezetősége ennek ellenére nem győzi hangsúlyozni, van pénz igazi sztárokra, de valahogy mintha Arséne Wengernek nem fűlne a foga a költekezéshez. A francia mestertől korábban sokszor hallottuk, hogy nem lát értéket a piacon, most ő is csendesebb, de így is meglepő, hogy éppen a filozófiájától látszólag teljesen idegen, beképzelt, kezelhetetlen, indulatos és önző Suárezre esett a választása. A csapat szurkolói szerint elképzelhető forgatókönyv, hogy az Arsenal csak a drukkereket akarja megnyugtatni és tűzben tartani egy szaftos transzfer-sagával, ennek viszont ellentmond, hogy a klub állítólag hivatalos ajánlatot is tett már a játékosért.

Suárez szerződése még öt évig érvényes, vagyis a Liverpool egyáltalán nincs lépéskényszerben, simán jegelheti a játékost a tarcsiban, ingyen biztos nem tud lelépni. Bonyolítja a helyzetet viszont, hogy állítólag 40 millió font feletti, BL-résztvevő csapattól érkező ajánlat esetén a 'Pool köteles őt elengedni. Az Arsenal értelmezésében ez tulajdonképpen a kivásárlási ár, a játékos is így sakkozik, a Liverpool viszont azzal érvel, hogy egy ilyen összegű formális ajánlat beérkezése esetén csupán engedélyeznie kell a játékossal való kapcsolatfelvételt, áldását nem kell adnia az üzletre. Ennek tetejébe ráadásul még az sem világos, vajon tekinthetjük-e BL-csapatnak az Arsenalt: a londoniaknak ugyanis selejtezőt kell játszaniuk a Fenerbahcéval, végérvényesen csak augusztus 28-án dől el a sorsuk. Ha hihetünk a szakértői véleményeknek, eddig biztosan várnunk kell, mire rendeződhet az ügy.

A kutya ott van elásva, hogy hiába kapna Suarezért irdatlan pénzt a Liverpool, egy ilyen helyzet esetén legjobb esetben is csak 3-4 napjuk maradna az uruguayi játékos pótlására. Mivel természetesen az egész piac tisztában lenne azzal, hogy óriási szükségük van egy csúcskategóriás, évi 20-25 gólra képes támadóra, csak áron felül tudnának vásárolni, és akkor sem biztos, hogy megfelelő minőséget. Az Anzsi szétesése ugyan valamelyest szélesítheti a piacot (Eto'o vagy Willian például egészen biztosan beférne a Vörösökhöz), de éppen a már említett Carroll-üzlet a bizonyíték rá, hogy még így is bele lehet nyúlni méretes buktákba.

És, hogy mi a közös a két sztoriban? Bár anyagilag mind a Tottenhamnek, mind a Liverpoolnak megérné most túladni egyébként is elvágyódó legjobbján, könnyen lehet, hogy eleve hallott lenne az értük kapott pénz. Az idő sürget, a piac szűkül, ilyen helyzetben villámgyorsan a duplájukra nőnek az átigazolási díjak, pláne, ha a piaci szereplők pontosan tudják, hogy egy-egy adott klub vastagon ki van bélelve pénzzel.