Tíz év (Stephan Eberharter 2002-03-as duplázása) után tudott ismét címet védeni valaki a férfi alpesi sízők összetett Világkupa sorozatában. A "tettes" ezúttal is egy osztrák síző, Marcel Hirscher volt, aki két szakágra (műlesiklás, óriás-műlesiklás) építette versenyzési stratégiáját. A többi számot teljesen hanyagoló osztrák síző remek technikája mellett kiemelkedő stabilitásának is köszönheti sikereit, hiszen kedvenc számaiban idén rendezett 19 verseny közül 18-ban (!) dobogós tudott lenni. Hirscher négy műlesikló futamon győzött ezen a télen, így pályafutása során először a szakági Világkupát is elhódította. "Sokan fanyaloghatnak, hogy Hirscher két szakágból is megnyerte az összetettet, de nem szabad elfelejteni, hogy ezt csak egy egészen kivételes szezonnal tudta megtenni. Egyedül az adelbodeni óriás-műlesiklásban nem tudott dobogóra állni és ott is csak három-négy kapun múlott a dolog. Az már önmagában is nagy bravúr, hogy valaki kiesés nélkül teljesít ennyi versenyt, pláne, hogy egy kivétellel mindig dobogón van, erre kevesen lennének képesek" - elemzi a hatharom.com-nak Hirscher sikerének titkát Szabó Gábor a Világkupa sorozatot közvetítő Eurosport vezető kommentátora.

A szezon folyamán végig az elsősorban a technikai számokban jó Hirscher, valamint a gyorsasági számok specialistájának tartott norvég Aksel Lund Svindal küzdelmét láthatta a közönség, amely sajnos a lenzerheidei Világkupa-döntőn nem hozott igazi katartikus finálét. Ott ugyanis a rossz időjárási viszonyok miatt éppen a ponthátrányban lévő Svindal fő számai maradtak el, így Hirscheré lett az összetett pontverseny első helye. Az osztrák síző emellett a világbajnoki szereplésének is örülhetett, a schladmingi vb-n ugyanis elhozta a záró szlalom verseny aranyérmét, így az addig inkább közepesnek értékelt osztrák vb-mérleg is egy csapásra más megvilágításba került.

Szakmai berkekben végig ment a vita arról, hogy vajon igazságosan van-e kitalálva a Vk-versenyek rendszere, ahol a technikai számokból végül 19, a gyorsaságiakból viszont csupán 13 versenyt rendeztek meg, ez talán némiképp Hirscher számára tette optimálisabbá a programot. "A hagyományok oldaláról nézve szerintem rendben van a dolog, hiszen a sízés annak idején a lesiklás - műlesiklás - óriás-műlesiklás hármasából állt, a super-G csak a nyolcvanas évektől jött be a képbe. Talán elsőre soknak tűnik a tizenegy szlalom verseny egyetlen évben, ám azt se felejtsük el, hogy ebben a szakágban lehet a legkönnyebben kiesni. Amit talán érdemes lenne átgondolni, hogy az utóbbi időben elterjedt városi szlalom versenyek mennyire számítanak azonos  kaliberű futamnak mondjuk egy kitzbüheli lesikláshoz képest" - teszi hozzá Szabó.

"A gyorsasági számok kapcsán tudni kell, hogy a pályák hossza és az ott elért sebességek miatt ezek a számok könnyebben esnek áldozatául az időjárásnak. Ahogy láttuk a lenzerheidei Világkupa döntőn is, akár már a látási viszonyokat lerontó köd miatt is elmaradhat futam. Ilyen vonatkozásban szerintem át is kell gondolni a Vk-döntő programját, ahol az esetleges halasztásra is kellene időt adni, így például a csapatverseny helyett lehetett volna pótolni az egyik gyorsasági számot. A szezon során nincsen gond a versenyek halasztásával, mert a pótlás bőven belefér az időrendbe, de a sorozat végén, pláne ilyen szoros pontállásnál a jelenlegi rendszeren kellene változtatni" - nyilatkozta Szabó Gábor.

A 2012/13-as szezon legdominánsabb produkciója egyértelműen Ted Ligety nevéhez fűződik. Az amerikai síző abszolút uralta az óriás-műlesikló szakágat, ahol a szezon nyolc versenye közül hatot (!) megnyert és kétszer harmadik tudott lenni, így megérdemelten vihette haza negyedik kristálygömbjét ebben a szakágban. Nem mellesleg besöpörte emellett a szám világbajnoki címét is. Schladmingban persze nem csak ezzel keltett feltűnést a vb-n, hanem azzal is, hogy Lindsey Vonn sajnálatos sérülése után szinte hátára vette az amerikai csapatot és három aranyérmével (övé lett a super-G és a kombináció elsősége is) egymaga is megnyerte volna a teljes világbajnokság éremtáblázatát. Ligety lett Jean-Claude Killy 1968-as sikerei után az első, összesítésben pedig mindössze az ötödik síző, aki egyazon vb-n legalább három aranyrémet tudott szerezni alpesi sízésben.

A szezon legijesztőbb momentuma szerencsére ezúttal nem egy sérülés volt, hanem a schladmingi vb - utólag már mosolyt fakasztó - egyik pillanata, ahol Sandro Vilettára hozta rá a szívbajt egy felelőtlen pályamunkás.

Az összetett elsőségről lecsúszó Aksel Lund Svindal a tavalyi super-G elsősége után idén már a lesiklásban is a legjobbnak bizonyult és ő lett az első norvég síző, aki egyazon szezonban tudta mindkét gyorsasági számot megnyerni. A szezon előtt már komoly viták alakultak ki (a sok versenyszervező által nehezen "marketingelhető") kombinációs versenyek kapcsán, melyből csak kettőt rendeztek ebben a szezonban, így a FIS döntése értelmében ebben a szakágban hivatalosan nem is osztottak ki kristálygömböt. A két verseny alapján amúgy az egyaránt 180-180 pontos Ivica Kostelic és Alexis Pinturault lett volna a szakág legjobbja.

A 2012/13-as téli szezon eseményeit összefoglaló sorozatunkban korábban az északi összetett, a női sífutó, a női biatlon és a női síugró szezon történéseit is elemeztük már.