Houston Texans - Cincinnati Bengals szombat 22:30

Előzmények

A Houston Texans egy idénnyel korábban nagy meglepetésre jutott be a playoffba, méghozzá úgy, hogy megnyerte a csoportját, az AFC déli kvartettjét. Idén már nem ez volt a helyzet: a Houstont sokan végső esélyesnek titulálták az idény előtt, és a szezon jórészében ennek megfelelően is játszottak Matt Schaubék. Azonban csakúgy, mint tavaly, az alapszakasz hajráját nem vették jól, az utolsó két fordulóban vereséget szenvedtek, amivel elúszott az AFC top két helye, és így idén is már a wild card körben be kell csatlakozniuk a küzdelmekbe. A sors iróniája, hogy ismét azzal a Cincinnativel küzdenek meg január első hétvégéjén, akikkel tavaly is találkoztak a wild card hétvégén.

A Cincinnati Bengals igyekezett erőt és lendületet meríteni a tavalyi évből, és a holtszezonban megszerezték a tavalyi AFC bajnoktól BenJarvus Green-Ellist, akivel Andy Daltonék Cedric Benson hiányát igyekeztek pótolni. A Bengalsnál tisztában voltak vele, hogy elsősorban azon a téren kell fejlődniük, hogy a nagycsapatok ellen is hozzák az eredményeket, és ez meg is történt idén: verték a Giantset, majd az utolsó két fordulóban a csoportrivális Pittsburgh Steelerst és a Baltimore-t is elintézték, amire jó ideje nem volt példa. Sőt, visszatekintve szereztek egy értékes győzelmet a később playoffba jutó Washington ellen is a harmadik fordulóban. A Bengals az utolsó nyolc mérkőzéséből hetet megnyert, és végül 10-6-os mutatóval zárta a szezont, ugyanannyival, mint a csoportelső Baltimore.

Elemzés

A Houston már tavaly is a meglepően jól teljesítő védelmének köszönhette leginkább, hogy playoffba jutott, és idén is ez volt a Houston legnagyobb ütőkártyája. J.J. Watt második évében nem mutatta a sophomore slump jeleit - azaz, hogy egy kiváló újonc idényt követően a másodikban jelentősen visszaesik a teljesítménye -, és csak két sackkel maradt el a rekordbeállítástól. A védelem egészen az utolsó fordulókig megállta a helyét, annak ellenére is, hogy idény közben elvesztették Brian Cushingot erre a szezonra. Ez kezdetben komoly érvágásnak tűnt, de a Texans végül megbirkózott a hiánypótlással. Ha nincsenek azok a negatív eredmények az utolsó fordulókban, akkor a Houston védelme top 5-ben zárt volna, így azonban csak a hetedik helyen értek révbe.

A secondary mellett a Houston nagy löketet kapott Matt Schaub visszatérésével is. A Texans irányítója ugyanis tavaly lesérült, így az utolsó fordulókat és a playoffot is a második számú T.J. Yates-cel vívták meg a texasiak. Schaub magabiztosságot kölcsönzött társainak, és az első öt mérkőzést veretlenül vette vele a csapat. Schaub legnagyobb mérkőzése a Jacksonville ellen volt, amikor is öt touchdownt készített elő - nem mellesleg, ez volt az a meccs, amikor először megmutatkoztak a gyengülés jelei a Texansnál.

A földön Arian Foster folytatta kiváló futómunkáját, és a legjobb futójátékosok között fejezte be az alapszakaszt. A negyedik évét taposó Foster pályafutása második legjobb idényét futotta 1424 yarddal és 15 touchdownnal, valamint két elkapott touchdownnal. Schaub visszatéréséből leginkább a passzjáték kamatozott a Houstonnál, és Andre Johnson le is aratta a babérokat, Calvin Johnson mögött ugyanis a második legtöbb yardot ő kapta el 1598-cal, ugyanakkor csak 4 touchdownt szerzett egész szezonban.

Azt gondolná az ember, hogy a Cincinnati és a Houston között a legnagyobb eltérés a védelemben lesz, de ez nem így van. Bár a Bengals secondaryje idény közben megingott, végül a Houston előtt zártak a hatodik helyen, átlagban 319.7 yardot engedélyeztek az ellenfeleknek. Még a kapott pontátlaguk is jobb (20.0) a Houstonénál (20.7).

Andy Daltonnak, a Bengals irányítójának megvoltak a maga hullámvölgyei, de a másodéves irányító a fejlődés jeleit mutatja. 27 touchdown előkészítése mellett futott még négy TD-t, igaz több interceptiont is jegyzett, mint első évében. Ettől függetlenül egyre biztosabb pont a Cincinnatinek, és egyértelműen Dalton javára is írható a Bengals sikere az elmúlt két idényben. Dalton kedvenc célpontja természetesen A.J. Green lett, aki 1350 elkapott yarddal és 11 touchdownnal zárta az idényt - csak Dez Bryant a Dallasból, Eric Decker a Denverből, valamint James Jones a Green Bayből szerzett nála több touchdownt az elkapók közül.

BenJarvus Green-Ellis első idénye új csapatában felemásan sikerült. Bár karriercsúcsot döntött futott yardok tekintetében, csupán hat touchdownt jegyzett, ami messze elmarad a két évvel ezelőtti 13-tól vagy a tavalyi 11-től.

Érdekes csata lesz még a tight endek körében, ugyanis Jermaine Gresham és Owen Daniels is megcsillogtatta idén a tudását, előbbi öt touchdownjával a harmadik legeredményesebb játékos volt a Bengalsban, míg Owen Daniels (6) Arian Foster mögött a legtöbb touchdownt könyvelte el a szezonban.

Mint látható, idén jóval kiegyenlítettebb ez a párharc, mint egy évvel korábban, és jóval több izgalmat tartogat magában. Míg a szezonvégi mutatók a Cincinnatinek kedveznek, addig az egymás elleni mérleg alapján a Houstonnak áll a zászló. A Houston 2002-ben kapott ki utoljára a Bengalstól hazai pályán, igaz a képet árnyalja az, hogy azóta csupán kétszer ütköztek meg Houstonban a csapatok.

Hathárom-tipp:

Molnár Dávid: A cikkírás közben döbbentem csak rá, hogy papíron milyen kevés különbség van a két együttes között, ehhez képest mindenki sima Houston sikert vár. Bár a Houston idén a nagymeccsekre rendre elfelejtett fejben is kifutni, itt most nem fog fennállni ez a veszély - elvégre tavaly is lesajnálta őket mindenki a rossz szezonhajrá miatt, aztán tessék -, és a Texans nyer, de egy nagyon szoros találkozón.

Barcsai Róbert: Véleményem szerint ez a párharc lesz az egyik legsimább a Wild Card Hétvégén. A Cincinnati tipikus egykörös playoff-csapat, balszerencséjükre ráadásul a Houston otthonába látogatnak. Amíg a vendégek élet-halál harcot folytattak a rájátszásért, addig a hazaiak tükörsimán jutottak be, így jóval pihentebbek, amely a magasabb játéktudáson túl is a Texans oldalára billenti a mérleg nyelvét.

Szabó András: Ebben a párosításban a meglepőre szavazok, ami azonban egy részletesebb utánajárás után nem is tűnik annyira meglepőnek. A Texans legutóbbi négy meccséből hármat elvesztett (legutóbb a Colts otthonában szenvedett sima vereséget, s így lecsúszott az első helyről), s messze nem muzsikál olyan jól, mint ahogy november végéig. Ezzel szemben a Bengals az elvárásokhoz képest pocsék szezonkezdés (3-5) óta abszolút magára talált, s az utóbbi két hónapban 8-1-es mérleget hozott össze. Tipp: Bengals

Green Bay Packers - Minnesota Vikings vasárnap 02:00

Előzmények

Tegye fel a kezét, aki a Packers 2-3-as szezonrajtja után azt mondta, hogy a Sajtfejűek ismét megnyerik a csoportjukat. Bár a három vereség között ott volt a mai napig vitatott Seattle elleni fiaskó, ettől függetlenül Aaron Rodgersék valóban álmosan kezdték a szezont, azóta viszont csak a New York Giants tudta megcibálni a bajszukat, valamint a szezonfinálén egy már tét nélküli meccsen kibabráltak a Chicagóval, és kikaptak Minnesotában. A Packerst jól jellemzi, hogy a rossz szezonrajt és a Chicago, valamint a Minnesota kiváló startja ellenére sem adták fel, és végül ismét felültek az NFC északi csoportjának trónjára.

A Minnesotára először akkor kellett felfigyelni, amikor a szezon elején leverték a San Francisco 49erst, miután Alex Smithék a többi északi csapatnak ellátták a baját. Utána pedig szép fokozatosan terelődött át a hangsúly Adrian Peterson csodálatos idényére, aminek a végén alig néhány yarddal maradt le a rekorddöntésről. A Vikings is tanúbizonyságot tett a soha nem adom fel hozzáállásáról, hiszen a szezon közepén egy hullámvölgybe került a csapat, de az utolsó fordulóban így is kivívták a wild card kört - méghozzá úgy, hogy jóformán az irányítójuk a legtöbb meccsen láthatatlan volt a szezon második felében, és ez szintén Petersont dicséri.

Elemzés

A Green Bay Packers tavaly csalódást keltett azzal, hogy január második hetében, aktuális címvédőként máris búcsúzott a playofftól. Akkor sokan a védelem nyakába varrták a kiesést, idén azonban úgy tűnik, hogy sikerült orvosolni ezt a gyenge pontot, mivel a csapat védelme tizenegyedik helyen zárt átengedett yardok tekintetében, 47 sackkel pedig a negyedik legjobbak voltak 2012-ben.

Aaron Rodgers a legtöbb ranglista szerint a playoffba jutott irányítók közül a legjobb, így nem meglepő, hogy hatalmas nyomás fog ráhelyeződni a rájátszás során. Ez a nyomás csak fokozódik, ha figyelembe vesszük, hogy a Packers támadójátéka igencsak egyoldalú, Rodgersen áll vagy bukik az egész. Rodgers a tavalyi MVP-idényétől elmaradt idén, de 4295 passzolt yardja és 39 touchdown-passza két futott touchdownnal önmagáért beszél.

Míg a futójátékosok nem remekeltek idén - Alex Green volt a legjobb 464 yarddal, míg Cedirc Benson sérülések miatt csak öt meccsen játszott, és csak 248 yardra volt képes egy touchdownnal - addig Rodgers több remek elkapó közül válogathat kénye-kedve szerint, ami hatalmas luxus egy hozzá hasonló kaliberű irányító számára. Négy elkapó is 500 yard felett teljesített, és az idény végére Greg Jennings is visszatért a Packers keretébe, és nyolc meccsen négy touchdownig jutott. Az idény legkellemesebb meglepetése minden bizonnyal James Jones lett, a lassan a harmincas éveibe lépő játékos 14 touchdownnal emelkedett ki az elkapók mezőnyéből, és a lista élén végzett az egész NFL-ben.

A Minnesota védelme már nincs olyan előkelő helyen, mint a Green Bayé, azonban sackek terén a Vikingek is alkottak, és tekintve, hogy Rodgerst idén szokatlanul sokszor - 51 alkalommal - sackelték, okozhatnak majd pár kellemetlen meglepetést a tavalyi alapszakasz-MVP-nek. Ami viszont végzet kardjaként lebeg a Minnesota felett, az a passzjátékkal szembeni hatékonytalanságuk, 244 yardot engednek át átlagban az ellenfélnek. Ez a Packersszel szemben életveszélyes lesz, ha nem tudnak ezen javítani.

A Minnesota támadójátékáról ugyanaz mondható el, mint a Green Bayéről: igen egyoldalú. Bár az év elején Christian Ponder még remekelt, és mindenki azt hitte, hogy a Vikings megtalálta a kezdő irányítóját, addig szezon végére teljesen becsődölt a másodéves karmester. Az utolsó két fordulóban ugyan megrázta magát, és négy touchdownt készített elő, de fogalmazzunk úgy, hogy nem rajta múlt, hogy a Vikings bekerül-e playoffba, vagy sem.

Hanem Adrian Petersonon, aki egymaga vitte a hátán a csapatot futójátékosként. Végül 2097 futott yarddal abszolválta az idényt, emellett pedig szerzett 12 touchdownt - miközben Ponder 18-hoz asszisztált. Peterson a múlt héten megmutatta, hogy nincs számára leküzdhetetlen akadály, hiszen futott 199 yardot a Packers ellen, mely egész jól teljesített addig a futójáték ellen.

Passzjátékban egyedül a tight end, Kyle Rudolph tűnt ki, aki egymaga értékesítette Ponder előkészítéseinek a felét: azaz kilenc touchdownnal zárta a szezont. A Packers valószínűleg kellő figyelemmel fogja őt kísérni a pályán, amivel csak még jobban meg fogja fojtani a Vikings támadási alternatíváit.

Mivel csoportriválisok találkoznak, ezért ők jóval gyakrabban meccselnek egymással, mint az előző párharc résztvevői. A múlt heti Vikings győzelmet leszámítva azonban 2010 óta Packers dominancia figyelhető meg a két csapat összecsapásain.

Hathárom-tipp:

Molnár Dávid: A Vikingstől elismerésre méltó, hogy végül beharcolta magát a playoffba, de rendes irányító nélkül nagyon nehéz nyerni a playoffban. Sokfelől hallottam, hogy a Packers direkt leadta úgymond a meccset, vagy fogalmazzunk finomabban, nem hajtotta túl magát a győzelemért, és ezen a meccsen meg is látjuk miért: Aaron Rodgers úgy fog áthatolni az ellenfél gyenge lábakon álló passzvédelmén, mint kés a vajon. A Packers kiütéses győzelmére számítok.

Barcsai Róbert: Szerintem nem véletlenül kapott ki a Green Bay az utolsó héten Minnesotában, hiszen mindamellett, hogy kiejtették a Bearst, nyerhető meccset biztosítottak maguknak a hétvégére. Dome-ból kimenni a hidegbe nem egy nagy élmény, ráadásul a jelenlegi Vikings messze van még attól, hogy komolyabb eredményeket érjen el, így a tapasztaltabb Packers mellett teszem le a voksomat.

Szabó András: Bár múlt héten csodát tett Adrian Petersonnal az élen a Vikings, de mint tudjuk, minden csoda három napig tart, vasárnap óta pedig már hat is eltelt. Szerintem simán be fogja húzni a meccset az Aaron Rodgersszel nagyságrendekkel jobb passzjátékra képes, ezért ponterősebb Packers a playoff talán legpocsékabb irányítója vezette Vikes ellen. Tipp: Packers