Hogyan alakulnak át az erőviszonyok?

Mi a közös Michael Vickben, Alex Smithben, Jay Cutlerben és Ben Roethlisbergerben? Mind a négyen a tizedik forduló áldozatai lettek, és hármójukról már biztosan tudni, hogy huzamosabb ideig lesznek távol. Ez alapjában forgathatja fel a nemzeti főcsoport erőviszonyait, főleg azok után, hogy Cutler és Smith is egy Super Bowlra esélyes csapatot vezérelnek.

Vick a Dallas elleni csoportrangadón szenvedett agyrázkódást, így sokak nagy örömére bemutatkozhatott Nick Foles, aki már az előszezon során úgymond bizonyított, hogy képes lenne vezetni az Eaglest. Az első meccsen persze jött a pofára esés, egy Jeremy Maclinnak adott álompassztól eltekintve nem sokat tudott hozzáadni az Eagles támadásaihoz, és ezen felül kétszer el is vesztette a labdát - igaz az interceptionjénél egyáltalán nem volt hibáztatható, mivel az elkapó ejtette ki a kezéből a játékszert, ami a dallasi védő markában landolt.

A Philadelphiánál viszont az a kellemes helyzet fogadja Folest, hogy ennél rosszabbul már nem igazán játszhat a csapat. És azok, akik az első meccse alapján elhordják mindenfélének a Scooby-Doo-ból a Bozont nevű karakterre leginkább hasonlító irányítót, azoknak az emlékezetébe vésnénk, hogy az idei újonc karmesterek közül csak Robert Griffinnek sikerült emlékezetesre a debütálása. Foles a hetekben bizonyíthat, és vesztenivalója nincs. Ha nem remekel vele a csapat, nem ő lesz az áldozat, ha meg mégis, akkor Michael Vicknek tesz keresztbe, aki ezek után minden valószínűséggel jövőre már nem Eagles mezben fog játszani.

Sokkal érdekesebb a helyzet San Franciscóban és Chicagóban. A Bears átkozhatja a sorsot, hiszen tavaly szintén novemberben érte utol a végzet az irányítójukat, és Cutler kiesését követően 1-5-tel zárták az utolsó hat mérkőzést, amivel a 7-3-as startból 8-8-as szezon végi mérleg lett. Joggal félhetnek most a Bears-szurkolók, hogy duplán megismétli magát a történelem, ugyanakkor az újonc Caleb Hanie helyett most Jason Campbell fogja adogatni a labdát Cutler távollétében.

Alex Smith a hírek szerint már edzett a csapattal, de ettől függetlenül valószínűtlen, hogy a tizenegyedik fordulóban pályára lépjen, egy héttel az agyrázkódását követően. Őt Colin Kaepernick váltotta a Frisco otthonában, miután harcképtelenné vált, és a fiatal irányító futott egy touchdownt, de nem tudta győzelemre vinni a 49erst. Kaepernick az ifjú játékosok merészségével mer futásokba bonyolódni, és a passzolgatásainak jó része szintén célba ért, úgyhogy egyelőre a 49ersnél sem kell az ördögöt a falra festeni. Ironikus módon a Chicago és a San Francisco a következő fordulóban pont egymás ellen fog játszani, és nagy az esély rá, hogy mindkét csapat a kezdő irányítója nélkül lép pályára.

Ben Roethlisberger kivételesen nem agyrázkódás miatt távozott a Steelers stadionjából, hanem vállsérülést szenvedett. Az ő időzítése is a lehető legrosszabbra sikeredett, hiszen a Steelersre egy fontos csoportrangadó vár a következő fordulóban a Baltimore ellen. Ami azonban jó hír, hogy Roethlisberger kiválásával a Steelers nem tehetett mást, mint visszatért az előző évek sikereinek gyökeréhez: a jó védekezéshez. Ez meghozta a gyümölcsét a hosszabbításban, amikor is az egyetlen labdaszerzésüket jegyezték a hazaiak, majd a fordulásból Shaun Suisham mezőnygóljával megnyerték a meccset.

Egyelőre tehát nem lehet igazi jóslatokba bonyolódni, hogy melyik csapat fogja megsínyleni kezdő irányítójának hosszabb távollétét. Mindenesetre a Pittsburgh, a Philadelphia, a Chicago és a San Francisco is gyengült, legalábbis papíron. De ahogy a New York Giants is megmutatta a szezon első harmadában, az igazán jó csapatok képesek sok sérülttel megbirkózva is győzelmeket aratni, úgyhogy eljött az ideje a fenti együttesek számára is, hogy bizonyítsanak.

A pár hete pedzegetett témakör, miszerint szükség van-e a bye-weekekre, most nyerte el a létjogosultságát. Még szünhetekkel együtt is nagyon feszes az NFL tempója, és a megterhelt szervezetek novemberre már sokkal sérülékenyebbek lesznek, mint a szezon elején. A szomorú ebben csupán az, hogy egy kulcsjátékos sérülése a csapat egész évi jó szereplését teheti tönkre egy csapásra.

Ritka szenzáció

Akik az utóbbi pár évben csatlakoztak az NFL-rajongók táborához, azok valószínűleg el sem tudták képzelni, hogy mégis hogyan születhet egy találkozón döntetlen. Elvégre a ráadás 15 perce rengeteg idő ahhoz, hogy legalább az egyik csapat kierőszakoljon egy mezőnygólt magából, és kivívja a győzelmet.

A tizedik héten négy év után először azonban ismét döntetlen született a San Francisco és a St. Louis csoportrangadóján. Amivel igazán egyik csapat sem lehetett elégedett, de csak magukat okolhatják, hogy nem döntötték el a javukra a mérkőzést. A Frisco és a Rams is mezőnygólt vétett a hosszabbításban, így az extra idő mind a 15 perce szép lassan lepergett, anélkül, hogy bármelyik csapat számlájára újabb pontokat írhattak volna fel.

A Friscónál persze vannak a döntetlennél is nagyobb gondok, mint azt az előző fejezetben is írtuk, ugyanakkor a bukdácsolásának hála a Seattle a győzelmek számában beérte a klubot. Előreláthatólag, főleg Smith hosszú kiesése esetén, jóval izgalmasabb lesz a véghajrá a csoportban, mint azt a szezon előtt sokan gondolták volna. Főleg, hogy a Frisco még el fog látogatni Seattle-be, és a Seahawks hazai pályán eddig hibátlan - kérdés, hogy az utolsóelőtti fordulóig is az lesz-e.

A St. Louis Rams bosszankodhat leginkább a döntetlen miatt, hiszen a londoni leégés után összekapták magukat Sam Bradfordék, és csupán három másodperc választotta el őket a győzelemtől. David Akers azonban kiegyenlített a fináléban, de a hosszabbításban megtette azt a szívességet a vendégeknek, hogy mezőnygól-kísérletet tévesztett el. A Ramsnél Greg Zuerlein lába remegett meg a legrosszabbkor, így hiába javult fel a játékuk, mégsem mozdultak előre a tabellán. Márpedig a Rams sem szeretne lemondani a playoffról, és egy 4-5-ös mutató sokkal kedvezőbb lett volna számukra, mint a mostani 3-5-1.

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon mi válthatná fel a döntetleneket. Vajon egy szétlövéses módszert alkalmazva a csapatok rúgó játékosai a félpályáról próbálkozhatnának három-három alkalommal? Vagy a playoffhoz hasonlóan addig folytatódna a hosszabbítás, míg meg nem születik az első pontokban végződő játék? Vagy egy teljesen más forgatókönyv lenne a megfelelő megoldás?

Az igazság azonban az, hogy nincs szükség a döntetlenek eltörlésére. Négy éve végződött utoljára egállal egy mérkőzés a mostani előtt, ami jól mutatja, hogy az a 15 perc rengeteg idő ahhoz, hogy újabb pontokkal iratkozhasson fel az egyik csapat az eredményjelzőre. Az, hogy a vasárnapi hosszabbításban mindkét rúgónak el kellett vétenie a célt, hogy döntetlen maradjon, szintén jelzi, hogy a körülményeknek is klappolnia kell ehhez a ritka eseményhez. A döntetlen után pedig csak önmagukat hibáztathatják a csapatok, hogy nem tudták dűlőre vinni a meccset. Az önhibáztatás pedig jobb esetben egy kitűnő játékkal párosul a következő találkozóra, amire mindkét csapatnak szüksége lenne a tizenegyedik fordulóban.

A forduló legjei

A forduló mérkőzése(i): A tizedik fordulóból mi mást is választhatnánk, mint az NFC déli csoportjának rangadóját, ahol megszakadt az Atlanta veretlenségi szériája. A New Orleans-Atlanta derbin minden volt: sok pont, zseniális egyéni megmozdulások és dráma is a végén.

Legtöbb passzolt yard: Matt Ryan, Atlanta Falcons, 411 yard a New Orleans Saints ellen.
Legtöbb futott yard: Adrian Peterson, Minnesota Vikings, 171 yard a Detroit Lions ellen.
Legtöbb elkapott yard: Calvin Johnson, Detroit Lions, 207 yard a Minnesota Vikings ellen.
Legtöbb touchdown: Joe Flacco (Baltimore) és Andy Dalton (Cincinnati) egyaránt 4 touchdown az Oakland Raiders, illetve a New York Giants ellen.

A 10. heti erőrangsor:

Az elmúlt hét eredményei után nem sok változás történt az erőrangsorunkban. A Falcons első veresége ellenére is vezeti a listánkat, az első öt helyezett között pedig csak egy változás következett be: a Chicago harmadik helyét átadta a Ravensnek. A Bearsnek nemcsak a vereséget kell feldolgoznia, hanem Jay Cutler hiányával is meg kell birkóznia a közeljövőben. A Miami Dolphins két hét alatt tíz helyet esett vissza a listánkon, Ryan Tannehilléknek minél előbb össze kellene szedniük magukat. A 10. forduló nyertese a Cincinnati lett, mely New York Giants felett aratott magabiztos győzelmével négy helyet lépett előre.

TOP 5 indoklás: A Falconst utolérték a sorozatos utolsó percben kivívott győzelmek, és ezúttal lógó orral távozhattak a New Orleans elleni csoportrangadóról. A vereséggel önmagában nincs baj, viszont érdekes lesz megnézni, hogy Matt Ryanékre milyen hatással lesz az, hogy nem voltak képesek legyőzni a szezon előtt az elsőszámú riválisnak kikiáltott Saintst, akik koránt sem olyan dominánsak, mint az előző években. A Houston védelme megmutatta, hogy még esőben is a topon van, és egy fontos csúcsrangadót nyert meg idegenben, miután pár héttel korábban a Green Baytől kaptak egy óriási pofont otthon. A Baltimore a forduló legnagyobb győzelmét aratta az Oakland ellen, és hazai pályán továbbra sem találnak legyőzőre - már 15 meccs óta veretlenek. A Frisco meglepetésre csak egy döntetlenre volt képes otthon a St. Louis ellen, de az igazi nagy kérdés, hogy Alex Smith sérülése mennyire súlyos. A Patriots másodszor is leverte a Billst a szezonban, bár ez már sokkal szorosabbra sikeredett, mint a Buffalóban játszott találkozó.

UTOLSÓ 5 indoklás: A Jacksonville az egyetlen olyan csapatot fogadta, melyet idén le tudott verni, de az Indianapolis ellen esélyük sem volt a hazai körülmények ellenére sem. A Kansas Cityt nem sok választotta el attól, hogy meglepetést okozzon a Monday Nighton, de a döntő pillanatban hibáztak, ami újabb vereséget jelentett. A Tennessee folytatja rapszodikus formáját, ezúttal viszont a szebbik orcájukat mutatva, a szezon egyik legdominánsabb sikerén vannak túl. Ha ezt tudnák hétről hétre hozni, akkor talán végre végleg maguk mögött hagyhatnák a listánk alsóházát. Az Oakland Raiders támadóegysége Carson Palmerrel és a tartalék futójátékosokkal is hozza a pontokat, kár, hogy a védelem eközben kétszer annyit enged át az ellenfélnek. A Bills megőrizte pozícióját, bár ezúttal legalább nem játszottak annyira alárendelt szerepet a New England ellen, mint a szezon elején.