Nem telt el olyan hét a holtszezon során, amikor ne hallatott volna magáról a Houston Rockets gárdája. Nem véletlenül, ugyanis a liga egyik legnagyobb potenciáljával rendelkező együttes vezetői temérdek értelmetlen döntést hoztak meg, látszólag romba döntve a tavalyi rájátszásról épphogy lemaradó, fiatal, rendkívül tehetséges Rakétákat, amely érthetően nagy visszhangot keltett.

Személy szerint nem láttam még olyan együttest, amely ilyen előjelekkel vághatott volna neki egy egyébként nagyszerűnek ígérkező holtszezonnak, mint a mostaninak a Rockets. Az amúgy is rendkívül mély keret mellé ugyanis három nagyon értékes draftcetlit is birtokolt a vezetőség az egyébként igen mélynek ígérkező újoncbörzén, mindemellett a fizetési sapka alatt is volt „némi” hely.

Ehhez képest a drafton sikerült megszerezni Jeremy Lambet (12.), Royce White-ot (16.), illetve Terrence Jonest (18.). Mivel utóbbi két játékos egyaránt kiscsatár, ezért a választások abszolút értelmetlennek tűntek, hiszen Chandler Parsons, valamint Chase Budinger abszolút jól megoldotta ezt a posztot, így jogos a kérdés: miért kell négy ilyen játékos, akik ráadásul egyaránt fiatalok, igénylik a perceket? Jeremy Lamb jó választásnak minősült, hiszen Kevin Martin amúgy is sérülékeny, ráadásul a hátvéd látványosan szenvedett az előző szezonban, akit kiválóan helyettesíthet(ett volna) az NCAA 2011-es idényének második legponterősebb játékosa.

Az ennél is értelmetlenebb húzások viszont csak ezután következtek, ugyanis gyakorlatilag sikerült porig bombázni a keretet. A teljesség, illetve az időrendi sorrend igénye nélkül olyan játékosok távoztak, mint a triplagyáros, kiváló csere, Chase Budinger, az előző szezonban beérni látszó irányító, Goran Dragic, a klubhűség mintaképe, Luis Scola, a vajkezű hátvéd, Courtney Lee, az akár All-Star potenciállal rendelkező Kyle Lowry, a palánk alatti tornyok, Marcus Camby, valamint Samuel Dalembert, vagy éppen Kevin Martin (igaz, ő a Harden-féle cserében volt érintett). Minden túlzás nélkül merem állítani, hogy ezekből a játékosokból egy playoffra esélyes középcsapatot lazán össze lehetne állítani, nyilván pár cserével kiegészítve.

Az érkezők névsora viszont már közel sem volt ennyire veretes, ráadásul elég rendesen sikerült túlfizetni őket, mindezt úgy, hogy bőven bennük volt/van a bust (a nagy szerződés után képtelenek azt hozni a játékosok, ami elvárható lenne tőlük) lehetősége. Ilyen például Ömer Asik, aki a Bullsban képtelen volt személyi-hegyek nélkül játszani, nem igazán ponterős, ugyanakkor kiváló védő, viszont Houstonban állandó kezdőként számolnak vele, ami nyilván új a töröknek. Ennek ellenére egy elég vaskos, három évre szóló, 25.1 millió dolláros szerződést kapott a Rakétáktól. Tény, hogy manapság meg kell fizetni a centereket a ligában, de Asikban bőven ott volt/van a befürdés lehetősége.

A másik jelentős érkező Jeremy Lin volt, aki az előző szezonban gyakorlatilag a semmiből robbant be a ligába, majd súlyos sérülése miatt korai véget ért számára a szezon. Lin gyakorlatilag egy csonkaszezon felét sem játszotta le (35 meccs, 25 kezdőként), ennek ellenére ő is hatalmas szerződést kapott, szintén 25 millió dollár értékben, szintén három évre.

A vérlázító nyári manőverek miatt természetesen a szurkolók is elégedetlenek voltak, a letargia viszont egy pillanat alatt boldogságba váltott át, amikor a szezon kezdete előtt pár nappal sikerült megszerezni James Hardent az Oklahoma City Thundertől, nem sokkal később pedig ő is kapott egy óriási szerződést, 80 millió dollár értékben, öt évre.

A Harden-cserére azt hiszem, minden NBA-rajongó felkapta a fejét, bár az is tény, hogy ennek bekövetkezése várható volt, csupán azt nem lehetett tudni, hogy a tavalyi szezon legjobb hatodik emberének választott játékos hova, illetve mikor megy.

A Thunder fizetési sapkája alá ugyanis képtelenség lett volna bepréselni James Harden friss kontraktusát, a már meglévő Durant, Westbrook, Ibaka, valamint Perkins-szerződések mellé. Mivel mindkét félnek cselekednie kellett, ezért abszolút érthető a döntés. A Rakátéknak kellett egy olyan játékos, akire hosszú távon alapozhatnak, a Thundernek pedig a lehető legtöbbet kellett kihoznia James Harden távozásából, ha már mindenképpen el kell veszíteni őt. Végül mindenki jól járt, hiszen a Thunder értékes draftcédulákat, Jeremy Lambet, valamint Kevin Martint is megkapta, amely mind a jelenre, mind a jövőre nézve ideális megoldást jelent. A Houston hosszú idő után kapott egy igazán ponterős, fiatal játékost, akivel végre lehet tervezni, Harden pedig megkapta a várva-várt, egyben kiérdemelt kezdő szerepét.

A fiatal hátvéd ráadásul rögtön meg is hálálta a bizalmat, a csapat eddigi két megnyert mérkőzésen előbb 37 pontot, 12 lepattanót és hat asszisztot ért el, a Hawks ellen pedig karriercsúcsot döntött 45 pontjával. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy hazai pályán eddig szenvedett Harden, viszont minden bizonnyal csak idő kérdése, és Houstonban is komoly számokat fog produkálni.

Már csak az a kérdés, hogy vajon mi értelme volt Houstonban ennyire meggyengíteni a padot…

A hét legszebb jelenetei:

A hét játékosa
James Harden

James Harden tehát kiválóan mutatkozott be új csapatában, az első három mérkőzésén produkált 35.3 pontos, 6.3 lepattanós átlagával az első hét legjobbja lett nyugaton, mi viszont úgy érezzük, hogy ő volt a liga legjobbja a mögöttünk álló időszakban.

A hét mérkőzése
11.03. Miami Heat-Denver Nuggets 119-116

A Denver Nuggets rendkívül gyengén rajtolt, és semmilyen jel nem mutatott arra, hogy az addigi kilátástalan játékkal Gallinariék megszorongathatják a Miamit, márpedig így történt. A Heat végül Ray Allen triplájának köszönhetően tudta megnyerni ezt a meccset, amely rendkívül látványos, egyben izgalmas volt, így egyértelmű, hogy nálunk ez volt a hét meccse.