Akkor is túl voltunk már az első mérkőzésen, igaz, 1984-ben Ausztriával és nem Andorrával kezdtünk. A Népstadionban ha nem is simán, de túljutottunk a sógorokon, lezárva ellenük a nyolc éve tartó nyeretlenségi sorozatot. Nehezen indult. A szünetben még ők vezettek, aztán egy parádés második félidőt produkálva 3-1 lett a vége. Mezey György akkor már egy éve irányította a nemzeti tizenegyet, s ezalatt felépítette azt a csapatot, amelyet később, ha csak rövid ideig is, de Európa egyik legjobbjaként emlegettek.

Az osztrák nyitány után persze senki nem merte megelőlegezni ezt az elismerő címet, hiszen rögtön másodikként - ugyanúgy, mint most - jöttek a hollandok. Egészen pontosan mi mentünk hozzájuk, és bizony annak ellenére, hogy az 1974-es és 1978-as vb-ezüstérmes Oranje hullámvölgyben volt (az 1982-es vb-re és az 1984-es Eb-re ki sem jutott), nem sok jót sejtetett a rotterdami túra. A narancsmezeseknél ugyanis egyre inkább körvonalazódni látszott az újabb, többek között Van Breukelen, Rijkaard, Gulllit, Van Basten fémjelezte sikercsapat. A kezdés is erre utalt, a 21. percben már vezettek, ám Détári öt perccel később lecsendesítette az 55 ezres tömeget, a szünet utáni negyedóra végén pedig Esterházy gólja elgondolkodtatta a De Kuip közönségét. Ebből baj is lehet, mondogatták egymásnak a hollandok, és bizony az lett belőle.

Visszhangos győzelem volt ez akkoriban, azt is mondhatnám, párját ritkító. Olyannyira, hogy azóta is képtelenek vagyunk megverni a németalföldi válogatottat, de még egy nyomorult döntetlenre sem futotta ellenük. Még abban a vb-selejtező sorozatban, 1985-ben majdnem összejött, velük zártuk a diadalmenetnek is beillő kvalifikációt, ám a hibátlan mérleget De Wit elrontotta, hiába támadtuk végig a meccset, hiába volt 11:1 a szögletarány a javunkra, a 80 ezer, futballünnepre készülő magyar szurkoló csalódottan távozott a Népstadionból. Pedig a csoport elsőségünket nem veszélyeztette semmi, a tét a hollandokat nyomta, elviselték, éltek vele, más kérdés, hogy végül a második helyről sem tudták kiharcolni a vb-részvételt.

Egervári Sándor ugyanúgy, mint most, akkor is ott ült a kispadon. Pályaedzőként segítette Mezey munkáját, vannak tehát személyes élményei az Oranjéval kapcsolatban. Most már szövetségi kapitányként is, s bár ezek az emlékek összességében nyomasztóak (tavaly négy napon belül két meccsen kilenc gólt kaptunk), a második, eleddig utolsó találkozónkra a vereség ellenére szívesen gondolunk vissza. Az akkor a FIFA-ranglistát vezető, abban az időszakban nemhogy pontokat nem vesztő, de gólokat is csak elvétve kapó Hollandiát megizzasztottuk az Amszterdam ArenA-ban. A második félidő elején még vezettünk ellenük, aztán negyedóra alatt fordítottak, mi egy csodálatos Gera-góllal egyenlítettünk, ám a hajrában Kuyt három perc alatt visszaállította a világ rendjét.

Másfél év telt el azóta, a narancsmezesek aranyesélyesként óriásit buktak az Európa-bajnokságon, a csapatban eluralkodó morális deficitet a még mindig kétségtelenül meglévő világszínvonalú játéktudás és intelligencia sem tudta pótolni. Az így keletkezett űrt kapitánycserével és keretátalakítással próbálják eltüntetni a hollandok. Louis van Gaal hétfőn azt nyilatkozta, hogy csak a győzelemmel lenne elégedett a Puskás Ferenc Stadionban. Mi mást is mondhatna? A két válogatott között még ebben a reformidőszakban is kottázható a különbség, az ellenfélnél most is sztárok sora szerepel. Mi alig változtunk. Legalább is a nevek szinte ugyanazok, a legutóbbi találkozás óta eltelt időszakban azonban -  a maga csalódásaival, nyűgjeivel, sérüléseivel együtt - egységesebbé, tapasztaltabbá, elszántabbá, ezáltal talán jobbá és eredményesebbé vált a magyar válogatott.

Hátha most sikerül...Huszonnyolc év után megérdemelnénk. Szándékosan nem mondom, hogy legalább az egy pontot, hiszen a minőségi különbség még mindig óriási. Ilyenkor előjönnek azok a nem túl szakmai, inkább statisztikusi meggondolásból hangoztatott megállapítások, hogy tízből nyolcszor az erősebbek nyernek, de egyszer-kétszer meg lehet őket szorongatni.

Az 1984-es bravúr óta a nyolcadik egymás elleni mérkőzésünk következik. Hetet elveszítettünk, a szorongatás tavaly megtörtént, most következhetne az a néhány kivétel. De olyan, ami már nem csak játékban, hanem pont(ok)ban is mérhető.

A mérkőzésről élő szöveges közvetítést olvashattok a hatharom.com-n!

Forrás: magyarfutball.hu