A tavalyi évhez hasonlóan a williamses sikerrel zárult tesztnapot sauberes győzelem követte Barcelonában, és mivel a hinwilliek versenygépe már nem először okoz kellemes meglepetést az idei előszezonban, egyes szurkolók egészen odáig mentek, hogy bajnoki esélyesnek kiáltották ki a svájci alakulatot. Mai értékelőnkben tévhiteket oszlatunk el, majd részletesen kitérünk minden szereplőre, és azt is elmondjuk, kinek a versenyszimulációja sikerült a legjobban ezen a héten.

Önmagában egy tesztnap megnyerése a világon semmit nem jelent, úgy látszik hiába mantráztuk már sokat és sokszor, újra elő kell venni a megszokott fámát. Tavaly ugyanitt, Barcelonában ugyanígy a Williams érte el a legjobb köridőt, akkor Rubens Barrichellóval a volán mögött, ám ennek ellenére a szezonjuk katasztrofálisan kezdődött, majd úgyis folytatódott, hogy végül minden idők leggyászosabb szereplésében csúcsosodjon ki. A mai napig nem tudni, hogy szándékos PR-körről volt-e szó, vagy egyszerűen kijött a lépés Rubinhónak, de az biztos, hogy tökéletesen bizonyítja az alaptézisünket, miszerint a szezon előtti tesztekből csupán nagyon óvatosan, és akkor is csak módjával szabad következtetéseket levonni. Különben úgy jár az ember, mint jómagam, aki egy esztendővel ezelőtt nagyhangon harangozta be a McLaren beteljesedni vélt bukását – hogy aztán a wokingi csapat nem kevesebb, mint hat győzelmet arasson a szezonban.

Tény, hogy jelenleg úgy tűnik, a Sauber, a Force India, a Toro Rosso és a Williams is nagyon jó a középcsapatok közül, de az is tény, hogy a megérzések szülte benyomások, és a totálisan ismeretlen körülmények között született időeredmények kettőséből egyik sem fog számítani 23 nap múlva a melbourne-i boxutcában. Csak a csapatok és az autók valós ereje lesz majd a perdöntő, és legyünk őszinték, bármennyire is jó köröket fut a katasztrófa elől menekülő Williams, vagy a tavalyi évad végére teljesen leeresztő Sauber, több mint nehéz róluk elképzelni, hogy egyetlen tél alatt a topcsapatok szintjén találják magukat. Más magyarázat tehát nincs, megint csúnyán manipulálnak minket a gyakorlásokon, mindössze egy fiktív erősorrendet látunk, melyekből a valós erőviszonyoknak csak elmosódott körvonalai szűrhetőek le. Ha valaki most elém tenne egy lapot, hogy írjak rá három dolgot, amit teljes magabiztossággal ki merek jelenteni az első két kollektív teszthetet követően, akkor nem tudnék egyebet tenni, minthogy rápingálom vastag filccel a „SAUBER NEM LESZ VILÁGBAJNOK” gondolatsort, majd a világ legkínosabb mosolyát erőltetve az arcomra, elütöm a kérdést.

Hogy félreértés még véletlenül se essék, villámgyorsan leszögezem, a Sauber helyébe még legalább féltucatnyi csapat nevét írhattam volna – kezdésnek mindjárt a Marussiáét, amely nemhogy új autóját nem mutatta még be, de a tavalyit sem tudja munkára bírni. A pénteki napot így teljes egészében kénytelen volt kihagyni az orosz csapat, Charles Pic autóján ugyanis meghibásodott a felfüggesztés, a szerelők pedig hiába küzdöttek emberesen, esélyük sem volt megbirkózni a problémával.

Csak, hogy érezzük, mekkora hátrányt jelent egy teljes egészében elvesztegetett nap, álljon itt a Williams és a Sauber csapatának a hét utolsó napján nyújtott teljesítménye: a gyakorlást az első helyen befejező Kamu Kobajasi 145 körével a teljes mezőny legszorgalmasabbjának bizonyult, de a csütörtökön diadalmaskodó Maldonado sem panaszkodhatott a maga 134 fordulójával – csaknem két teljes versenytávot teljesített a nyolc órás teszt végére.

Szintén nem tétlenkedett a Mercedes és Nico Rosberg: a stuttgartiak versenygépéről ugyan sok dolgot még nem lehet nagy magabiztossággal feltételezni, az máris teljesen biztos, hogy a megbízhatóságával aligha akadnak gondok. Ráadásul Rosberg versenyszimulációja a legjobb volt az ezen a héten futottak közül (Schumacher jócskán lemaradt tőle…) – laikus szemmel tehát akár azt is mondhatnánk, az elmúlt négy nap egyik nagy meglepetése a Ross Brawn vezette Ezüst Nyíl; mondhatnánk, ha nem láttuk volna ugyanígy a szárnyalásukat a tavalyi, aztán pedig nem láttuk volna őket darabjaikra hullani a versenypályán.

A harmadik helyen Paul di Resta végzett a Force Indiával, annak ellenére, hogy kipördült egy ízben, és az edzést is meg kellett állítani miatta. A James Allisson által korábban az egyik legkiforrottabb konstrukciónak titulált indiai konstrukció egyelőre meglehetősen erősnek látszik, ezt pedig vérvörös tintával húzza alá a tény, hogy a tavalyi évadot is bombaformában fejezték be magukhoz képest. A személyes megérzésem az, hogy ha valakivel számolni kell a középmezőnyben tolongók közül, akkor mindenképpen ők azok.

Sokat elmond a McLaren mai munkájáról és az autó erejéről, hogy Jenson Button a kemény keverékű abroncsokat használva lett negyedik, mint ahogyan a Ferrariéről is az, hogy Felipe Massa révén ma tudta először áttörni a 100 körös álomhatárt. Önbizalomtúltengéstől azonban nem kell tartani Maranellóból, hiszen a brazil versenyző tízes skálán ötösre értékelte az alakulat jelenlegi felkészültségi szintjét, majd hozzátette, „elégedettek vagyunk, mert tudjuk, hogy merre kell továbblépnünk”. Három héttel a szezonkezdet előtt, bravó.

Webber csendes munkát végezve a hatodik lett, tovább erősítve sokak szent meggyőződését, miszerint a Red Bull nagyon titkol valamit, és minden áron el akarja kerülni, hogy akár csak egy minimális figyelmet is vonjon magára a tesztidőszak során.

Sokat szenvedett Kovalainen a Caterhammel, amelyik a biztató kezdet után egyre reménytelenebből hánykolódik a nagyok úszómedencéjének hullámaiban, hetedik helyével viszont újabb sikeres gyakorláson van túl Jean-Eric Vergne és a Toro Rosso – úgy látszik tehát az olaszom rácáfolnak azokra a várakozásokra, mely szerint a három újonc csapat idén végre menthetetlenül befogja őket a tabellán.

Persze ettől Melbourne-ben még akár nyerhetnek is. A tesztek alapján majdnem ugyanakkora esélyük van rá, mint, hogy tökutolsók legyenek…