Chicago Blackhawks - Minnesota Wild
Amit tippeltünk: A Minnesota gyengélkedve érkezik a playoffba, amit a Chicago nem fog kihasználatlanul hagyni. A Wild hazai mérkőzésein frenetikus lesz a hangulat, de idén ennyi örömük marad Parisééknek. A Chicago öt meccsen megy tovább.
Ehhez képest: Megérzéseink jónak bizonyultak, és telibe találtuk a párharc végeredményét. A Wild sorsa már azelőtt megpecsételődött, hogy az első pakkot bedobták volna a bedobó körnél, ugyanis Niklas Backström, a csapat elsőszámú kapusa a bemelegítéskor lesérült. Helyettese, Josh Harding később szintén pórul járt, igaz ő csak egy meccset kényszerült kihagyni, így az abszolút újonc Darcy Kuemper is pályára léphetett a playoffba, sok sikerélmény nélkül.
A Wild kapusai viszonylag derekasan helytálltak, főleg az első és a harmadik meccsen, utóbbit meg is nyerte a Minnesota, ami után még elkezdhettek reménykedni a szurkolók. Azt követően azonban kijött a két csapat kerete közötti különbség: míg a Chicago elbírta, hogy az első soruk gyengélkedett a csapatkapitány Jonathan Toewsszel az élen, aki csupán két asszisztot szerzett öt meccsen, addig a Wildnál a Zach Parisé és Mikko Koivu által fémjelzett top sor teljes csődöt mondott. Az utolsó két összecsapás már a régi, Jacques Lemaire-féle érát idézte elő a Minnesotánál, miszerint kevés gólt lőttek - konkrétan egyet - ugyanakkor a nyolc kapott gól a Lemaire-féle bunkerhokira sosem volt jellemző.
A Chicago második sora végig szárnyalt, Patrick Sharp és Marian Hossa egyelőre hátukon viszik a csapatot. Előbbi öt gólnál jár már, ami a 2010-es termelését idézi, amikor is 22 meccsen 11 gólt szerzett a kupamenetelés során. A Chicago egyébként 2010 után először nyert playoff-párharcot, míg a Wild visszatérése igen rövidnek bizonyult, de egyelőre még ezt is sikernek élték meg a csapatnál. Jövőre azonban több kell ennél.
Anaheim Ducks - Detroit Red Wings
Amit tippeltünk: Újabb remek párharccal gazdagodik a Ducks-Red Wings rivalizálás, ami érzésünk szerint a kapus poszton fog eldőlni. Ha Jimmy Howard konzisztensen tudja hozni a védéseket, akkor a Red Wings "meglepetést" idézhet elő, de mi nem bízunk Howardban, így Ducks továbbjutást jósolunk hét meccsen.
Ehhez képest: A klasszikus párharc megvolt, a hét meccs is, de amilyen őrült hullámvasút jellemezte a párharc alakulását, a végére várható volt a detroiti slusszpoén. A Red Wings csak a szezon véghajrájának köszönhetően jutott be a playoffba, és sokan már ezt is a maximumnak tartották a csapattól, azonban Henrik Zetterbergék gondoltak egyet, és ha már itt vagyunk, akkor miért ne menjünk tovább alapon belerontottak a kaliforniai örömünnepbe.
A hazai 0-4 után pedig joggal lehetett volna temetni a Red Wingst, azonban a folytatásban már megmutatkozott, hogy mit is ér az, ha egy csapat már zsinórban 22 éve van playoffban, míg a másik egy év kihagyás után tér vissza a rájátszásba, sok rutintalan fiatallal. Az Anaheim ifjoncai közül senki sem rendelkezett olyan tapasztalattal, mint a Detroit "újonca" Damien Brunner, aki élvezte a playoff reflektorfényét két góllal és három assziszttal.
Az igazi mágusok azonban azok voltak, akiktől el is volt várható: Zetterberg és Dacjuk akkor csillogtatták meg a vezetői képességeiket, amikor a legnagyobb szükség volt rájuk. Zetterberg a mindent eldöntő hetedik meccsen gólt és gólpasszt jegyzett, azelőtt pedig duplázott és asszisztált, úgyhogy méltó módon lépett a korábbi csapatkapitány, Nicklas Lidström nyomdokaiba. Mindent elmond a Detroit tartásáról, hogy képesek voltak három hosszabbításos mérkőzést is megnyerni, és az utolsó találkozón sem estek kétségbe, miután felzárkózott a Ducks egy gólra.
A kaliforniaiknál egyes játékosoktól nagyon hiányoztak a pontok, úgymint Corey Perrytől vagy Teemu Selannétől. De akár lehetne mutogatni Bruce Boudreau vezetőedzőre is, aki pályafutása során egyszer sem vezette főcsoportdöntőbe a csapatát, pedig a lehető legjobb időszakban érkezett Washingtonba, és rengeteg tehetséggel dolgozhatott. Első évében csoportbajnoki címig repítette a lesajnált Anaheimet, úgyhogy mindenképp maradt esélye a bizonyításra, de jövőre már jobban fognak harapni a menedzsmentnél egy újabb korai búcsú miatt.
Vancouver Canucks - San Jose Sharks
Amit tippeltünk: A Vancouver idén koránt sem tűnik olyan félelmetesnek, mint korábban, de szerencséjükre egy másik felemásan teljesítő csapatot kaptak ki az első körben. Mindkét oldalon vannak játékosok, akiknek végre bizonyítaniuk kell, és mi Joe Thorntonékban érezzük azt, hogy végre áttörik a gát. Antti Niemi 2010-es kupagyőztes tapasztalata szintén nagy segítség lesz a Cápáknak, akik hat meccsen jutnak tovább.
Ehhez képest: A Vancouver mezőnyjátékosai totális csődöt mondtak, és az első kör egyetlen söprését láthatták a párharc nézői. Idén is túl nagy figyelem szentelődött a vancouveri kapuskérdésre, főleg, hogy egy jól játszó Roberto Luongót cserélt le a kaliforniai meccsekre Alain Vigneault vezetőedző Corey Schneiderre, aki a tavalyi Kings elleni párharchoz hasonlóan nem tudta megfordítani a kanadai csapat szerencséjét.
A San Jose évek óta tartó építkezése, a veteránok és a fiatalok különös egyvelege úgy tűnik beért végre. Logan Couture és Joe Pavelski egyaránt nyolc ponttal abszolválták az első kört, de a már sok helyen örök vesztesnek titulált Joe Thornton és Patrick Marleau páros is magukra találtak, előbbi hat pontot, utóbbi négy gólt jegyzett, köztük a negyedik meccs győztes találatát hosszabbításban. Antti Niemi a kapuban pedig olyan stabil pontot jelentett, mint ahogy 2010-ben a Chicago színeiben tette azt a finn portás.
A Vancouvernél kezdenek gyűlni a problémák, amik pont a franchise arcaival kezdődnek. A Sedin fivérek ezúttal sem tudtak olyan dominánsak lenni, mint az alapszakaszban megszokhatták tőlük a szurkolók, és Ryan Kesler és Alex Burrows sem tudtak igazán kibontakozni. Miután az elmúlt tíz playoff-meccsen csupán egyet nyert meg a Vancouver ugyanezzel a garnitúrával, így nagy valószínűséggel drasztikus változások következnek a csapatnál.
A San Jose játékosainak jövője is veszélyben forgott volna egy korai búcsú esetén, de Marleau-ék készülhetnek a csoportrivális Los Angeles Kings elleni párharcra. Az biztos, hogy egy kaliforniai csapat mindenképp ott lesz a nyugati főcsoportdöntőben.
St. Louis Blues - Los Angeles Kings
Amit tippeltünk: Alapvetően mindig a negyedik és ötödik kiemelt mérkőzései bírnak a legtöbb izgalommal, de a Kings ebben a párosításban egyszerűen mentális fölényben van ellenfelével szemben. A Blues játékosainak el kell hinniük magukról, hogy képesek túlnőni a címvédő árnyékán, és akkor megfoszthatják koronájuktól a Királyokat. Mi azonban a Kings továbbjutását látjuk biztosnak, és viszonylag sima, öt mérkőzéses diadalt jósolunk nekik.
Ehhez képest: A Blues két meccs erejéig felül is tudott kerekedni a Kings által jelentett démonokon, utána azonban Jonathan Quick ismét eljátszotta a mumust a Zenészek számára. Sokkal szorosabb volt a párharc, mint azt előzetesen sejteni lehetett már csak a két csapat közelmúltbeli eredményei miatt is, de Ken Hitchcock együttese felnőtt a feladathoz.
Azonban a Blues továbbra sem forrt ki még egészen, és végül a Vancouverhez hasonlóan amiatt kerültek leginkább hátrányba, hogy nem volt senki a csapatban,a ki vezéregyéniséggé nőtte volna ki magát. T.J. Oshie, Chris Stewart, David Perron és Vlagyimir Tarasenko sem tudták emlékezetes momentumokkal meghosszabbítani a Blues idei tavaszát, ami miatt Hitchcock mester kritizálta is a párharc végeztével a fiataljait: a legjobb játékosoknak a legjobbaknak kell lenniük a pályán.
Ez a Kingsnél már jobban érvényesült, habár az első két meccsen sokan kérdőre vonták a címvédő húzóembereit. Mike Richards és Anze Kopitar azonban elkezdték szállítani a pontokat, és a már szinte eltemetett Dustin Penner is a lehető legjobbkor szerezte találatait. Ahhoz, hogy a Kings zsinórban négy győzelemmel zárja a párharcot, Jonathan Quickre volt nagy szükség, aki el tudta felejteni az első mérkőzés bakiját, amikor is egyszerűen megvárta Alex Steent, hogy elvegye tőle a pakkot a kapu mögött. A tavalyi rájátszás-MVP végül 1.58-as gólátlaggal és 94.4%-os védési hatékonysággal és egy shutouttal hangolódott a főcsoport-elődöntőre, ezek a számok pedig már méltóak az egy évvel korábbi teljesítményéhez.
Összegzés: Négyből három továbbjutót eltaláltunk, köztük a Chicago párharcát telibe. Amire az első kör rávilágított, hogy mindenképp szükség van húzóemberekre a csapatoknak a továbbjutáshoz, és az sem árt, hogyha van egy-két epizódszereplő, akik a húzóemberek gyengélkedése esetén át tudja venni a gyeplőt. A pályaelőny egyelőre sem nyugaton, sem keleten nem biztosíték semmire. A folytatásban a központi és a csendes-óceáni csoport tagjai feszülnek egymásnak, a Detroit és a Chicago méghozzá utoljára fog csoportellenfélként összecsapni a playoffban.