Chicago Blackhawks - Minnesota Wild

Az első és a nyolcadik helyezett csatája általában presztízs párharcnak ígérkezik az első kiemelt számára, de ne feledjük, hogy tavaly a Los Angeles Kings szintén nyolcadikként ért fel a dobogó legmagasabb fokára, és hódította el a Stanley-kupát. Némi párhuzam most is felfedezhető, hiszen a Wildnak a tavalyi Kingshez hasonlóan idén meggyűlt a baja némely meccsen a góllövéssel, és ugyanúgy botladozva jutott be a nagy nyári bevásárlás után a playoffba, mint annak idején a Kings.

A legnagyobb különbség az ellenfélben rejlik, hiszen a Chicago a lehető legjobb formában fogja fogadni a Vadakat az első körben. A Blackhawks 24 meccses pontszerző szériával kezdte a csonkaszezont, majd egy rövid hullámvölgy után erősen zárta az idényt, az utolsó 10 mérkőzéséből hetet megnyert és csupán két találkozón maradt pont nélkül. Ezzel szemben a Wild 4-5-1-es mérleget mutatott fel az utolsó tíz összecsapásán, és ha nincs a több rendes játékidőben begyűjtött győzelem, most a Columbus lenne a nyolcadik nyugaton.

A Chicagónál két évvel a kupagyőzelem után minden összeállt, és ami még jobb hír a Blackhawks-drukkerek számára, hogy ezúttal nem is kell szétszedni a keretet a fizetési sapka szorongatása miatt. Jonathan Toews és Patrick Kane igazi vezérek voltak, és a kapuban a Corey Crawford és Ray Emery alkotta kapustandem rácáfolt minden kritikusra. A playoffban azonban mindkét kapus adós még az igazán jó teljesítménnyel, igaz, Emery anno az Ottawával már megjárta a nagydöntőt 2007-ben.

A Minnesota Wildnál ha a realitás talaján maradnak a szurkolók, akkor be kell látniuk, hogy nem ez az év lesz, amikor nagyot fognak dobbantani. Zach Parisé messiásként érkezett a hokiállamnak is becézett Minnesotába, de Parisé a Devils színeiben sosem volt igazán döntő tényező a playoffban, egyedül 2007-ben produkált egy jó szériát a Tampa Bay ellen. Ugyanakkor a pörgős, ütközős játéka talán megzavarhatja majd a Chicago védőit a saját harmadukban.

A két együttes háromszor találkozott a szezonban, két Blackhawks-győzelem mellett a Minnesota egy szétlövéses győzelmet tudott felmutatni a nyugati első ellen. A playoffban még sosem futottak össze, a Wild 2008 után szerepel először a rájátszásban, míg a Blackhawks a 2010-es kupagyőzelme óta nem nyert párharcot.

Hathárom-tipp: A Minnesota gyengélkedve érkezik a playoffba, amit a Chicago nem fog kihasználatlanul hagyni. A Wild hazai mérkőzésein frenetikus lesz a hangulat, de idén ennyi örömük marad Parisééknek. A Chicago öt meccsen megy tovább.

Anaheim Ducks - Detroit Red Wings

Ha lehet mondani, lassan már klasszikussá növi ki magát ez a párharc, hiszen a két csapat már hatodszor fog találkozni egymással a rájátszásban. Idény előtt pedig mindkét együttest rengeteg kérdőjel lengte körül, főleg azok után, hogy az Anaheim tavaly lemaradt a rájátszásról, míg a Detroittól visszavonult Nicklas Lidström.

Bruce Boudreau első teljes idényében azonban visszahozta a Kacsák dicsőségét, és a veteránokból is olyan formát hozott elő, amit kevesen vártak volna tőlük. Míg a nagy hármas, Ryan Getzlaf, Corey Perry és Bobby Ryan az év elején küszködött, addig Teemu Selanne és Saku Koivu vitték hátukon a csapatot, előbbi végül 24, utóbbi pedig 27 ponttal zárta az idényt. Veterán tapasztalatukra szükség is lesz, hiszen a túloldalon a liga legtapasztaltabb kerete fog szembenézni velük.

Sokan fogadtak a Red Wings ellen, és a hullámvölgyek után úgy is nézett ki, hogy a 21 idény óta tartó playoff-sorozat megszakad, de Henrik Zetterbergék az alapszakasz végére összekapták magukat, és az utolsó négy meccs megnyerésével a hetedik helyet is sikerült elcsípniük. Zetterberg első idénye volt ez csapatkapitányként, és hozta azt, amiért közönségkedvenc és csapatkapitány lett Detroitban, 48 pontját csak az orosz zseni, Pavel Dacjuk múlta felül 49-cel.

Ha rájátszás, akkor mindig érdemes odafigyelni Johan Franzenre, aki a posztszezonra tartalékolja mindig a góljait. A svéd erőcsatár 88 mérkőzésen 38 gólt jegyez 73 ponttal, bár az utóbbi két évben nem tudta igazán megcsillogtatni képességeit. Ettől még egy konstans veszélyt jelent a két nagy név mellett. Az első évét koptató Damien Brunner is egy kulcsfigura lehet a párharcban, a svéd újonc 26 ponttal a Detroit házi pontlistáján ötödik helyen zárt.

Az Anaheim idény végére házon belülről és szabadügynök-piacról is erősített, és Sami Vatanen valamint Radek Dvorak is új dimenziót nyitottak az Anaheim harmadik és negyedik sorában.

Kapusfronton az Anaheimnél nem tudni, hogy ki fog kezdeni: Viktor Fasth Brunnerhez hasonlóan túlkorosként nem számíthatott bele az újoncversenybe, pedig valószínűleg a top háromban végzett volna a Calder-trófea szavazáson. Fasth Jonas Hiller számára jelentett versenytársat, az Anaheim pedig annak a kellemes helyzetnek örvendhet, hogy mindkét kapus képes átvenni a stafétabotot, ha a másik gyengélkedne. A Detroitnál ezzel szemben Jimmy Howard lesz a főmenő, aki az idény végén busás fizetésű hosszabbítást kapott a csapattól.

A két csapat a playoffban 2009-ben találkozott utoljára a főcsoport-elődöntők során, ami emlékezetes marad, már csak azért is, mert hét meccsen dőlt el a Red Wings javára. A Detroit 3-2-re áll az örök párharcban, de ezt a mostanit a Ducks pályaelőnye miatt nem ők kezdik meg esélyesként. A szezonban háromszor csapott össze a két együttes, és rendre az idegenbeli csapat nyert, a Detroit kétszer, az Anaheim pedig egyszer.

Hathárom-tipp: Újabb remek párharccal gazdagodik a Ducks-Red Wings rivalizálás, ami érzésünk szerint a kapus poszton fog eldőlni. Ha Jimmy Howard konzisztensen tudja hozni a védéseket, akkor a Red Wings "meglepetést" idézhet elő, de mi nem bízunk Howardban, így Ducks továbbjutást jósolunk hét meccsen.

Vancouver Canucks - San Jose Sharks

A Vancouver Canucks hozta a kötelezőt, és zsinórban ötödször is elhódította az északnyugati csoport trónját, holott idén a kanadaiak jóval gyengébben játszottak a sok sérülésnek köszönhetően, mint korábban. A kanadai együttes körül egész évben a Luongo dráma szolgáltatta a legnagyobb híreket, de végül a kapus maradt Vancouverben, aminek most örülhetnek igazán a szurkolók, hiszen a kezdő kapus, Cory Schneider kisebb sérülés miatt lehet lemarad a playoff-nyitányról.

A San Jose Sharks a Vancouverhez hasonlóan igen kiegyenlítetlen teljesítményt nyújtott. Az első hét meccs után szinte már mindenki náluk vizionálta a csendes-óceáni csoport bajnoki címét, utána azonban jöttek sorban a vereségek, és még a playoff is veszélybe került, de áprilisra összekaparta magát a gárda. Ettől függetlenül egyik együttes sem érkezik nagyon jó formában a playoffba, a kérdés, hogy ebből melyiknek sikerül nagyobb előnyt kovácsolni.

A Vancouvernél idén is a Sedin-fivérek taroltak, ugyanakkor a svéd ikerpár köztudottan el tud veszni a playoffban hosszú meccsek erejére, mint ahogy azt tavaly meg is tapasztalhatták a szurkolók a Kings ellen. A jó hír azonban, hogy azok, akiknek általában megy a rájátszásban, teljes egészségben várják a küzdelmeket: Alexandre Burrows és Ryan Kesler is eldönthet mérkőzéseket, míg az ellenfél legjobb védői a Sedin-fivérekkel vannak elfoglalva.

A San Josénál Joe Thornton szintén hozta a szokásost, és a házi pontlista élén végzett 40 ponttal. A csapatkapitány Patrick Marleau szenzációsan kezdte a szezont, de az év eleji formájából a hajrára semmi sem maradt, márpedig az ő góljaira is szüksége lesz a Cápáknak. Szerencsére Logan Couture-ra és Joe Pavelskire is lehet számítani gólszerzés téren, valamint a veterán Martin Havlat és Scott Gomez is meglepheti az ellenfelet. Azonban Joe Thorntonnak kell túlnőnie az árnyékán, aki még mindig nem tudta lemosni magáról, hogy a playoffban egyszerűen nem nyerőember.

A Vancouver az utóbbi négy idényben háromszor is ment legalább egy kört a playoffban, igaz az elmúlt három idényben rendre a későbbi kupagyőztes ellen esett ki. A San Jose sorozatban nyolcadszor jutott playoffba, de a nyugati főcsoportdöntő eddig mindig a végállomást jelentette számukra. Ironikus módon 2011-ben pont a főcsoportdöntőben találkozott először és utoljára a két együttes, akkor a kanadaiak öt meccsen búcsúztatták a Cápákat. Idén azonban a San Jose mindhárom egymás elleni találkozót megnyerte.

Hathárom-tipp: A Vancouver idén koránt sem tűnik olyan félelmetesnek, mint korábban, de szerencséjükre egy másik felemásan teljesítő csapatot kaptak ki az első körben. Mindkét oldalon vannak játékosok, akiknek végre bizonyítaniuk kell, és mi Joe Thorntonékban érezzük azt, hogy végre áttörik a gát. Antti Niemi 2010-es kupagyőztes tapasztalata szintén nagy segítség lesz a Cápáknak, akik hat meccsen jutnak tovább.

St. Louis Blues - Los Angeles Kings

A tavalyi második helyezés, illetve a tavalyi bajnoki cím után talán egyik csapat sem gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz idén a rájátszást kivívni. Mindkét együttesnek megvoltak a maga hullámvölgyei, azonban egy jó hajrának köszönhetően ismét összehozta őket a sors, csakúgy mint tavaly, de ezúttal már az első körben.

A Bluesnál idén sem tűnt ki senki sem a csatárok közül, azonban ahogy azt megszokhattuk Ken Hitchcock együtteseitől, a védők alaposan kivették részüket a csapat meneteléséből. Alex Pietrangelo és Kevin Shattenkirk idén is megtartották ponterős formájukat, és a cserestopnál még Jay Bouwmeesterre és Jordan Leopoldra is lecsapott az együttes, tovább erősítve a hátsó alakzatot.

A legnagyobb meglepetés azonban a tavalyi kapusduó csődmondása, valamint az újonc Jake Allen brillírozása volt a kapuban. Brian Elliott kevés meccsen tudta a tavalyi magabiztos formáját mutatni, míg Jaroslav Halakot idén is sérülések hátráltatták, de Allen 13 kezdő mérkőzésből kilencet is megnyert - kérdés, hogyha a playoffban is szerepet kap, hogy birkózik meg a nagy teherrel.

A Los Angeles Kingsnél is a kapusfront szolgáltatta az igazi meglepetéseket. Jonathan Quicknek jól jött a lockout, hiszen így felépülhetett a műtétből, ugyanakkor az alapszakaszban eddig nyújtott formája eddig messze alulmarad a tavalyitól, mellyel végül a Conn Smythe-t is kiérdemelte a playoff legértékesebb játékosaként. A Kings saját szerencséjére nem vált meg Jonathan Bernier-től, aki máshol könnyen kezdő kapus lehetne, és ha Quick gyengélkedése a playoffban is kitartana, akkor nyugodtan fordulhatnak a Bernier-hez.

A Kings idén is sokszor maradt adós a gólokkal, de Jeff Carter legalább mondhatni, hogy konzisztens pont volt a maga 26 találatával a támadó szekcióban. Mike Richardscal együtt idén is gyilkos kombináció lehetnek a playoffban, de Dustin Browntól is elvárjuk, hogy magasabb fokozatra kapcsoljon. A hátsó alakzatban Slava Vojnov már Drew Doughtyt is lepipálta pontszerzésben, és lassan talán az elsőszámú védő címet is elveheti tőle.

A párharc kulcsa a védők kezében lesz, akiknek az ellenfél csatárainak semlegesítése mellett pontokkal kell hozzájárulniuk a győzelmekhez. A Doughty és Vojnov párosnak fel kell vennie a kesztyűt a Blues hármasával, ami igazi kihívás lesz a címvédő számára.

Ez lesz a két csapat negyedik találkozása a playoffban, az első kettőt a Blues söpréssel nyerte, de tavaly a Kings söpörte ki a Zenészeket. A Blues vesszőfutása az idei alapszakaszban tovább folytatódott, mindhárom mérkőzésüket elbukták a címvédő ellen.

Hathárom-tipp: Alapvetően mindig a negyedik és ötödik kiemelt mérkőzései bírnak a legtöbb izgalommal, de a Kings ebben a párosításban egyszerűen mentális fölényben van ellenfelével szemben. A Blues játékosainak el kell hinniük magukról, hogy képesek túlnőni a címvédő árnyékán, és akkor megfoszthatják koronájuktól a Királyokat. Mi azonban a Kings továbbjutását látjuk biztosnak, és viszonylag sima, öt mérkőzéses diadalt jósolunk nekik.