Ahogy emlékezhetünk rá, a City bababosszújával szemben (amit a másfél héttel azelőtti 0-1 okozott) az Arsenalnak sokkal több indoka volt ahhoz, hogy vendettát indítson a Liverpool ellen. A Vörösök ugyanis egy hete történelmi méretű vereséget mértek az Ágyúsokra, akik azóta sem tértek magukhoz, és a hétközben még egy borzasztóan unalmas derbin 0-0-t is játszottak a Manchester Uniteddel. A Liverpool ezzel szemben begyűjtötte a szerdai fordulóban a három pontot; igaz, csak eléggé nyögvenyelősen lenyomniuk az utolsó Fulhamet, mert a Craven Cottage-en a hazaiak kétszer is vezettek, és Gerrardnak csak a hosszabbításban sikerült megtalálnia a győztes gólt lövő cipőjét.

Persze révén FA-kupa, nem állt fel teljesen a legjobb kezdőjével egyik csapat sem; a Liverpoolnak a BL-indulás kiharcolása, az Arsenalnak pedig a bajnoki cím sokkal fontosabb, mint egy egyszerű kupa, nem is beszélve arról, hogy az Ágyúsok még a Bayernnel is össze fognak csapni szerdán... Ezért a hazaiaktól Szczesny, Sagna, Wilshere, Cazorla és Giroud is kimaradt azok közül, akik valószínűleg kezdeni fognak a bajorok ellen; a túloldalon pedig Mignolet helyett Jones védett, a hátvédsort az épp egészségesek alkották - botrány, hogy mennyi sérülés éri idén a Vörösök bekkjeit -, az első hatost pedig Allen kivételével az immár megszokott szextett alkotta.

Úgy tűnik, hogy elég nehezen (vagy épp semennyire sem) sikerült felkészülnie a Liverpool játékából Wenger stábjának, mert már az első öt percben simán 2-0-ra elmehetett volna a vendégcsapat. Koscielny és Mertesacker a bajnokihoz hasonlóan megint túlságosan nagy területet hagyott maga mögött, ráadásul egy vonalban állva még besegíteni sem tudtak egymás mögé.

Sturridge ide beindulva már azelőtt két gólt szerezhetett volna, mielőtt még effektíve elkezdődött a meccs, de ez nem az ő napja volt, és bizonytalankodásával alkalmat adott arra, hogy a remekül védő Fabianski háríthasson. Az Ágyúsok ezt megúszva pár perccel később az ellenfél térfelére, majd több szöglethez is eljutottak; egy jó helyre pattanó blokk segítségével pedig Oxlaide-Chamberlain megszerezte a vezető gólt.

Ez pedig kapóra jött nekik. Mertesacker, Koscielny, Arteta és Flamini olyan négyszöget alkottak, ami nem próbált meg joga bonitózni, hanem fegyelmezetten tartotta a pozícióját, és azzal, hogy csak elvétve merészkedtek az ellenfél térfelére, csak a szélen hagytak helyet a liverpooli kontráknak. A latin ajkú középpályásduónak kulcsszerepe volt ebben; nem véletlen, hogy amikor idén ketten kaptak helyet az Arsenal védelme előtt, akkor 23 meccsen csak 9 gólt kaptak, amikor pedig legalább egyikük pihent, akkor ugyanez a mutató 23/17.

Emiatt a támadók tudták, hogy hátul minden ,,el lesz intézve", és nyugodtan lassíthatták a tempót; amikor pedig kontrázni akartak, akkor a második félidőt jól kezdő, ezért feljebb jövő Liverpool mögött rengeteg helyük volt. Ez a sebességnek kedvezett; nem véletlen, hogy Oxlaide-Chamberlain volt az Ágyúsok legjobbja, aki Walcott után talán a Premier League második leggyorsabb labdarúgója; a fiatal Southampton-nevelés pedig egy labdaszerzés után beindult a sokat kockáztató Cissokho helyére, és gólja után mintaszerű gólpasszt adott Podolskinak is.

A második gól után úgy tűnt, hogy eldőlt a meccs, de Podolski Suárezzel szembeni szabálytalansága új helyzetet teremtett: Gerrard büntetőgólja után így is visszakerült a meccsbe a Liverpool. Egy percen belül egyenlíthetett is volna a hétszeres kupagyőztes, amikor szokásos hibát elkövető, Sturridge egy pillanatig tartó visszalépése miatt túlságosan szétnyíló centerhalfok későn vették észre, hogy a válogatott csatár csak azért tette ezt, hogy lendületből betörhessen az így keletkező résbe.

Szerencséjükre Fabianski megint résen volt, és parádés védéssel ütötte le a bizonytalan támadó lábáról a labdát. Határozatlan volt Howard Webb is: Wenger ,,kedvenc" játékvezetője nem sokkal később benézett Chamberlaintől egy olyan ütemtelen szerelési kísérletet, hogy annál még a labdaszedő fiúk is jobbat produkáltak volna.

Erre Rodgers kockáztatott egyet, és meghúzta egyetlen cseréjét. Ha már cserélünk, cseréljünk rendesen! - gondolhatta, és átszervezte fél csapatát. Cissokho helyére átjött Flanagan a baloldalra, a jobbhátvéd pedig Sterling lett. Henderson a szokásos pozíciójában, a középpálya jobb oldalán futkosott fel-le, Coutinho pedig egy sorral feljebb került, balszélsőbe.

Wenger persze amint felfedezte, a hibátlanul cselező Sterling átkerült a védekezésben gyengébb Podolski oldalára, behozta Gibbset balszélsőnek. A mai fociban ha már úgyis alaptétel, hogy minden szélsőhátvédben kell lennie támadóvénának, akkor a szélsőknek pont ugyanannyira védekezniük is kell; Gibbs pedig a lehető legalkalmasabb erre a célra, elvégre már az anyakönyvi kivonatába is a ,,balhátvéd" pozíciót jegyezték fel.

A hátralévő félórában már csak egy-egy helyzet volt. Az Arsenal beparkolta a buszt a kapuja elé, mert megszerezni, illetve megtartani a labdát már nem tudta az önbizalmát visszaszerző Liverpooltól. Cazorla révén természetesen egy jobb oldali kontrából azért így is eljutottak a kapuig, de a spanyol csúnyán fölélőtt. A másik oldalon az egyre jobban betömörülő Arsenal-védelmet a földön az utolsó tíz percben már nem, csak a levegőben lehetett átjátszani, Agger fejese pedig jelezte: igen könnyen alakulhatott volna másképp is a végeredmény...