Persze Mazzarri ráfoghatja a vereséget arra, hogy hiányzott a védelem jobb oldaláról Jonathan és Campagnaro is, akik eddig alapemberek voltak, illetve arra is, hogy nápolyi kapusa, Morgan De Sanctis ,,árulkodott" taktikájáról Rudi Garciának.

Ez azonban csak kifogás, mert a Lille sikerkovácsa is csak a lelátón tudhatta Angliából visszatérése óta a legszebb éveire emlékeztetően játszó Maicont. A brazil hiányában Garcia nem számíthatott arra, hogy annyit birtokolná csapata a labdát, mint amennyit a bajnokság eddigi részében, ez azonban Mazzarri felállása miatt nem is volt akkora baj.

A toszkán mester ahogy mindig, úgy ezúttal is három főből álló védelemre szavazott, amely előtt a jobb oldalon Nagatomo, a bal oldalon pedig Pereira száguldozott előre, középen pedig Taider söpretett, Guarín támadott, Cambiasso pedig futásával próbált meg hidat verni a középpálya és a többé-kevésbé centert játszó Palacióból és a pálya széltében mozgó Álvarezból álló támadósor közé.

Nem kellett nagy zseninek lenni ahhoz, hogy felismerje az ember, hol van ennek a formációnak a gyengéje, pláne a 4-3-3 ellen: a két szélen, ahol természetesen kétszeres túlerőben voltak a fővárosiak.

Garcia pedig ravaszan nem erőből, a labdát birtokolva próbálta beszorítani a kék-feketéket, hiszen ebben az esetben megszűnt volna az Inter szélsői mögötti terület gólveszélyesnek lenni.

Pont ellenkezőleg, a szezonban először szinte kizárólag kontrákra kombináltak a Farkasok. Főleg az volt gyilkos, ahogy előállították ezeket a helyzeteket. Amint megszerezték a labdát, lepasszolták valamelyik oldalvonal mellé. Erre kénytelen volt a Roma szélsőhátvédjét letámadni az Inter egyetlen, stabilan a szélen védekező játékosa, aki mögött azonban hatalmas rés keletkezett.

Ekkor visszalépett Totti a középpályára, akivel emberelőnyt harcoltak ki a bordó-sárgák, a szabadon maradó játékosuk - általában a kapitány, De Rossi vagy Strootman - pedig egyszerűen beívelte a labdát a mögé az Inter-szárnyhátvéd mögé, aki mögött Gervinho startolt.

Ranocchia hibája és Totti még húsz év után is megdöbbentően nagy gólja még jobban kiemelte a kontrasztot az Inter Guarín hatalmas kapufája és Álvarez fejese ellenére is zavart játéka és a Roma kevés labdabirtoklás ellenére is sokkal veszélyesebb játéka között. A negyvenedik percben a Farkasok ezért második góljukat is megszerezték, méghozzá egy olyan akcióval, aminél jobban nem is lehet letisztázni a meccset.

Juan miután megunta, hogy nincs kinek passzolnia, hajmeresztő szlalomozásba kezdett, s sorban cselezte ki a fizikumához és sebességéhez nem szokott középpályásokat. De Rossinak azonban mégis sikerült szerelnie - sok lúd disznót győz-alapon -, Strootman pedig egyből indította is a Juan helyén, a jobb szélen feltűnő Gervinhót. Az elefántcsontparti fénysebessége túl sok volt a brazil helyére visszazáró Cambiassónak és a hiba után kétségbeesetten visszasprintelő Pereirának is. Az uruguayi szabálytalansága pedig megpecsételte a mérkőzés sorsát: Totti ugyanis nem arról híres, hogy sokat hibázna a tizenegyespontról, s megszerezte a San Siróban tizennegyedik (!) gólját is.

A második játékrészben Mazzarri korrigálta a hibáját, s Pereira helyére behozta Icardit. Az argentint honfitársai mellé előreküldve egyre jobban visszaszorította saját büntetőterülete felé az Inter a vendégeket, pláne mivel négy a három elleni erőfölényben voltak a középpályán. A széleken pedig Juan és Nagatomo szélsőhátvédként sokkal biztonságosabb helyzetben volt, mint előzőleg szárnyhátvédként, pláne mivel Álvarez a két vonal között grasszálva folyamatosan segített nekik, így folyamatosan jöhettek előre Cambiassóék.

A Roma azonban nem fejlődött vissza az elmúlt évek a támadófocit preferáló, a védekezést pedig teljesen elhanyagoló edzőihez, hanem ugyanolyan elszánt volt, mint az első félidőben. Emiatt még Mazzarri is megdicsérte őket: ,,Még 3-0-ás előnyben is úgy védekeztek, mintha a meccs még nem dőlt volna el. Hihetetlen keményen dolgoztak, nem véletlen, hogy nekik a legjobb a védelmük az egész bajnokságban."

Persze arról jobb nem szólni, hogy milyen hibát követett el Mazzarri azzal, hogy kitartott saját háromvédős rendszerénél, illetve hogy így is a kontrázás helyett a kitámadás mellett döntött...