Taktikai Zóna

Egy lépéssel előrébb - meccselemzés, Manchester City-Manchester United

  • Szabó András
megosztom

Nem csak Sebastian Vettel Szingapúrban, hanem Manuel Pellegrini is rajt-cél győzelmet aratott legnagyobb riválisa(i) felett. A City chilei edzője ugyanis elejétől a végéig egy gondolattal előbb járt, mint ellenlábasa, és nyugodt magabiztossággal 4-1-re elintézte első angliai derbijén a David Moyes vezette Unitedet.

Pedig a tavalyelőtti bajnok City kezdőjéből a Uniteddel ellentétben nem egy, hanem két játékos is kényszerűen hiányzott az eddig preferálthoz képest. A teljes baloldal, Clichy és Silva is kiesett sérülések miatt, így Kolarov és Nasri kapott esélyt, hogy letegyenek valamit az asztalra; a pihenő Dzeko helyett pedig Negredo átigazolása óta először kezdő volt.

A United persze aligha örült annak, hogy nem sérthetetlenek a focisták. A hétközi Bajnokok Ligája-fordulóban ugyanis a Vörös Ördögök még nagyobbat kaptak a sorstól, mint ellenfelük: ők gólkirályukat vesztették el - a sérült van Persie helyett Welbeck kapott lehetőséget centerként.

Van Persie kiesése pedig elég nagyot változtatott a játék alakulásán. Jó, tudom, hogy könnyű ennyire egyértelmű dolgokat leírni, de logikus a helyzet: Welbeck és van Persie között hatalmas különbség van elsősorban játékintellingenciában és technikában. A holland nagyobb rutinjának is köszönhetően mindig tudja, hova kell mozognia, hogy megkaphassa a labdát vagy kiharcoljon egy szabálytalanságot. Ez életmentő fontosságú lett volna amiatt, hogy a labdát neki előreívelve a United a Moyes által kedvelt kontrafocit játszhassa - pláne egy idegenbeli meccsen. Ha meg bírja tartani a csatáruk a felpasszolt labdát, azzal tehermentesíthette is volna a nyomás alatt álló védelmet.

Pellegrini azonban tudta, hogy Welbeck nem elég jó játékos ahhoz, hogy megszabaduljon Kompanytól és Nasztaszicstól; ezért nem félt egyből a kezdés után letámadni, és egy csomó vaktában előrevagdosott tisztázásra kényszeríteni az ellenfelet, mondván, a fiatal angol úgysem fogja tudni tisztára játszani magát a védők gyűrűjéből.

A játékszerrel pedig csak jött és jött a City, s csak egy Valencia-hiba kellett hozzá, hogy meg is szerezzék a vezetést. Az ecuadorinak egy pillanatra "kellett" csupán elbambulnia, és a Kolarov-Nasri páros máris kettő az egy elleni helyzetet alakított ki Smallinggal szemben. A szerb pedig első előrefutásakor egyből gyönyörűen rajzolta rá a labdát Agüero lábára, akinek még így is egy nehéz labdát kellett gyakorlatilag maga mögül a kapuba kanalaznia.

2x4 ember várta, hogy Rooney-ék megpróbáljanak betörni

A vezető gól után Pellegrini átalakította csapata játékát: a labdabirtoklással és letámadással operáló tizenegyből villámgyorsan a kapu elé kettős fedezéket beásó, és abból kontrákkal meginduló csapat lett. Ezzel pedig tíz perc alatt kétszer gáncsolta ki Moyes észjárását: előbb azzal, hogy annyira agresszíven letámadott, majd azzal, hogy rákényszerítette a kontrajátékáról ismertebb edzőt a támadásra.

Még Agüero is hátrajött védekezni

Még Sergio Agüero is visszajött a középpályára védekezni, akinek a könnyebb ellenfelek ellen ez eddig nem volt feladata. Igaz, emiatt a labdaszerzéseknél közelebb is volt a tűzhöz, többször kaphatott labdát - Negredo kimozgásainak és Navas szélsőjátékának köszönhetően pedig mindig volt szabad ember valamelyik szélen, és nem tömörültek be középre a Polgárok.

Első blikkre talán nem tűnt szembe, de az argentin mezőnymunkája már csak azért is hasznos volt, mert a túloldalon Rooney nem tette ugyanezt meg, így úgymond fél középpályással több dolgozott a hazai oldalon. Jó kérdés, Moyes miért nem úgy állította fel csapatát, hogy már alapból bekalkulálja ezt; Young vagy Welbeck helyett betehetett volna egy harmadik középső középpályást, Cleverley-t vagy Andersont, amivel biztosabb lehetett volna csapata védekezése, Rooney pedig középcsatárként abszolút szabad kezet kaphatott volna.

A világoskék mezesek pedig az emlékezetes 6-1 óta életük legnagyobb meccsét produkálták: csaknem minden támadásuk ami végigment a pályán, gólt eredményezett. Ebben segített nekik az is, hogy a United középpályájának közepe gyermeteg hibákat követett el mind támadásban, mind védekezésben, s a kapott gólok miatt egyre támadóbb szellemű szélsőhátvédek mögé is egyre könnyebbé vált betenni a labdát.

A United alternatív formációja: elöl Rooney, mögötte balról jobbra Welbeck, Fellaini, Valencia

A negyedik gól után teljesen feladta a labdabirtoklást a City, a United pedig átváltott arra a rendszerre, amit talán már az elejétől fogva használniuk kellett volna. Young helyett bejött Cleverley középre, Fellaini így egy sorral előrébb, Rooney mögött játszotta a csatacirkálót. Bár egy gólt sikerült összegereblyézniük (a kötéssel a fején játszó támadó talált a hálóba), de ekkor már Pellegrini rég a következő ellenfélen tűnődött. Sanszos, hogy Moyest is jobban érdekli majd, hogy szerdán visszavágjon a Liverpoolnak, mint egy pusztán kozmetikai szempontból fontos szabadrúgásgól…

Premier League
5. forduló
INFO Manchester City – Manchester United 4-1 (2-0)
 
Gól: Agüero (16., 47.), Touré (45+1.), Nasri (50.), illetve Rooney (87.)
Sárga lap: Nasztaszics (5.), illetve Rooney (30.), Valencia (70.)
 
City: Hart – Zabaleta, Kompany, Nasztaszics, Kolarov – Touré, Fernandinho – Navas (Milner, 71.), Agüero (J. García, 86.), Nasri – Negredo (Dzeko, 75.). Menedzser: Manuel Pellegrini.
 
United: de Gea – Smalling, Ferdinand, Vidics, Evra – Carrick, Fellaini – Valencia, Rooney, Young (Cleverley, 52.) – Welbeck. Menedzser: David Moyes.
megosztom