Persze a mérkőzés nem csak a királyi csapatról szólt; a január óta klubcsapatában először védő Iker Casillasnak például már a 3. percben hatalmasat kellett védenie Felipe Melo lövésénél. A brazil az egész első játékrész egyik legmeghatározóbb embere volt, nem véletlenül.

Az egykori Fiorentina- és Juve-középpályás ahogy a tavaszi negyeddöntőben, úgy most is légüres térben mozgott a védelem és a középpálya között Terim 4-3-1-2-jében. Ez ellen Ancelotti 4-4-1-1-je hathatós védelmet is biztosíthatott volna, ha ahogy a szezon eddigi részében, úgy most is Isco kap lehetőséget Benzema mögött.

De nem ő kapott, hanem Ronaldo. A portugál ebben a pozícióban való bevetésével más lett a karakterisztikája a király klubnak, mint lett volna a Málagától igazolt fedezettel. Az nem volt meglepő, hogy mélyen bevonultak saját térfelükre a blancók, hogy onnan kontrázzanak - elvégre az aranylabdás támadó nem annyira szeret védekezni, és valljuk be, elég nagy pazarlás is a saját térfeléről indítani. Helyette a középpályán lévő négy játékos húzódott be középre, s elképesztő szűk sávban védekezve próbálták megakadályozni, hogy kijátssza őket a Galata középső triója.

Ezzel egyrészt utat nyitottak a két szélen Rierának, Ebouénak és a kihúzódó Sneijder-Drogba-Yilmaz hármasnak, akik nem beadásokkal operáltak, hanem középre próbálták meg bepasszolni lövőhelyzetbe a labdát. Fél óra után a hollandnak majdnem sikerült is ez, amikor a védők mögül kilépve már csak a tavalyi sorozatban nyolcgólos Burak Yilmazt kellett volna megjátszania az üres kapu előtt, de a vendégek szerencséjére Sergio Ramos pont visszaért a kissé pontatlan passzra.

Másrészt pedig Melónak nem volt közvetlen ellenfele, csak a ,,morzsákat" kellett letakarítania a középpályán, egyébként szabadon mehetett előre. S csakugyan, az óriási balszerencsével megsérülő Casillasnak, majd a helyére beálló Diego Lópeznek is parádésakat kellett védenie, amikor célba vette a vendégkaput a brazil.

Ezen a szinten, ilyen kaliberű játékosokkal viszont már egy-egy meglepetéssel hatalmas előnyt kaparinthat meg az ember; amikor a 33. percben Ronaldo visszalépett, Isco beindult a helyére, di María pedig neki adott hosszú labdát, nem a portugálnak, Chedjou részéről megállt az élet. Az andalúz ezt góllal köszönte meg; a nyáron igazolt támadó elképesztően jól termel a fővárosi klubnál (5 meccs, 4 gól), pedig a Málagával ellentétben nem ő a sztár, nem őt szolgálja ki a csapat, hanem neki kell kiszolgálni másokat.

Ez az egyetlen gól - és Drogba sérülése - pedig végzetes lépésre késztette Fatih Terimet. Az edzőlegenda az elefántcsontparti helyére behozta Amrabatot, akivel a 4-3-1-2-ről 4-2-3-1-re állt át. Ezzel pedig leveszett az az előnye a török csapatnak, hogy a pálya közepén relatív emberelőnyben ők irányították a történéseket. Ezután már sokkal könnyebb dolga volt Ancelotti csapatának megszereznie a labdát, pláne azzal, hogy nem volt a pályán a fizikumával az első félidőben rengeteg szabadrúgást kiharcoló Drogba.

Sneijder előbbre kerülésével - és elfáradásával - pedig helyzetbe került Luka Modric. A horvát az előző idényben nem nagyon brillírozott, mert nem csak egy új bajnokságot, hanem egy új posztot is meg kellett szoknia. Míg a Tottenham 4-4-2-jében elsősorban egy védekező középpályás mellett visszavont irányítóként nyújtott éveken keresztül zseniális teljesítményt, addig José Mourinhónál inkább Özil helyén kapott lehetőséget.

A különbség hatalmas, pedig a pályán csak 20-25 méterről van szó. Így a horvátnak nem az ellenfelek gyűrűjében kell folyamatosan szlalomoznia, miközben örülhet, ha egyszer-egyszer labdát kap, hanem folyamatosan mindenki neki passzolhat, és ő szervezheti meg hátulról, merre is menjenek a támadások.

A második félidőben ráadásul fizikai fölénybe is kerültek a spanyolok; a török csapat nemhogy letámadni nem bírta tovább őket, hanem az addig erőtől duzzadó lábak agyaggá változtak. Ennek az eredménye volt Benzema találata is; di María olyan ajándéklabdát kapott Nounkeutól, mint ha csak karácsonyra osztogatták volna.

A kameruni a második félidőben a fokozatosan nagyobbodó nyomás miatt egyre több baklövést követett el. A harmadik gól is az ő számlájára írható, mert teljesen feleslegesen kilépett a védelemből, Carvajal pedig köszönte szépen, és passzából, ha üggyel-bajjal is, de megszületett a mindent eldöntő harmadik gól.

És ha ez nem lett volna elég a törököknek, az utolsó fél órára Ancelotti beküldte Gareth Bale-t is a játékba. Az olasz olyan típusú edző, aki inkább a játékot igazítja a kerethez, mint fordítva; ezekkel a játékosokkal pedig szinte bűn lenne nem kontrafocit játszatni, mert Ronaldo, Benzema és a jobb oldalról induló Bale sebessége már-már emberfeletti.

A walesinek mindössze húsz perc alatt sikerült is két kvázi-gólpasszt adnia (előbb Ronaldo második góljához tekerte be a szabadrúgást, majd Benzema duplájához kellett, hogy kiugrassa a portugált), amihez kellett a Galatasaray által felkínált hatalmas hely is.

Bár végül 6-1-re nyert a Real Madrid, a klub történetének legnagyobb idegenbeli BL-sikere könnyen alakulhatott volna másképp is. Isco gólja a játék irányával ellentétesen esett, addig ugyanis egyértelműen irányította azt Felipe Melo és a Galatasaray. Az egyenlítés érdekében azonban kénytelen volt kinyílni a török csapat, a kontrajátékra berendezkedett spanyolok pedig egész játékukat erre hegyezték ki. Így a második félidő alapján teljesen megérdemelt volt a királyi gárda sikere, amely szinte gépies hatékonysággal használta ki a helyzeteit.