Chicago Blackhawks - Boston Bruins
Út a döntőig
A Chicago Blackhawks, ha lehet ilyet mondani, szinte a tökéletes szezont futja, amit csak el lehet képzelni. Patrick Kane-ék a szezon első 24 mérkőzésén nem maradtak pont nélkül, és bár jött az előre borítékolható hullámvölgy, abból gyorsan kikecmeregtek, és magabiztosan nyerték meg a csoportot, a főcsoportot és a ligát is.
Első kiemeltként először a Minnesota Wilddal hozta össze őket a sors, és a Sólymok úgy jutottak simán túl a Wildon öt meccsen, hogy az első sor szenvedett. A következő körben már alaposan rezgett a léc a Sólymok alatt, miután 3-1-es hátrányba kerültek a Detroittal szemben a párharcban, de Jonathan Toews csapatkapitányhoz méltó módon tartotta a lelket csapattársaiban, és végül a hetedik meccsen hosszabbításban tettek pontot a széria végére.
Következett a Los Angeles Kings, mely párharc előtt a nagy kérdés az volt, hogy képes lesz-e négy alkalommal is feltörni Jonathan Quick fellegvárát a Chicago. Erre csattanós választ kaptak a kritikusok, hiszen Quick a főcsoportdöntőre láthatóan elfáradt, és több potyagóllal - a sok kiváló védése mellett - segítette hozzá a Chicagót a könnyed, szintén öt mérkőzés alatt bekövetkezett továbbjutáshoz.
A Boston idénye már nem volt ennyire sima, de a Bocsok még egy megerősödött északkeleti csoportban is végig ott voltak az élmezőnyben. A Bruinsnak meg kellett emésztenie a cserestopkor azt is, hogy Jarome Iginla kikosarazta őket, így Jaromir Jagrrel kellett vigasztalódniuk.
A szezonvégi sűrű menetrend kihatott a Bostonra, mely végül "csak" a negyedik helyet kaparintotta meg, így összekerültek a Toronto Maple Leafsszel. A kanadaiaknak kinézett egy sima kiesés, azonban 3-1-es állás után a Toronto saját fegyverével vette fel a kesztyűt a Bostonnal, és ez majdnem az elmúlt évek egyik legnagyobb meglepetését eredményezte. A hetedik meccsen azonban hiába vezettek 4-1-re alig tíz perccel a vége előtt, a Boston valahogyan erőt merített a nyugodt lélekjelenlétből, és egy hihetetlen fordítást produkált, melyet hosszabbításban tetézett be Patrice Bergeron gólja.
A következő két kört már játszi könnyedséggel vette a Bruins. A New York Rangers nem tanúsított nagy ellenállást, Henrik Lundqvistot gyorsan megoldották, és végül öt meccs után már ünnepelhettek. Aztán szembekerültek az elkerülhetetlennel a Pittsburgh Penguins képében, és a Boston sok év után először esélytelennek vágott neki egy párharcnak. A Bruins azonban kisöpörte a Pingvineket Tuukka Rask hathatós segítségével, aki összesen két gólt kapott négy mérkőzésen. A főcsoportdöntők így idén gyorsan véget értek, úgyhogy még június első felében megkezdődhet a Stanley-kupa finálé!
Egymás ellen
A lockout miatt idén egy sűrített menetrendet erőltettek rá a játékosokra, melynek egyik hozománya volt, hogy főcsoporton belül játszódott le az összes mérkőzés. Így hát a nagydöntőben úgy találkozik kelet és nyugat bajnoka, hogy idén egy kelet-nyugat összecsapásra sem került sor.
A két csapat nagy múltja miatt - mindketten tagjai az Original Sixnek - nem véletlen, hogy már többször is összekerültek a playoffban. Legelőször pont a Chicago indulásának évében, az 1926-27-es szezonban, ugyanakkor utoljára 1978-ban mérkőztek meg egymással, amikor a Bruins kisöpörte a Blackhawkst.
A két csapat hat alkalommal találkozott egymással, a Boston pedig 5-1-re áll ezekben a szériákban. Sőt, a Bruins az öt továbbjutás után négy alkalommal a nagydöntőig menetelt, idén egy újabb győzelem már egyenesen Stanley-kupát jelentene.
Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy bár a két csapat egymás elleni történelme gazdag, addig a jelene kevésbé. Két teljesen új, fiatalokkal teli gárda feszül majd egymásnak, akiknek jó része meg sem született akkor, amikor ez a két csapat utoljára összefutott. A játékosok többször is kiemelték, hogy tisztában vannak a történelemmel, de ez már egy teljesen új kötet, ami most íródik.
A Chicago 2010-ben, a Boston 2011-ben ért révbe utoljára. Míg azonban a Blackhawks kerete a szűkös fizetési sapka miatt jelentősen átalakult, addig a Bruinsé egyben maradt: a kupagyőztes keretből 16-an játszanak még mindig a Bocsoknál.
A kulcsfigurák
A végy egy jó kapust a bajnoki címhez alapon először a kapusokat tekintsük át. Corey Crawford a Blackhawksnál stabilan teljesített, és a statisztikái is őt igazolják, ugyanakkor nem lehetne róla kijelenteni, hogy egy Blackhawksnál gyengébb csapatot a vállán tudna cipelni. Nem úgy Tuukka Raskról, akit a második kör negyedik meccse után még gúnyoltak a kritikusai a potyák miatt, de a Penguins elleni párharc után fellépett a playoff-MVP cím egyik nagy várományosává 1.75-ös kapott gólátlaggal és 94.3%-os védési hatékonysággal, két shutouttal karöltve.
Patrick Kane-t sem kímélte a sajtó a Kings elleni párharc előtt, ugyanis a Chicago üdvöskéje rendesen beleveszett a playoff küzdelembe, már ami a pontokat illeti. Azonban az ötödik meccsen jegyzet mesterhármasa talán azt jelzi, hogy levetkőzte végre a láncokat. Marian Hossa és Patrick Sharp eközben továbbra is a Chicago legkonzisztensebb játékosai közé tartoznak, Bryan Bickell pedig időszerű találatokkal szerez örömöt a Chicago drukkereknek.
Duncan Keithnek a döntőben oda kell figyelnie a vérmérsékletére, ugyanis még egy eltiltás már érzékeny veszteség lenne csapata számára. Michal Handzus kellemes meglepetés, míg Andrew Shaw és Brandon Saad mostanra kezdenek igazán belerázódni a playoff légkörébe. Jonathan Toews kilenc pontja gyengének mondható a Blackhawks csapatkapitányától, viszont nyilatkozataival hatással tud lenni a csapattársaira, ami a legjobb csapatkapitányok érdeméről tanúskodik.
A Bostonnál David Krejci emelkedik ki a mezőnyből, aki kilenc góljával és 21 pontjával vezeti a playoff gól- és pontlistáját. Claude Julien vezetőedző azonban nem elégedett meg a második sorának remeklésével, és a Pittsburgh ellen Tyler Seguint kicserélte Jaromir Jagrre az első triumvirátusban, Patrice Bergeron és Brad Marchand mellé, és ezzel a húzással telibe ütötte a szöget a francia-kanadai szakember. Jagr három asszisztot jegyzett a Penguins ellen, és kiváló korongmegtartásai élményszámba mennek. Seguin pedig a bizonyítástól hajtva új lendületet vitt a harmadik sorba.
Érzékeny veszteség lesz Gregory Campbell hiánya, aki szárkapocstörést szenvedett egy lövés blokkolásánál. A Boston azonban két éve már megmutatta, hogy egy bajtársuk kiesése inkább ihletet adó számukra, mintsem demoralizáló: 2011-ben Nathan Hortont vesztették el a nagydöntő harmadik meccse után, de ettől még diadalmaskodni tudtak a hetedik mérkőzésen.
Bár elcsépeltnek tűnhet, de az idei nagydöntő valóban fantasztikusnak ígérkezik, főleg, hogy 1979 óta nem találkozott két Original Six csapat az utolsó körben. Akkor a Montreal Canadiens 4-1-es összesítéssel nyerte meg a kupát, idén egy ennél hosszabb szériára van kilátás. Mondhatni, hogy erre a párharcra már 2010-ben sor kellett volna kerüljön, de akkor a Bruins 3-0-s állásról kiesett a Philadelphia Flyers ellen. Most elérkezett az idő, hogy eme két csapat letegye újabb pecsétjét az NHL porondjára, amire később talán egy 21. századi dinasztiaként emlékezhetünk vissza.
Hathárom-tipp: A Boston megállította a liga legjobb támadóegységét a Penguins személyében, és ha Tuukka Rask lendülete kitart a nagydöntőben is, akkor nem látunk más végkifejletet a Boston győzelménél. Bruins-diadalra adnánk így a voksunkat, hat meccsen.