Heti Hatos
1. Vastaps Gyurtának
Gyurta Dániel Londonban a teljesítményével, négy hónappal később a norvégiai Hamarban pedig cselekedetével vívta ki a világ elismerését. Olimpiai bajnok mellúszónk, ahogyan azt közvetlenül az aranyérem megszerzése után nyilatkozta, a medália másolatának átadásával kíván tisztelegni korábbi versenytársa, Alexander Dale Oen emlékének. Gyurta riválisa - és barátja - az ötkarikás játékok előtt áprilisban, egy amerikai edzőtáborban tragikus hirtelenséggel elhunyt, a hír akkor nem csak a norvégokat, hanem az egész úszótársadalmat sokkolta. Szombaton érkezett el a pillanat, hogy a magyar versenyző beváltsa ígéretét, és egy a norvég sportolók számára rendezett gálaünnepségen átadta Oen családjának az egyedi tervezésű emlékérmet. A megható pillanat után a közönség hosszú percekig állva tapsolt. A Nemzetközi Fair Play Bizottság vasárnap Budapesten ülésezett, és úgy döntött, a nemes gesztust a legrangosabbnak számító cselekedet kategóriába való felterjesztéssel honorálja. A díjat szeptember 18-án Párizsban az UNESCO székházában adják át Gyurta Dánielnek.
2. Messi és a spanyolok
A FIFA és a France Football Aranylada-díjátadó gálájának csúcspontja történelmi eredménnyel zárult. Lionel Messi nyert, ezzel ő az egyetlen, aki negyedszer jutott fel a trónra. Túl nagy meglepetést nem jelentett a 25 éves argentin zseni újbóli címvédése, ma már inkább azt érdemes találgatni, hányszor kapja még meg a trófeát. A szavazás egyébként kis túlzással akár spanyol háziversenynek is nevezhető, hiszen az év edzője Vicente del Bosque lett, Messi mellett pedig barcelonai csapattársa Andres Iniesta és a Real Madrid sztárja, Cristiano Ronaldo volt még jelölt a végső győzelemre. A ,,Dream Team" összetétele adta a legtöbb beszédtémát, 2012 álomcsapatában ugyanis kizárólag a Primera Divisiónban játszók kaptak helyet, öt-öt poszt a Barcelonáé és a Real Madridé, egy pedig az Atléticóé. A totális győzelem spanyol sajtókörökben is okozott némi meglepetést, nem beszélve az angol, német vagy olasz média képviselőiről.
3. Remek rajt - megtévesztő folytatás?
Bár férfi kézilabda-válogatottunk olimpiai negyedik helyezése a bravúr kategóriába sorolható, sokan úgy gondolták, megismételhető a londoni teljesítmény. Növelte az optimizmust a spanyolországi világbajnokság rajtja, amelyen a meglepetésre bármikor képes Egyiptomot győzte le kilenc góllal Mocsai Lajos csapata, majd két napra rá Ausztráliát verte harminc gólos különbséggel. Ha úgy tetszik, remekül sikerült a bemelegítés a folytatásra, azokra a meccsekre, amelyek már valóban sok múlhat. A horvátok elleni keddi találkozó még nem ilyen volt, legalább is bízzunk benne, hogy mivel a csoportból való továbbjutás nem lehet kérdéses, Császárék tudat alatt (vagy nagyon is
tudatosan) már a nyolcaddöntőre hegyezik magukat.
4. Sándor Györgyöt sztárként fogadták
Szaúd-Arábia nem a futball Mekkája. A pénzé annál inkább. Sándor György, a Videoton csapatkapitánya belevágott az arab kalandba, kölcsönjátékosként fél évig az al-Ittihad csapatában folytatja pályafutását. A kétszeres ázsiai BL-győztes klub jelenleg 7. helyen áll a bajnokságban, a cél a dobogó, a vezetők abban bíznak, hogy ennek elérésében a nyolcszoros válogatott játékos is segíthet. Sok idő nincs a beilleszkedésre, január 25-én folytatódik a pontvadászat. Sándor egyébként az első magyar futballista, aki Szaúd-Arábiába szerződött, egy jól sikerült félszezonnal akár meg is alapozhatja a további együttműködést, nem beszélve a saját jövőjéről. Ő abban bízik, hogy 29 éves kora ellenére szakmailag is tud majd fejlődni, bár az elsődleges cél nyilván nem ez volt, amikor az Ittihadot választotta. Most úgy fest, mindenki jól járt az üzlettel. A Videoton, a játékos, a menedzsere biztos, az arabok meg egyelőre reménykednek benne. A repülőtéri fogadtatás mindenesetre ennél többet sejtet.
5. Sousa öröksége
A Videotonnál történtek, egészen pontosan Paulo Sousa távozása nem tartozik az elmúlt hét örömteli hírei közé. Hogy akkor miért szerepel mégis ebben a rovatban? Nos, egyrészt mert bízom benne, hogy a portugál tréner a sokszor provokatív megnyilvánulásai, megosztó személyisége ellenére hagyott maga után annyi szakmai örökséget Fehérváron, amennyi elég lehet az újbóli, a tavalyihoz hasonlóan eredményes nemzetközi szereplés eléréséhez. Tény, és ez aligha vitatható, hogy Sousa ha forradalmat nem is csinált, de egy új stílust megalapozott a Vidinél, az Európa
Liga-menetelés arra mindenképpen jó volt, hogy a kontinens futballjának fejlettebb részén is felfigyeltek a csapatra, néhány játékosára, és ez nem csak a klubnak, hanem a magyar futballnak is hasznára vál(ha)t. Pozitívum továbbá, hogy az utód (egyelőre) az a Joan Carrillo, akinél senki nem tudhatja jobban, hogy a jelenlegi keret mire képes, hiszen Sousa segítőjeként (egy-egy eltiltás után a helyetteseként) együtt élt és dolgozott a csapattal, vezette az edzéseket, együtt meccselt a főnökével, kissé leegyszerűsítve, ő volt a legközelebb a tűzhöz. A szezon felénél, főleg a felkészülési időszak közben edzőt váltani amúgy is kockázatos, így aztán osztom azt a véleményt,
miszerint a Videoton jó kezekben van. Ha a bajnoki cím már nem is, a dobogós helyezés reális cél lehet tavasszal, és ugye a Magyar Kupában is áll még a csapat. Egy váltással - bárki is legyen az - mindkét terv, egyben a nemzetközi szereplés is meghiúsulhat.
6. Nyelvérzék
Szűk másfél év múlva Brazília ad otthont a 20. labdarúgó-világbajnokságnak. A torna egyik helyszínén, Belo Horizontéban semmit nem bíznak a véletlenre, nem csak az ott fellépő válogatottakat, hanem a szurkolókat is a legmagasabb szinten próbálják majd kiszolgálni. Ebbe aztán sok minden beletartozik, olyan is, aminek amúgy semmi köze nincs a sporthoz, de velejárója(...) egy-egy tömegeket megmozgató eseménynek. Mivel a hárommilliós városban a
becslések szerint mintegy nyolcvanezer örömlány is dolgozik, és többségüket nyilván nem köti le a futball, inkább a szakmájukat gyakorolják, a helyi prostituáltak szakszervezete a minél színvonalasabb kiszolgálás érdekében nyelvtanfolyamokat szervez. A kurzuson való részvételt regisztrációhoz kötik, úgy számolnak, hogy nagyjából 300-an jelentkeznek. Az ötlet kiváló, még akkor is, ha az érintettek közül mindenki tisztában van azzal, hogy ennek a fajta tevékenységnek nem elsősorban a verbális kommunikáció az alapja, ha úgy tetszik, létezik egy közös (világ)nyelv, amit általában mindenki megért. Ha mégsem, akkor aránylag jó hatásfokkal működik egy szintén egységesnek nevezhető jelrendszer, ami sokat segít a tájékozódásban. A társalgás persze könnyíthet a helyzeten, az oktatóknak mindenesetre nem lesz nehéz dolguk, a résztvevők nyelvérzéke ugyanis látatlanban is fejlettebb az átlagnál.
Heti Hármas
1. Kiskapu a Janics-ügyben
Bő három hónap telt el azóta, hogy Dusev-Janics Natasa könnyes búcsút intett Magyarországnak, egészen pontosan bejelentette, családi okok miatt szerb színekben kívánja folytatni pályafutását. Ügy lett belőle, merthogy a Magyar Kajak-Kenu Szövetség amolyan költségtérítés címén 150 ezer euróban határozta meg a háromszoros olimpiai, 18-szoros világ, és 17-szeres Európa-bajnok ,,lelépési díját". Miután a szerb szövetség nem volt hajlandó fizetni, a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetségnek kellett kimondani a végső szót, a döntés értelmében Janics két évig nem versenyezhet (újra)választott hazája színeiben. Legkorábban a 2014-es moszkvai vb után teheti ezt meg, amikor túl lesz 32. életévén. Eddigi teljesítményét, eredményeit, céltudatosságát, kitartását ismerve van még benne jó néhány világverseny, kérdés persze, hogy a kényszerszünet után sikerül-e ismét feljutnia a csúcsra. A történetben azért van még egy csavar. Egyrészt ugye ott van a fellebbezés lehetősége, amit a lausanne-i Sportdöntőbírósághoz lehet benyújtani, illetve egy ennél látszólag egyszerűbb, és kockázatmentesebb megoldás - a válás. Ha ugyanis Natasa felbontja a bolgár Adrian Dusevvel kötött házasságát, majd miután a (volt) férj megkapja a szerb állampolgárságot, és újra egybekelnek, vígan versenyezhet szerb színekben. A kiskapu tehát tárva, de vajon lapáttal a kézben át lehet-e sétálni rajta?
2. Harmincöt év - hatvanegy halálos áldozat
Lassan végéhez közeledik a Dakar. A világ legnagyobb tereprali versenye szombaton Santiago de Chilében zárul, és sajnos az idei száguldás sem múlik el halálos áldozat nélkül. 2013 január 5-én harmincötödször feszült egymásnak a mezőny, és már az 1979-es kiírást beárnyékolta tragédia. A viadal első áldozata Patrick Dodin francia motoros volt, pénteken pedig honfitársa, a szintén kétkerekűvel versenyző Thomas Bourgin veszítette életét. Előző nap ketten haltak meg, amikor az egyik kísérőkocsi taxival karambolozott, amelynek két utasa a baleset következtében elhunyt. A Dakar eddigi történetében Bourgin volt a 61. áldozat.
3. Zárt kapuk - nyitott kérdések
Január 7-én a FIFA-gálán nem csak a futballvilág krémjét ünnepelték, nekünk is kijutott a jóból. Hát igen, ahol Puskás Ferenc neve elhangzik, pláne egy róla elnevezett díj kapcsán, ott különösen felemelő érzés magyarnak lenni. Régóta tudjuk, hogy Joseph Blatter, a nemzetközi szövetség vezére rajongott az Aranycsapatért és annak kapitányáért, saját bevallása szerint az 1954-es vb-n - labdaszedőként - elsírta magát, amikor a németek belőtték a győztes gólt. Évtizedekkel később Blatter személyesen is találkozott Öcsi bácsival, meglátogatta őt a kórházban, ott volt a temetésén. A kapcsolat azóta sem szakadt meg, a FIFA első embere idén is meghívta a zürichi Aranylabda-gálára Puskás Ferencnét, de a VIP vendégek között volt Orbán Viktor is. A helyszíni beszámolók szerint Blatter hosszasan elbeszélgetett Erzsébet asszonnyal, a miniszterelnököt futballsztárok társaságában fotózták, de Csányi Sándor MLSZ-elnöknek is felejthetetlen élményeket szerezhetett a helyszínen. Egy nap sem telt el a parádé után és ismét címlapra kerültünk, ez a népszerűség azonban aligha hiányzott nekünk. A FIFA fegyelmi bizottságának döntése derült égből villámcsapásként érkezett, a magyar válogatottnak zárt kapuk mögött kell lejátszania a március 22-ei, románok elleni vb-selejtezőt, a mellékbüntetés pedig 40 ezer svájci frank. Az ítélet azután
született meg, hogy az augusztus 15-ei, Izrael elleni barátságos mérkőzésen a szurkolók egy csoportja rasszista módon viselkedett. Az eset, a FIFA-döntés azóta nem csak a sportsajtóban, hanem különböző politikai műsorokban is témát szolgáltat, a konklúzió egybecseng, az antiszemita megnyilvánulás minden formája elítélendő, a büntetés jogos, a mértékéről megoszlanak a vélemények, a legtöbben annak időzítését kifogásolják. A határozat ugyanis három hónappal a történtek után, novemberben született meg, és akkor még előttünk volt a norvégok elleni
találkozó. Sokak szerint a nemzetközi szövetség szándékosan jegelte az ítéletet, amelyet így példátlan módon hét(!) hónappal az ominózus rendbontást követően érvényesít, a magyar válogatottnak az utóbbi évtizedek talán legfontosabb mérkőzéséről tiltja ki a szurkolókat (ezzel együtt mintegy 100 milliós jegybevétellel rövidíti meg az MLSZ-t). Vannak aztán olyanok is, akik szerint a kapubezárás még nagyobb balhét akadályozhat meg, egy magyar-román ugyanis mindig kiemelt kockázatú, főként most, hogy - a politikai felhangokon túl - akár vb-részvételről is dönthet. Miben bízhatunk? Bár a fellebbezés megtörtént, enyhítésben aligha. Sőt, Sepp Blatter legutóbbi
kijelentéséből akár arra is következtethetnénk, olcsón megúsztuk, a svájci futballvezér ugyanis megjegyezte, hogy a jövőben hasonló esetekben a pontlevonást tartaná célravezetőnek, ennek ugyanis szerinte nagyobb a visszatartó ereje, mint a pályabezárásnak. Ezek után azt is el tudom képzelni, hogy a fellebbviteli bizottság kinyitja a kapukat, ám azzal a lendülettel egy pontot levon tőlünk. Ez esetben akár jól is járhatnánk, nem kellene mást tenni, mint 40 ezer (valódi) szurkoló előtt megverni a románokat, és akkor még mindig marad két pont előnyünk velük szemben...