Heti 6:3

Itt a becsület többet ér, ott a csalónak áll a világ

megosztom

Ismét eltelt egy hét, így újra jelentkezünk a Heti 6:3 című rovatunkkal, amiben hat örömteli és érdekes sportesemény mellett három kevésbé vidám, de annál inkább elgondolkodtató történést elevenítünk fel az elmúlt napokból.

Heti Hatos

1. Úton a céljai felé a Mocsai-csapat

Igazából az elvárhatót már teljesítette a magyar férfi kézilabda-válogatott a spanyolországi világbajnokságon. A csoportkörben magabiztosan hozta a három kötelező találkozót, amivel kiharcolta a továbbjutást, és letudta két nehéz "edzőmérkőzését" is. Tekinthetjük annak a Horvátország és a Spanyolország elleni találkozókat, mert tudjuk, hogy mindkét ellenfél jobb a mi csapatunknál, tudjuk, hogy kevés olyan meccs lenne, amin a mieink jönnének ki jobban, de azt is tudjuk, hogy ezeknek az összecsapásoknak nagy tétje nem volt, így alkalmasak voltak arra, hogy az együttes fejlődjön, formába hozza magát és tanuljon.

Ennek a haszna a nyolcaddöntőben már meg is volt, elképesztően koncentrált teljesítménnyel nyertek Mocsai Lajos tanítványai Lengyelország ellen. A korábbi vb-ezüstérmes keretre építő ellenfélnek szinte nem volt esélye, az első félidő óvatos, megfontolt játékából még előre tudtak lépni a mieink, míg az ellenfélnek nem volt tartaléka, így meglepően fölényes siker jött ki a végére.

A további sikerek sem teljesen lehetetlenek, de azért a következő akadály, Dánia már nagyobb falat. Egy szinten van a horvátokkal és a spanyolokkal, a vb topfavoritjai között van, két éve második lett, a tavalyi Európa-bajnokságot pedig megnyerte. Így az elvárásunk legfeljebb annyi lehet - és Mocsai Lajosé is valószínűleg annyi -, hogy legyen éles a meccs. A lehető legtovább, és akkor a végén már bármi lehet. Horvátország ellen csak húsz percig voltunk partiban, Spanyolország ellen már ötvenig. Óriási eredmény lenne, ha Mikkel Hansenék ellen hatvan, esetleg hetven-nyolcvan percen át menne. Hajrá magyarok! (A meccs szerdán 20:45-kor élőben a hatharom.com-n!)

2. A becsület ennél mégis többet ér

Maradunk a kézi-vb-nél, és Som Lajos szerzeményének ismert sorát segítségül hívva fejezzük ki örömünket afelett, amit a D csoport hajrájában láttunk. Egyértelmű volt, hogy a magyar válogatott nem fog lefeküdni Algériának azért, hogy ne kerüljön egy ágra Dániával az egyenes kieséses szakaszban. Az viszont nem volt az számunkra, hogy Horvátország mindent megtesz-e azért, hogy legyőzze a Spanyolországot. Előző nap ugyanis a címvédő franciák meglepetésre kikaptak a németektől, így biztos volt, hogy a mi csoportunk győztese azonos ágra kerül Karabaticékkal.

Ez azonban nem zavarta déli szomszédainkat, odatették magukat a rangadóra, nem szórakozták el a hajrát, végül saját közönsége előtt legyőzték a spanyolokat. Ezzel "megnyerték" maguknak a kőkemény felső ágat, miközben az ibériaiak kis túlzással begyalogolhatnak a döntőbe. Azért Németország ellen az eddigiek alapján nem lesz könnyű dolguk, de akkor sem mérhetőek az ellenfeleik a horvátokéihoz. A horvátok - a körülmények ismeretében - meglepő sikere egyébként azt jelentheti, amit Fazekas Nándor a hatharom.com-nak elmondott: Duvnjakék egyszerűen annyira bíznak magukban, hogy nem számolgatnak, vb-t akarnak nyerni.

3. Testvérek egymással szemben a Super Bowlon

Meglepő vagy sem, mindenesetre tény, hogy a Baltimore Ravens és a San Francisco 49ers játssza majd a 47. NFL-nagydöntőt New Orleansban február 3-án. A Hollók az Indianapolis fölényes verése után drámai meccsen búcsúztatták a Payton Manning vezette Denvert, majd a Tom Brady irányította favoritot, a New Englandet is búcsúztatták. Az elmúlt hetekben is hozták megszokott, óriási védekezőjátékukat, ugyanakkor az utóbbi években megszokottnál stabilabban szállítják a pontokat is, a hajrákban pedig kifejezetten jól teljesítettek támadásban is. Nem véletlen, visszavonulni készülő legendájukért, Ray Lewisért küzdenek.

A másik oldalon a Frisco is begyűjtött egy hatalmas skalpot, a Green Bayt búcsúztatta, tönkretéve a Sajtfejűek jóval többre taksált védelmét. Persze az Atlanta elleni sikert sem intézhetjük el egy vállrándítással, hiszen főcsoportdöntő volt és nagyon szorosra is sikerült. Ugyanakkor a Falcons nem hazudtolta meg nagyon önmagát, hosszú évek küzdelme után tudott végre playoff-meccseket nyerni, de a kulcspillanatban megint elbukott, nagyban köszönhetően saját hibáinak. Egyébként a hajrát látva a világ igazságtalansága lett volna, ha nem a 49ers jut tovább, hiszen a bírók a videót használva is el tudtak nézni egy kérdéses elkapást, amit azonban végül nem volt elég az Atlantának.

Szóval a Superdome-ban két nagyon jó, de azért kisebb meglepetésre bejutott csapat néz majd egymással szembe, a két partvonalon pedig két testvért láthatunk majd, ami nagyon-nagyon pikánssá teszi a párharcot. Nem volt még ilyesmire példa az NFL-ben, így John és Jim Harbaugh történelmet írnak. Kíváncsian várjuk, hogy az általában őrült Jim ezen a meccsen hogy viselkedik majd, hogy az ő profi játékosként szerzett tapasztalatai vagy bátyja évtizedek óta gyűjtögetett edzői rutinja ér-e többet, hogy képesek-e egymásnak meglepetéseket okozni. Hihetetlen éles meccs lesz, az biztos.

4. Végre elkezdték!

Rengeteg olyan dolog van az észak-amerikai ligákban, ami miatt irigykedhetünk rájuk, ugyanakkor az innen Európából nézve egyszerűen nonszensz, hogy minden évben kockára teszik valamelyik sorozat létét a klubtulajdonosok és a játékosok, akik a dollármilliókon marakodnak hónapokon át. Tavaly az NFL-ben nem kockáztattak sokáig, az NBA-ben jóval tovább húzták, most pedig az NHL egész szezonját lettek volna készek a résztvevők a kukába hajítani. Meg a szurkolók érdeklődését, ragaszkodását, pénzét.

De eljutottunk odáig, amire talán már nagyon kevesen számítottak, nagy nehezen felismerték, hogy el kellene kezdeniük játszani, megegyeztek, így elindulhatott a szezon. Persze alig több mint fele annyi meccsre lesz már csak idő, mint egyébként, de a rajongóknak ez is több, mint a semmi. A csonka szezon igazán kiélezett lehet, hiszen gyakorlatilag ott tartunk, ahol normális esetben az All-Star-gála környékén tartanánk: aki akar valamit, az innentől már nem hibázhat. Kíváncsian várjuk, hogy mi sül ki ebből.

5. Elérték Dakart, izé... Santiago de Chilét

Még mindig fura, hogy nem a világ legnagyobb sivatagában rendezik a világ legnagyobb sivatagi autóversenyét, talán sosem szokjuk meg igazán, de azt megértjük, hogy a körülmények továbbra sem segítik a szervezőket abban, hogy az észak-afrikai országokban próbálkozzanak. Azért az, hogy Dél-Amerikában kisebbek a száraz területek, csak kisebb könnyebbséget jelentenek a versenyzőknek, ha egyáltalán...

Sajnos haláleset nélkül ez a verseny sem múlt el, és elképesztően bosszantó, hogy nem is maga a kihívás, hanem egy ostoba közúti baleset okozta az egyik résztvevő, Thomas Bourgin halálát. Szerencsére a magyarok ilyen bajba nem kerültek. Ahogy várható volt, a rendkívül rutinos Szalay-Bunkoczi páros teljesített a legjobban a mieink közül, ők a 24. helyen zártak. Ugyan a verseny előtt nagyon vágytak az első húszba, technikai gondok, balesetek végül ezt megakadályozták. A szintén az autósok között versenyző a Sebestyén-Bognár kettős a 74., a Pócsik-Farkas-Szaller trió pedig a 76. helyen zárt. A kamionosoknál a Darázsi-Vörös-Szalai hármas szintén beért, ők harmincadikak lettek. Összetettben többnyire címvédéseket láttunk, a motorosoknál Cyril Despres, az autósoknál Stéphane Peterhansel, a quadoknál Alejandro Patronelli győzött, új arcot a kamionosoknál láttunk, ott Eduard Nyikolajev nyert.

6. Ragaszkodik koncepciójához a Videoton

Kézenfekvő volt, hogy Ibériából érkező edző lesz majd Paulo Sousa utódja a székesfehérvári együttesnél. Sergio Conceicao valószínűleg jóval nagyobb marketingértékkel, José Mourinho vagy Paulo Bento pedig emellett több szakmai értékkel is bírt volna, mint a végül szerződtetett José Gomes. Persze utóbbi kettő nyilvánvalóan elérhetetlen, előbbi pedig hajlott volna a megállapodásra, de gyorsan kapott jobb ajánlatokat.

José Gomes igazán nem ismert név a nemzetközi fociban, de a szakmai múltja azt mutatja, hogy igenis látott már focit közelről. Dolgozott a Benfica, a Porto és a Málaga edzői stábjában, a görög Panathinaikosznál pedig vezetőedző is volt. Nyilvánvalóan jól ismeri azt a vonalat, amit Paulo Sousa kiépített, ismeri a már a Videotonnál lévő játékosokat, könnyen tud alkalmazkodni a kialakult stílushoz. Hogy ez elég-e a jó eredményekhez, az még kérdés, mindenesetre a döntés abszolút érthető.

Heti Hármas

1. Armstrongnál pofátlanabb ember talán nincs a világon

A kerékpársport nem tiszta, ez tuti. Bizonyíték persze nincs, de egyszerűen nem létezik, hogy Lance Armstrong volt az egyetlen, aki doppinggal érte el az eredményeit, ahogy az az utóbbi évekbe többször kiderült. Szóval nagy meglepetést csak az igazi híveknek - engedtessék meg -, a naivabbaknak okozott múlt heti bejelentésével, amiben elismerte, hogy nagyjából használt mindent, amit csak lehetett a teljesítménye fokozására.

Az azonban egyszerűen nevetséges, hogy az után, hogy elképesztően gazdag lett a korábbi eredményeinek köszönhetően, még gazdagabb lesz, miután kiderült, hogy egy csaló. Nyilvánvaló, hogy kőkemény munka nélkül a dopping kevés az eredményekhez, de akkor is csalt. De emiatt nemhogy nem kell harakirit elkövetnie, újabb babérokat arathat le. Eleve az visszataszító, hogy egy tévéshowban tálalt ki - nyilván nem ingyen -, de máris jönnek a hírek arról, hogy újabb könyvek jelennek majd meg róla, és filmet is készítenek az életéről. Persze, biztos lehet majd azokból okulni, tanulni, de számára az igazi haszon az lesz, hogy újabb milliókat tehet majd zsebre a jogokért. Lehet, hogy nem ússza meg, hogy egy-két évre lecsukják, ha végre hivatalos útra terelődik az ügy, de az biztos, hogy nem kapja meg a méltó büntetését. Igaz, ha ő megkapná, akkor mindenkinek meg kellene, ami valószínűleg nagy fejek porba hullását és a kerékpársport összedőlését jelentené. Ábrándjaink pedig nincsenek: az üzlet és a politika elsőbbséget élveznek.

2. Még, még, még, még még, ennyi nem elég

Ma ilyen dalos kedvűek vagyunk, Bódi László szövege is előkerül, miután a másodszor megrendezett Magyar Labdarúgás Fórumán elhangzott, hogy a következő idénytől az NB I-ben is újabb segítőket kapnak a játékvezetők, négy asszisztens dolgozik majd a pályák szélén. Lehet, hogy jelent némi előrelépést a bíráskodás terén a létszámemelés, hiszen több szem többet lát, de azért érdekes, hogy igazából csak és kizárólag a nemzetközi futball vezetői elégedettek ezzel a rendszerrel.

A játékvezetők pontosan tudják, hogy még mindig túl nagy lehetőséget kap az emberi hiba a munkájukban. Biztosan javult a helyzet, de a szurkoló nehezen bocsátja meg azt is, ha ezerből egy meccsen történik egy baki. Lásd még Vad II István nagyon kicsi tévedését az utána jövő felhajtást az Európa-bajnokságon.

Szóval addig, amíg a fociban a játékvezetői tévedések ilyen komolyan bele tudnak szólni az eredményekbe, minden erejükkel azon kellene lenniük a vezetőknek, hogy segítsék a munkájukat. A megoldásnak pedig nem az tűnik, hogy minden játékos, edző, gyúró, vízhordó, szertáros, kapufa és szögletzászló mellé állítanak egy-egy embert. Persze a munkanélküliség így csökkenne...

3. Az őszinte beszédről

Biztos volt valami gazdasági érdek benne, de akkor sem volt egészen tetszetős, ahogy a Bayern München intézte a Guardiola-ügyet. Egyetlen nappal az előtt, hogy bejelentették, hogy nyártól a Barcelona korábbi edzője irányítja a Bajorokat, a médiaigazgatójuk - finom fordításban - totális ostobaságnak nevezte a gondolatot, sőt, aláhúzta, hogy csak Jupp Heynckesszel tárgyalnak a folytatásról. Aztán másnap Guardiola lett az edző, Heynckest meg szinte azonnali hatállyal nyugdíjba küldték.

A korban egyébként benne lévő szakember aztán cáfolta, hogy annyira kapkodna a visszavonulással, sőt, az is kiderült, hogy nem rokkant volna bele abba sem, ha maradnia kellene a csapatnál, amely az irányítása alatt szárnyal, gyakorlatilag megnyerte a Bundesligát és kevesen említik, de megint a Bajnokok Ligája egyik favoritjának tekinthető. Talán ő is jobb kommunikációra vágyott, és talán mi is megérdemeltük volna, ha nem néznek minket hülyének.

megosztom