Heti 6:3

Úszó-álom, Barca-válság, újabb "halak" a bunda-hálóban - összefoglaló

megosztom

Ismét eltelt egy hét, így újra jelentkezünk a Heti 6:3 című rovatunkkal, amiben hat örömteli és érdekes sportesemény mellett három kevésbé vidám, de annál inkább elgondolkodtató történést elevenítünk fel az elmúlt napokból.

Heti Hatos

1. Rendezésben világelsők lehetünk
Azt eddig is tudtuk, hogy kiváló sportolóink teljesítményei mellett a hazai sportesemények magas színvonalú megrendezésére is büszkék lehetünk. Bár Magyarországnak a világgazdaságban betöltött helye (ld. lakosok száma, fizetőképes piac mérete, stb.) alapján talán nem lenne indokolt, hogy nemzetközi sportági szövetségek ilyen mértékben bízzanak ránk kiemelt rendezvényeket, mégis évről-évre vendégül láthatjuk hazánkban a sportélet legjobbjait. Idén például Debrecenben rövidpályás gyorskorcsolya világbajnokág, majd Budapesten vívó és birkózó világbajnokság is lesz. Bár a nyári olimpiát (bár kezdeményezés volt rá, komoly pályázati szándék aligha) vagy éppen foci Eb-t (három, csak makettekre alapozott kandidációnk bukott el) nem sikerült még hazánkba csábítani, azért jelentős világeseményekből így sem lesz hiány. Az „amire büszkék lehetünk” listát az úszók is bővítették az utóbbi években, hiszen számos budapesti és debreceni eseménnyel jeleztük, mi nemcsak a medencében, de azon kívül is értjük a dolgunkat. Ebbe a sorozatba illeszkedhet szervesen a 2021-re hazánkba megálmodott nagymedencés úszó világbajnokság, amely már komoly vizsga lenne számunkra is. Bár a központi létesítmény (uszoda) kérdésköre még nem megoldott (sőt még talán makettünk sincs), de sokkal fontosabb, hogy már letettünk ebben a sportágban annyit az asztalra, hogy a bizalmi tőkére alapozva joggal várhatunk IGEN-t a nyolc év múlva sorra kerülő világbajnokság helyszínéről szóló szavazáson.

2. Tina Maze rohamát nem élte túl Maier rekordja
Éveken keresztül a szakértők az amerikai Lindsey Vonn-nak adták a legnagyobb esélyt arra, hogy megdöntse az osztrák Hermann Maier, még az 1999/2000-es szezonból származó 2000 pontos Világkupa pontrekordját. Az amerikai síző ugyan halmozta a címeket, ám végül nem ő, hanem az idén szinte tökéletes szezont produkáló szlovén Tina Maze lett az osztrák klasszis „végzete”. Szombaton a németországi Garmisch-Partenkirchenben ugyanis Maze szerezte meg a győzelmet, ezzel lépve túl a korábban elérhetetlennek gondolt 2000 pontos küszöbön.

Maze amúgy ezzel a sikerével az osztrák Petra Kronberger (1991/92) és a horvát Janica Kostelic (2005/06) után a harmadik olyan síző lett, aki egyazon szezonban tudott mind az öt szakágban versenyt nyerni. A hétvégén Miklós Editre is büszkék lehettünk, hiszen a garmischi versenyen pályafutása legjobb helyezését elérve a 18. helyen zárt. A korábban román színekben is szereplő sízőnk tavaly szerezte meg első Világkupa pontjait, ebben az évben pedig lesiklásban már rendszeres résztvevője a legjobb harminc mezőnyének. Miklós Edit egy korábbi 26. helyezés után javított egyéni legjobbján a Világkupában, egyben 18. helyével meg is duplázta idei pontszámát az összetettben.

3. Itt a tavasz, újra nyílik az NB-I
Arra most nem térnék ki, hogy miért kell két hónapos téli szünet a magyar labdarúgásban (évtizedek óta élő probléma ez hazánkban), most inkább nézzük a dolgok pozitív oldalát. A hosszú kihagyás után ugyanis már-már viszket az ember talpa, hogy mehessen hazai bajnokikra. Igaz, a tavaszi nyitó fordulóban háromezer alatt maradt az átlagos nézőszám, azért mégiscsak elkezdődött a magyar foci bajnokság hátralévő része, az a tizenhárom forduló, amely márciustól vár még a hazai foci szerelmeseire. Az „őszi bajnok” Győr ugyan nem játszott jól a nyitányon, de így is győzött a Kaposvár otthonában és hozta a remélt bajnoki cím szempontjából fontos három pontot. A Fradi sima pápai győzelme mellett a forduló legnagyobb visszhangját ugyanakkor az Újpest 6-0-s hazai veresége okozta. A belga tulajdonos által átvett, de a korábbi időszak terheit (ld. még a jelenleg futó perek sokasága a klub ellen) magán viselő lila-fehérek hazai kudarca alapvetően átrendezte a hétvégi örökrangadó (fiatalabbak kedvéért: Fradi-Újpest) előtti esélyeket. Semleges szemmel nézve viszont pozitív, hogy a paksiak elleni vereség rögtön a "csúcsra" hozta a magyar foci iránti érdeklődést, így aki nem akarta, az is értesülhetett róla, hogy bizony most már nálunk is folytatódik a nemzeti bajnokság - nem mellesleg immáron a hazatérő Juhász Rolanddal...

4. Aki mer az nyer
Állóképességi sportágakban - különösen ott, ahol a mezőny tagjainak összedolgozása jelentős erőt spórol az egyéni próbálkozásokhoz képest - ritkán látható bravúrt hajtott végre a svéd sífutó, Johan Olsson.

A vasárnap Val di Fiemmében véget ért északi sí-világbajnokság utolsó számában, a férfiak 50 km-es klasszikus stílusú versenyében ugyanis 38 km-t a mezőny előtt síelve tudott világbajnoki aranyérmet gyűjteni. Amióta tömegrajtos lebonyolítással rendezik a leghosszabb táv versenyeit (emlékezhetünk, tíz éve még az egyenkénti indítás volt a módi), a férfiaknál rendre csak az utolsó kilométereken dőlt el a verseny. Mindig felvetődött ugyan a „mi lenne ha megpróbálnánk?” kérdésköre, de senki sem mert bevállalni olyan hosszú és az erőtartalékokat nem kímélő szökést, mint most a svéd. A mezőny (a kerékpáros versenyek pszichológiájához hasonlóan) végig tudatában volt ugyan az előnynek, ám túlságosan eluralkodott az „én nem indulok, majd végül úgyis befogjuk a szökevényt” hangulat.  Mivel azonban az utolsó körre lécet cserélő Olsson végig bírta a tempót, így a mezőny legerősebbjei (Poltaranyin, Cologna, Legkov) a végén sem tudták utolérni őt. A nagy esélyes Petter Northugról nem is beszélve, aki a 2011-es és 2013-as világbajnokság (no meg a 2010-es olimpia) hajrágyőzelmei után most nem kapott lapot az 50 km-es játszmában és csak 21. lett. Igaz a 15 km aranyérmére és a norvég váltó sorozatban elért heteidk vb-sikerére így is büszke lehet, ezzel ugyanis már ő is kilencszeres világbajnoknak vallhatja magát, csakúgy mint a nagy előd, Björn Daehlie.

5. Közel volt a gátfutó-érem
Bár összességében nem alakult kiemelkedően a hétvégi göteborgi fedettpályás Európa-bajnokság atlétáink számára, azért mégis volt egy komoly siker.  Jelenlegi - az Eb-ről most folyamatos sérülései miatt hiányzó Kiss Dániel mellett - legjobb gátfutónk, Baji Balázs ugyanis kitett magáért.  A kiváló magyar futó már az európai ranglistán is a negyedik helyen állt, így jó eséllyel pályázhatott akár egy Eb-éremre is. Nehezítés volt persze - az ellenfelek mellett - hogy a három futást egyazon napon rendezték meg, így a döntőben kicsit féltettük fiúnkat. Balázs azonban remekelt, 7.56-os eredményével beállította a vonatkozó magyar rekordot. Örömébe csak azért vegyülhet némi bánat is, mert vágyaival ellentétben ezúttal elmaradt a hőn áhított érem. Nem állítjuk, hogy az augusztusi moszkvai világbajnokságon majd az is meglesz, mindenesetre ha Baji fejlődése tovább folytatódik, szép eredményeket hozhat még ő a magyar atlétikának.

6. Már elődöntős a Győr
Ha magyar siker szempontokat veszünk alapul, akkor talán a lista élére kellene kívánkoznia a győri kézilabdás lányoknak. Görbiczék ugyanis ismét varázsoltak, a keménykedő Larvik elleni újabb győzelemmel pedig bizonyították, hogy talán minden eddiginél komolyabb esélyesei az idei Bajnokok Ligája-trófeának. A csapat ebben a kiírásban még veretlen, kíméletlen védekezésével pedig sorra fojtja meg a világ legjobb csapatait is - függetlenül attól, hogy hazai közönség előtt vagy éppen idegenben kézilabdázik. A nemzetközi klasszisok mellett fiatal magyar tehetségeket is felvonultató csapat újabb két pontot szerezve már biztos elődöntős és csupán arra kell figyelnie, hogy a hátralevő öt BL-meccsét még hozza és akkor 1999 után ismét magyar győztese lehet a legrangosabb sorozatnak.

A győriek védekezését remekül összerakó Ambros Martin szakvezető számára nem kérdés, hogy csapata az idei BL-egyik legfőbb esélyese (ezt klubvezető, újságíró, szurkoló egyaránt így látja), de tudjuk, hogy a sportban olykor a kötelezőnek gondolt (hitt?) feladatok végrehajtása a legnehezebb. Mert jöhet egy szerencsétlenül alakuló mérkőzés, egy rossz periódus és az utóbbi évekhez hasonlóan máris elúszhatnak a nagyra törő álmok. A magam részéről csak egy esetben lennék teljesen nyugodt a (várt) finálé előtt, ha a másik ágról a Ferencváros verekedné be magát a döntőbe (bár hétvégi ljulbjanai vereségével nőtt az esély arra, hogy a két magyar együttes már az elődöntőben találkozik), mert akkor hátradőlve szemlélhetnénk az elmúlt másfél évben sokat előrelépő női kézilabdázóink jutalomjátékát.

Heti Hármas

1. Ezüstből a pokolba
Ha a sportok hierarchiájában magasabbra rangsorolt sportágban történik hasonló, évekig emlegetik, mivel viszont „csak” a síugróknál következett be a hét bakija, így vélhetően ez a rovatunk az egyik utolsó, amely foglalkozik a Val di Fiemmében vasárnap véget ért zajló északi sí-világbajnokság szervezőinek bakijával. A Marit Björgenre aggatott rossz világbajnoki trikó után a vb utolsó előtti napján rendezett síugró csapatverseny végeredményét egy számolási baki miatt utólag módosítani kellett, amely ráadásul a dobogós helyek kérdését is érintette. Pár perccel hamarabb még a norvég síugrók örülhettek önfeledten az ezüstéremnek, majd dermedten vették tudomásul, hogy a zsűri módosítani volt kénytelen a pontszámukat. A síugróknál idén ugyanis lehetőség van (taktikai jelleggel) arra, hogy az edzők a versenyzőjüket alacsonyabb beülőből ugrathassák - természetesen pluszpontért cserébe.

Ezzel éltek is több alkalommal a szakemberek a csapatverseny alkalmával, így a norvégok osztrák edzője, Alexander Stöckl is. Az első sorozatban a normál sánc bajnok Anders Bardal ugrása után viszont a beülő folyamatos tologatása körül kialakult nagy kavarodásban elszámolták az ún. "beülőkompenzációs pontokat, a norvégoktól pedig emiatt utólag le kellett vonni 6,7 pontot, ami azt jelenti, hogy az északiak végül leszorultak a dobogóról.  A hihetetlenül kínos döntésnek az így harmadikból a második helyre előrelépő németek, valamint az ezáltal történetük első csapat vb-érmét szerző lengyelek örültek a leginkább...

2. Válságban a Barcelona?
Évekig elképzelhetetlennek tartott negatív szériába került az utóbbi évek legeredményesebb labdarúgó csapata, az FC Barcelona. Bár a katalánok jelenleg fölényesen vezetik a spanyol bajnokságot, most mégis a Guardiola-éra utáni időszak legnehezebb napjait élik Lionel Messiék. Kezdődött mindez a Milan elleni Bajnokok Ligája nyolcaddöntős vereséggel (0-2 idegenben), majd a dupla el-clasicó csapásaival folytatódott.  A nagy rivális Real Madridtól előbb a Király Kupa elődöntőjében (1-3) kapott ki hazai pályán (és esett ki) a csapat, majd pedig a bajnokit immáron Madridban (2-1) is elbukta az együttes. A „válságban a katalánok” kijelentéssel azért még várnánk a magunk részéről, egyrészt eddig csak a spanyol kupa úszott el végleg a Barcelonának, másrészt Messiéknek is lehet rossz napjuk. A jövő keddi Milan elleni hazai BL-visszavágó viszont már sokkal árulkodóbb lesz, hiszen akkora a megbízott edző, Jordi Roura vezette brigád nemzetközi sorsa is eldőlhet.

3. Újabb nagy halak a bunda-hálóban
Ha magyar focista (vagy annak barátnője, ex-barátnője, stb.) lennék, lassan nem tudnék nyugodtan aludni. Az utóbbi hetekben ugyanis folyamatosan jelennek meg a bunda-ügyben kihallgatottak vallomásai és a vádalkuknak köszönhetően egyre több érintett fedi fel a teljes (?) igazságot. Így aztán most már nem csak a kis halak, de igazi nagyágyúk, a média és a közvélemény ingerküszöbét is jócskán elérő "nagy nevek" is bekerültek a gyanú által sűrűn átszőtt bunda-hálóba. A frissen megnevezettek persze rögtön tiltakoznak és pereskedéssel fenyegetnek, de nem kérdés, hogy jelen helyzetben nehéz lesz magukat végleg tisztára mosni. A nagy "szennyes-teregetésben" pedig még az is elképzelhető, hogy olyanok is besározódnak az ügyben, akik amúgy nem is érintettek a meccsek alakulását előre eldöntő piszkos háttéralkuk vonatkozásában. Ez a reménye még mindenképpen megmaradhat a magyar médiában az utóbbi hetekben megnevezett korábbi világválogatott Détári Lajosnak, az ex-játékvezető Vágner Lászlónak vagy éppen a televíziós foci műsorokból ismert Lipcsei Bettának. Vajon ki lesz a követező? Vajon hányan forgolódnak még ágyukban nyugtalanul éjszakánként és rettegnek a reggeli újságok címlapjaitól?

megosztom