Heti Hatos

1. Remekelt a Videoton az Európa Ligában...

...legalábbis úgy 70 percig. A fehérváriak ugyan már az első félidőben hátrányba kerültek a Genk otthonában az EL 1. fordulójában, de jól játszottak, egyáltalán nem bőgtek le az első meccsükön. A szervezett védekezés és a második játékrészben látott aktív labdajáratás kifejezetten tetszetős volt, ráadásul helyzeteket is hozott, benne volt a meccsben a Vidi egyenlítése.

Aztán a várt gól a másik oldalon esett, győzött az ellenfél rutinja, és a 78. percben el is dőlt a három pont sorsa. A hosszabbításban bekapott harmadik találatért már nagy kár volt, mert a végeredmény egyáltalán nem állt összhangban a játék képével. Azért az jó lenne, ha nem mind a hat EL-meccsre így kellene majd visszatekintenünk, hanem a tisztes helytállás azért néhány pontot is érne majd. A statisztikában ugyanis ezúttal is csak az marad benne, hogy a Videoton 3-0-ra kikapott a Genk otthonában...

2. A Fradi hozta a kötelezőt

Idegenben 14, itthon "csak" 9 góllal legyőzte a szlovák Iuventa Michalovcét, és ezzel a papírformának megfelelően ott lesz a női kézilabda Bajnokok Ligája 16 csapatos főtábláján az FTC Rail Cargo Hungaria együttese. Elek Gábor tanítványai talán egy percnyi kétséget sem hagytak afelől, hogy több szinttel jobbak az ellenfélnél, a KEK kétszeres címvédőjeként magabiztosan nyerték a párharcot.

Kissé talán meglepő is, hogy ilyen erősségű csapat a BL-szereplés kapujába juthatott, de egyelőre el kell foganunk, hogy a női kézilabdában egy szűk elittől eltekintve nagy különbségek vannak a nemzetközi szinten szereplő csapatok között is, ráadásul hiába egyértelmű, hogy a magyar NB I legtöbb szereplője minimum pariban lenne a nagymihályiakkal, a kvalifikációs rendszer nem engedi meg, hogy helyettük kipróbálják magukat.

Így a Ferencváros és a Győr szereplésének örülhetünk, és meg kell becsülnünk, hogy két csapatunk van a 16 között, hiszen ebből remélhetőleg nem csak a klubok, hanem a magyar válogatott is rengeteget profitálhat. Elvégre a Fradi mostantól nem csak évente kétszer játszik BL-szintű ellenféllel. Reméljük, hogy még sokáig!

3. Köszönjük Kemény Dénes!

Bekövetkezett, ami már négy éve is várható volt, de legalábbis nem lett volna meglepő: Kemény Dénes, a magyar férfi vízilabda-válogatott háromszoros olimpiai bajnok szövetségi kapitánya lemondott. A kapitány utolsó olimpiai ciklusa nem hozott annyi sikert, mint a megelőző három, de így is büszkén, felemelt fejjel távozhat.

Talán megismételhetetlen eredménysort ért el: irányításával a válogatott 29 világversenyen 24 érmet szerzett, olimpiai bajnoki címei mellett volt világ- és Európa-bajnok, Világliga-győztes.

Kemény Dénes nagyjából három pólósgeneráció legjobbjaival dolgozott - ebből az egyikkel az egész kapitányi pályafutása alatt -, 21 játékosból faragott olimpiai bajnokot. Persze ő ezt valószínűleg inkább úgy fogalmazná meg, hogy ezzel a 21 játékossal együtt dolgozva tudtak közösen felérni a csúcsra. Köszönjük!

4. Paulo Sousa beszólt - 1. rész

És jól teszi, hogy kimondja, ha tud valami olyanról, ami nem úgy működik, ahogy kellene. Bizonyítékot persze nem mutatott fel a portugál mester arról, hogy a játékvezetők ellenőreikkel közösen készítik az egybehangzó jelentéseket, de sajnos Magyarországon nem kell meglepődnünk azon, ha igaza van. Márpedig akkor erről - minimum - beszélni kell, és meg kell oldani a helyzetet.

Ahogy annyi mást, amiről ő beszélt az utóbbi hetekben. Lehet mondogatni, hogy ő egy külföldi edző, aki nem ismeri a helyi viszonyokat, de járt azért már néhány olyan helyen, ahol jó focit játszanak, tudják, mi a siker titka és - általában - még a szabályokat is betartják. Van még néhány nyugati irányból érkezett tréner az NB I-ben, és legfeljebb hetek kérdése lehet, amíg a nyáron érkezettek felmérik helyzetüket, és elmondják, ha valami nem tetszik majd nekik.

És oda kell figyelni rájuk, hátha okosat mondanak!

5. Beindult a Bajnokok Ligája

Ráadásul rögtön nagyszerű mérkőzésekkel. A Real Madrid és a Manchester City rangadója ugyan okozhatott volna némi csalódást, de a drámai végjáték miatt sokáig emlékezhetünk majd rá. Hasonlóan izgalmasra sikerült a Barcelona Szpartak Moszkva elleni meccse és a Chelsea-Juventus összecsapás is, amelyeken kiderült, hogy senki senkit nem vehet félvállról.

Izgalmasan alakultak tehát az első összecsapások, és reméljük a hasonlóan jó folytatást is, ami október első hetében következik majd.

6. Kocsis Sándor hazaért

Sajnos az Aranycsapat rendkívül gólerős jobbösszekötőjének már csak a hamvait köszönthettük Budapesten születésének 83. évfordulóján, hiszen már 33 esztendővel ezelőtt, 1979-ben elhunyt Barcelonában. Akkor a katalán városban helyezték nyugalomra, de fia és az Aranycsapat Alapítvány munkájának köszönhetően most sikerült Magyarországra hozni földi maradványait, amelyek egykori nagyszerű csapattársa, Puskás Ferenc mellé, a Szent István Bazilikába kerültek.

A Ferencváros, a Honvéd és a Barcelona kiválóságáról pénteken több ezren, köztük egykori kiváló csapattársai, valamint a gránátvörös-kékek jelenlegi elnöke is megemlékezett.

Heti Hármas

1. Köszönjük Janics Natasa!

Amennyire számíthattunk Kemény Dénes távozására, annyira kellemetlen meglepetés, hogy a szintén háromszoros olimpiai bajnok kajakos valószínűleg nem Magyarországon folytatja a pályafutását. Egyelőre nehéz belelátni a dolgokba, így nem tudhatjuk biztosan, hogy hiányzott-e valami az itthoni feltételekből, a szerb szövetség kínált-e valami olyat, amit itthon irreálisnak tartottak, vagy egyszerűen a versenyző magánélete hozta magával ezt a döntést, hiszen férje már biztosan Szerbiában folytatja.

És az is biztosnak tűnik, hogy Douchev-Janics Natasát sem nagyon látjuk már magyar színekben versenyezni. Szomorúan, de el kell ezt fogadnunk, és fejet kell hajtanunk az előtt, amit nálunk elért a Palánkán született kajakos: 6 olimpiai érem, köztük 3 arany, 22 világbajnoki medália, ebből 18 a legfényesebből és 21 Eb-dobogós helyezés, köztük 17 győzelem. Köszönjük!

2. Paulo Sousa beszólt - 2. rész

Fentebb arról értekeztünk, hogy a Videoton vezetőedzőjének őszinteségére szüksége lenne a magyar focinak, de azokkal is egyet kell értenünk, akik szerint az időzítés és a forma nem volt tökéletes. A Győr elleni mérkőzésen ugyanis az általa reklamált büntető nem lett volna jogos, Torghelle Sándor viszont odakönyökölt ellenfelének - még ha nem is szándékosan -, és ha ez után még sértegette is Fábián Mihály játékvezetőt ahelyett, hogy elismerte volna, hogy vétkes volt, megérdemelte a kiállítást is.

A problémákkal tehát egy kicsit rosszkor hozakodott elő a portugál szakember, akinek eddig is sokak számára ellenszenves volt a meccselési stílusa, nyilván nem véletlen, hogy a negyedik játékvezetők minden helyzetben okot látnak arra, hogy fegyelmezzék őt. A kényes egyensúlyt tehát valahol meg kellene találni annak érdekében, hogy csapata és az általa is féltett magyar labdarúgás is profitálhasson a jelenlétéből.

3. Jobbulást kívánunk Vanczák Vilmosnak!

A magyar válogatott hátvédje csapata szombati bajnokiján szenvedett arccsonttörést egy ütközésnél, és már az is kiderült, hogy műtétre szorul. Az operációt szerdán hajtják végre, arról pedig egyelőre még semmit nem tudni, hogy mikor térhet vissza. Csoda lenne, ha a nemzeti csapat októberi, Észtország és Törökország elleni világbajnoki selejtezőin játszana, azaz Egervári Sándor szövetségi kapitány opciói nemhogy nem szaporodnak, inkább fogynak a védelmet illetően.

Csak egészség legyen! - ahogy felmenőink szokták mondani, így természetesen neki is elsősorban gyors felépülést kívánunk.

Fotó forrása: www.vidi.hu