Heti Hatos

1. Méltó tisztelgés a legjobb atléták és a londoni hősök előtt

Közönségsikert hozott a Gyulai István Memorial Atlétikai Magyar Nagydíj, amelyet ezúttal nemzeti ünnepünkön, augusztus 20-án rendeztek meg. Az idén ingyenes rendezvény bő tízezer nézőt csábított ki a Puskás Ferenc Stadionba, ahová ezúttal is erős mezőnyt toboroztak össze a szervezők. Az Egyesült Államok és Jamaica olimpiai bajnok vagy legalábbis érmes sprinterei, az ügyességi számok legjobbjai és a legjobb magyar atléták méltó módon szórakoztatták a nagyérdeműt. Az esemény fénypontja a londoni játékok magyar győzteseinek, dobogósainak és pontszerzőinek köszöntése volt.

A hősök tapsvihar közepette vonultak körbe előbb gyalog, majd furikáztak egy nyitott Ikaruson a stadionban, közös valószínűleg megismételhetetlen és felbecsülhetetlen értékű fotó készült róluk, és az állami vezetők is köszöntötték őket.

Egyetlen szépséghiba, hogy a szurkolók az esemény után nem kerülhettek annyira közel a sportolókhoz, amennyire azt a szervezők korábban ígérték. Persze volt már és valószínűleg lesz is ilyesmire lehetőség, de biztosan volt, aki számított erre, és nekik különösen bosszantó lehetett, hogy elérhető közelségben, de mégis nagyon távol voltak tőlük imádott hőseik.

2. Gera Zoltán visszatért

Egy meccsen van túl a magyar labdarúgó-válogatott csapatkapitánya hosszú kihagyást okozó sérülése után, így korai lenne még nagyon elszállni az értékelésekkel, de ez a mérkőzés egy bombagól révén remekül sikerült számára. Ezzel bizonyított új edzőjének, Steve Clarke-nak, aki valószínűleg a következő fordulókban is megadja majd neki a lehetőséget a játékra és a javulásra.

Mert azt a középpályás is elismerte önkritikusan, hogy tempóban, játékban még nem érte utol magát, nem működött úgy vele a támadógépezet, ahogy legjobb napjain szokott. Azt viszont már megmutatta, hogy képes olyasmire, amire kevesen, így remélhetőleg lesz ideje és lehetősége arra, hogy a lehető legközelebb kerüljön a csúcsformához, és minél stabilabban tudja hozni saját legjobbját. A West Bromban ezt a Tottenham és az Everton, a válogatottban Andorra és Hollandia ellen a vb-selejtezőkön teheti meg a következő hetekben. Reméljük, a Narancsosok ellen már ugyanolyan jól fog játszani, mint 2011 márciusában Amszterdamban, és azt is, hogy ennek pontokban mérhető eredménye is lesz.

3. Dzsudzsák Balázs tart az Andorra elleni mérkőzéstől

Vagy legalábbis komolyan veszi, főleg, miután látta saját magát és válogatottbeli társait az Izrael elleni felkészülési meccsen, ami nem sikerült épp tökéletesen. Gyászba borulni a gyengécske mérkőzésen elért 1-1 után felesleges lenne, dolgozni azon, hogy a hibák eltűnjenek, viszont kötelező a szeptemberi vb-selejtezőkig. Szerencsére erre meg is van a szándék aranylábú fiainkban és a szakmai vezetésben.

Dzsudzsák Balázs a hatharom.com kérdésére kerek perec kijelentette, hogy a múlt héten a Puskás Ferenc Stadionban mutatott játék kevés lesz még Andorra ellen is, és Egervári Sándor szövetségi kapitány sem ájult el attól, amit látott. Az elvárható realista módon értékelték a meccset, és valószínűleg a csapat vezéralakjai és szakmai vezetői is pontosan tudják, miben kell javulni.

Új Aranycsapatunk szeptemberben még biztosan nem lesz, de a miniállam elleni első mérkőzésen igenis elvárható a győzelem, a hollandok elleni találkozón pedig reméljük a bravúros pontszerzést, ami nagyon jó alapot adhatna egy kőkeménynek - reálisa nézve talán lehetetlennek is - ígérkező selejtezősorozatnak.

4. Elkezdődött a világ egyik legjátékosabb bajnoksága

A spanyol futball vezetői általában azon szoktak versengeni az olaszokkal, hogy ki tudja később kezdeni a maga bajnokságát, most azonban nem vártak sokáig, még a mindig korai madárnak számító Bundesligát és a saját Szuperkupájukat is megelőzve belecsaptak a lecsóba. Ne menjünk bele komolyabb értékelésekbe, de így elsőre nem mindenkinek esett jól a korai kezdés.

A címvédő Real Madridot ezúttal hiába küldte ki José Mourinho talán a legerősebb összeállításában, a csapat nem bírt az "örök harmadik", és ezúttal valódi rangadóhoz méltó teljesítményre képes Valenciával. Az Európa Liga-döntős Bilbao és a Betis védelme is idény eleji formát mutatott még, amiből egy jó kis nyolcgólos derbi kerekedett. A Barcelona egyértelművé akarta tenni, hogy Tito Vilanovával is folytatni tudja sikersorozatát, ezért legázolta a Real Sociedadot.

Azt még korai lenne kijelenteni, hogy máris a katalánok a bajnoki cím favoritjai, de jó, hogy az első forduló eredményei máris csempésztek egy kis izgalmat az esélylatolgatásokba.

5. Eb-érmes atlétánk megúszta a legrosszabbat, és már optimistán előre tekint

Kiss Dániel, a 2010-es atlétikai Európa-bajnokság bronzérmes gátfutója 31. életévében jár, így a londoni olimpián talán élete formájában versenyezhetett volna. Egy lábműtét után azonban súlyos baktériumfertőzéssel küzdött, lábujjainak vagy lábfejének amputációja is felmerült lehetőségként, de szerencsére erre nem került sor. Ott volt Londonban, de persze nem olyan állapotban, ahogy azt egy-két éve elképzelte. Így is helytállt, épp csak lemaradt a 110 gát második fordulójáról, hétfőn a Gyulai István Memorialon pedig egy erős mezőnyben már a negyedik helyet szerezte meg.

Az ő korában már felmerülhet, hogy hogyan tovább, megéri-e még egy olimpiai ciklusnak nekiveselkedni. Szerencsére optimistán áll a dolgokhoz, és ahogy azt a hatharom.com-nak elmondta, 34 esztendősen, a riói olimpián akarja bepótolni, amiről ezen a nyáron lemaradt. Ez persze azt is jelenti, hogy egy kicsit meg akarja hazudtolni a természetet és az orvostudományt, hiszen a sportolók ilyenkor általában már leszállóágban vannak. De a hozzáállását, az akarását nagyon jó látni, és bízzunk benne, hogy eléri a célját: négy év múlva jobb lesz, mint korábban bármikor.

6. Dzsudzsáknak jó kabala a válogatott

A realizmusa miatt fentebb már emlegetett szélsőt most elmúlt heti teljesítményének összegzése céljából is elővesszük, hiszen nem csak Izrael ellen szerzett gólt, hanem végre Oroszországban is a kapuba talált, először azóta, hogy 2011-ben keletre szerződött. Ezzel ugyan a szezont katasztrofálisan, ötből öt vereséggel kezdő Dinamo Moszkván még nem nagyon tudott segíteni, de az első lépést csapata is megtette a javulás felé: megszerezték első góljukat az új idényben.

A fentiekből is kiderül, hogy egyelőre nem sok mindennek örülhetnek a Premjer Liga utolsó helyezettjénél, de mi annak igen, hogy egyik legjobb játékosunk formába lendül, és hátára veheti majd klubcsapatát és a magyar válogatottat is.

Heti Hármas

1. Ez már megint olyan fradisan sikerült

Mármint az edzőváltás. Nagyon látszott már a nyáron, hogy a Ferencváros nem lesz kész a korai NB I-es nyitányra. Aztán az első néhány fordulóban az is látszott, hogy elég lassan fejlődget a csapat. De még ehhez képest is visszalépett az Újpest elleni derbire, ahol csak néhány játékos volt hajlandó odatenni magát, a többség lelketlenül és zavarodottan szaladgált a pályán, főleg a védelemben.

A hozzáállás a játékosok, a rossz taktika az edző hibája. Utóbbiért meg is bűnhődött Détári Lajos, a derbi másnapján menesztették. De valószínűleg régóta tervezték ezt már, mert nagyon gyorsan meglett az utódja a holland Ricardo Moniz személyében. Lehet, hogy tényleg 24 óra alatt egyeztek meg vele, de az biztos, hogy már korábban kiszemelték.

Mert ha nem, akkor az megint a jó magyaros kapkodás és meggondolatlanság kategóriájába esik. A holland szakember épp szabad volt, miután bajnoki címét követően nem tudott mindenben megegyezni az osztrák Salzburg vezetőivel, tehát épp viszonylag közel járt. Komoly csapatoknál, a Tottenhamnél és a Hamburgnál is volt segédedző, azaz látott már ezt-azt. De hogy a Ferencvárosi szurkolók előtt egy külföldi szakembernek kétszeresen kell bizonyítania, az biztos. Márpedig a megörökölt keretével nem lesz egyszerű dolga.

Az átigazolási időszakból hátralévő tíz nap alatt csodaszámba menne, ha komoly új igazolást fel tudna mutatni a klub, amelynek a hírek szerint az eddigi szerzemények árának törlesztésével is gondjai vannak. Nagy változás tehát nem várható, a Détári Lajos által emlegetett bajnoki cím nem nagyon kerül majd közelebb a zöld-fehérekhez. Ricardo Monizra hasonló feladat vár, mint tavaly elődjére: néhány rosszul - bár azért a 2011-esnél jobban - sikerült forduló után kellene irányt mutatnia új csapatának. De hogy az ilyen változtatások újabban miért nem a nyár elején jutnak a ferencvárosi vezetők eszébe...?

2. Nem csapott bele a ménkű a lilákba és a zöldekbe

Körülbelül úgy sikerült az Újpest-Ferencváros rangadó, ahogy várni lehetett: két közepes csapat kergette a labdát több-kevesebb hittel, és a kevesebbet hibázó győzött. Varázsütésre egyik gárda játékosai sem lettek nemzetközi szintű sztárok, legfeljebb az ütközött ki, hogy melyik edző szénája áll éppen jobban saját gárdájánál. Utólag értékelve ugyanis szinte biztosak lehetünk benne, hogy a ferencvárosiak valamit már tudtak Détári Lajos menesztéséről, hiszen néhányan meglepően hitetlenül császkáltak a pályán. Jos Daerden az első félidei taktikát illetően jól ötletelt, főleg a vezető gól után uralták a meccset a lila-fehérek.

A szünetben azonban már ő is hibázott, amikor hátrébb terelte együttesét, amely a nem túl meggyőző, de konstans nyomásnak köszönhetően végül kapitulált, és csak szerencsével, illetve épp az ellenfél hozzáállása miatt szerezte meg a három pontot. A gólok száma alapján tehát ezúttal az Újpest volt a jobb, a focit pedig erre mérik. Ettől viszont még bőven van dolga a csapat belga edzőjének, hiszen pénteken már az MTK ellen, utána pedig a bajnoki címvédő Debrecen ellen kellene mutatni valamit.

A lila-fehér szurkolók a derbigyőzelem okán valószínűleg néhány hétig minden nap boldogan hajtják a párnájukra a fejüket, a meccs igazi nyertesei viszont valószínűleg a "civil" újpestiek, akik annak örülhetnek, hogy a kerületük egyben maradt. Persze a megrongált metrókocsik meg a buszok még a jövő héten is jól jöttek volna...

3. Mit ér a szezon Amerikában egy jó kis bérvita nélkül?

Lassan általánossá válik, hogy nyár végén, ősz elején valamelyik "amerikai sport" kapcsán a bérvitákról és a lehetséges sztrájkról beszélünk. Ezúttal a hokiliga, az NHL a soros, a történet pedig a szokásos: az abszolút üzleti, cégszerű alapokon működő rendszerben a tulajdonosok és a játékosok szakszervezete nem tud megállapodni a fizetésekről, miután az előző kollektív szerződés lejárt. Amint azt néhány napja már megírtuk, ezúttal is jó messziről kezdik a futást egymással szemben a felek, egyelőre nehéz elképzelni, hogy csúszás nélkül elkezdődik majd az idény.

Furcsa ez innen nézve. Az is, hogy ennyire precízen, a megegyezéseket követve működhet valami a világban - noha ez lenne a normális - és az is, hogy ennyire nem érdekli a feleket a közös érdek. Éveken keresztül nyögték, hogy 2004-ben nem tudtak megállapodni és az egész szezon elmaradt, most, amikor újra felfelé ível az NHL, megint kockára tesznek mindent. Persze egyik oldal sem hal éhen, ha megint sztrájk jön, de akkor is. Furcsa ez innen a messzi keletről nézve...