"Az első százat borzasztóan úsztam, a végén, gyorson viszont sikerült lehajráznom a brazilt, és meglett a bronz, ami nagyon kellett a 400 vegyes és a 200 pillangó kudarca után. Mivel örök elégedtelen vagyok, csak kis boldogságot érzek a bronzérem miatt, de a célba éréskor megerősödött bennem az elhatározás, hogy folytatom tovább, egészen a riói olimpiáig" - nyilatkozta Cseh László az MTI-nek az eredményhirdetést követően.

Arra kérdésre, hogy látja utólag a két balsikerű versenyét, így válaszolt: "A 400-at nagyon elrontottam, Phelps oldalvizén akartam célba érni, ahelyett, hogy beleadtam volna apait-anyait, mert akkor nem esek ki kilencedikként. Ilyet többet nem csinálok, butaság volt, nem szabad taktikázni, inkább reggel is ússzam ki magam, ezt a hibát, amit itt elkövettem, nem akarom többet megismételni. A 200 pillangó nem volt az igazi, az ottani gyenge szereplésemet én az önbizalomhiányra vezetem vissza, ez már a 400 vegyes utóhatása volt. Fel kell tennem a kérdést, és választ is kell adnom majd rá, hogy érdemes-e erőltetnem a jövőben is a pillangót. Hogy mára összeszedtem magam, az is kellett, hogy kibeszéltem magamból a bajaimat, jó, hogy a dobogó alsó fokát azért sikerült megcsípnem."

"Cseh Laci ma brit oroszlánként harcolt, de kellett is, hiszen így legalább meglett a bronz. Gyakorlatilag azonban itt hagyott Londonban két érmet, s ilyenkor bánatos az ember..." - összegzett Kiss László szövetségi kapitány, aki egyszersmind kárhoztatta azokat a sportkórházi orvosokat, akik még az olimpiai kiutazás előtt különféle méréseket végeztek el Cseh László terhelhetőségével, felkészültségi állapotával kapcsolatosan. "Ezek az orvosok anélkül szóltak bele a szakmai munkába, hogy Laci edzőjével vagy velem, a szövetségi kapitánnyal beszéltek volna. Az ügyet nem hagyjuk szó nélkül, már jeleztük a Magyar Olimpiai Bizottságnak kifogásainkat. Egy versenyző felkészítése csapatmunka, s egy team csak akkor jó, ha a tagjai összedolgoznak a közös siker érdekében."