Kivételes szakasz volt a mai az idei, 99. Tour de France többi etapjához képest: senki nem adta fel a versenyt. Igaz, a balszerencséből így is kijutott a versenyzőknek, a Cofidis egyik bringásának például defekt miatt már az éles verseny kezdete előtti, a versenyzők bemelegítését, akklimatizálódását elősegítő semleges zónában kereket kellett cserélnie.

A harc azonban nem csak a külső körülményekkel, hanem egymással is folyt. Ahogy az már hagyományossá vált, a BMC-s Marcus Burghardt egyből a rajtot jelző zászlólengetéskor megpróbált elstartolni a többiektől, majd az Argosos Albert Timmer, végül az ukrán bajnok Andrej Grifko próbálkozott az előremeneküléssel.

Ami azonban nem sikerülhetett egyedül, az sikerült csapatban. Az első emelkedő, az 1349 méter magas első kategóriás Col de Menté (9,3 km hosszúságú emelkedő átlagban 9,1% meredekséggel) eleje meghozta az első sikeres szökést; a tegnap is remekül teljesítő Brice Feilluval mintegy húszan tekertek el Bradley Wigginstől és a többi összetettben elöl álló versenyzőtől.

Természetesen honfitársa, a hegyi összetettben élen állónak járó pöttyös trikót viselő Thomas Voeckler, valamint a vele nagy versenyben álló Fredrik Kessiakoff is követte, akik között áll a Tour egyetlen, még nyitott kérdése: ki nyeri a piros-fehér pólót? A sprinterek és az kerékpárosvilágban legnagyobb becsben tartott maillot jaune sorsa ugyanis többé-kevésbé már eldőlt: az előbbiért folyó versenyt az idén debütálló Peter Sagan hatalmas előnnyel, több mint száz ponttal vezeti, míg az összetettben Wiggins mögött csapat- és honfitársa, Chris Froome áll, aki nyilván nem fogja megelőzni, főleg, hogy történelmi sikerben lehet része: a körverseny 109 éves történetében még sosem végzett elsőként brit versenyző, most pedig akár kettős győzelmet is arathatnak!

A szökésben tehát Kessiakoff és Voeckler csapata, az Astana és az Europcar vett a legtöbb energiával részt. Pierre Rolland révén először egy hatsó ajtós megoldással próbálkoztak pontot elrabolni Kessiakofftól, majd amikor visszatámadott a svéd, nem körtönfalaztak többet: Voeckler lesprintelte az egykori hegyikerékpár-bajnokot.

A lejtőn lefelé, az egyetlen helyen, ahol a Sky félelmetesen erős csapata nem érvényesülhetett, támadott Nibali, aki fel is ért a szökevényekhez, de pont az ő jelenléte miatt nem érhettek haza; a szíciliai kerekes egy rövidebb vita után megegyezett Alejandro Valverdével, hogy visszatér saját riválisaihoz, így bevárta az egy percre jövő sárga trikós csoportját.

Az előny a második kategóriás Col des Ares (6 km hosszú, 5,3 % meredek) kezdetére csaknem kétpercesre nőtt, így egy kisebb üldözőboj is úgy gondolta, hogy szerencsét próbál. Köztük volt a tegnap sokáig bíró Alekszandr Vinokurov, a Voecklerről utoljára lemaradó Chris Anker Sörensen és többek közt a tavaly hatalmasat bukó Johnny Hoogerland is.

Voeckler és Kessiakoff természetesen szinte kizárta a külvilágot, csak egymásra tették a kereket, Ezt egy ideig annyira monotonon tették, hogy a francia támadása a hegytető közelében teljesen megbénította a svédet, így tovább növelve a köztük levő különbséget a pontversenyben.

Hátul eközben Wiggins és csapata, a Sky megtette szinte szokásos útját az út széle felé, felelve az anyatermészet hívására, így a Messinai-szoros cápája, Nibali és a Liquigas végre vezethette a főmezőnyt. Ezt egy kissé lassan tették, a szökevények előnye ugyanis a harmadik kategóriás Cote de Burs-ra (1,2 km hosszú, 7,6% meredek) több mint három percre nőtt, mi több, egy üldözőcsoport utol is érte őket, így 18 főre növelve az elöl álló csapatot.

Az egyik hazai hegyekben versenyző baszk versenyző, Jorge Azanza unta a társaságot, így ott is hagyta a többieket a rendkívül rövid, de annál meredekebb emelkedőn. Kessiakoff kétségbeesetten próbálta legalább a második helyet megcsípni, de Voeckler mellett nem sok esélye volt, a francia ismét lehajrázta, kilenc pontra növelve előnyét.

Hátul, a Sky-gépezetbe az elmúlt napokban talán először homokszem hullott, a hegyről lefelé jövet Mark Cavendish és Wiggins második számú segítője, Richie Porte ütközött össze. A két brit veszélyesen terült el a földön, de a jelek szerint egyikőjük olimpiai szereplését nem fenyegeti majd nagy veszély.

Azanzához az Euskateles Gorka Izaguirre, a Movistaros Rubén Plaza és kicsivel később az Ag2R-es Blel Kadri csatlakozott, így három nagyobb csoportosulást alakítva ki a mezőnyből. Plaza később lemaradt, de a két baszkból és egy bordeaux-iból álló trió tartotta három perces előnyét Wigginsék előtt.

Így kezdte el a Francia körverseny mezőnye a három hét utolsó kiemelt kategóriás csúcsát, a Port de Bales-t (11,7 km hosszú, 7,7%). Ez azonnal éreztette eredményét: elölről Azanza, középről a két holland, Hoogerland és Laurens den Tam, hátulról pedig a Liquigas egyik láncszeme, Sylvester Szmyd maradt le. Mint tudjuk, minden erőre válaszol egy ellenerő; az egyik másik sportágból talán kicsit ismerősebb portugál Rui Costa utol is érte az elöl állókat, otthagyva előbb Voecklert és Kessiakoffot, majd Izagirrét és Kadrit. Hozzá a meredeken csapattársa, Valverde csatlakozott, majd lendületből le is hagyta, az emelkedőn káprázatos látványt nyújtó szurkolók tengere közé hajtva, akik úgy váltak ketté előtte, mint egykor a Vörös-tenger...

Martínez és Costa után megint hajrázott a hegyihajrá hatodik helyéért a hegyi összetett első két helyén álló versenyző; mint annyiszor, most is Voeckler volt erősebb. A lejtmenetben tovább hajtotta a lendület, otthagyva a skandinávot.

Hátul tovább hajtotta a Liquigas a pedálokat, láthatóan mindenféle átütőerő nélkül, Wiggins és Froome legalábbis mindenféle erősfeszítés nélkül tartotta az olasz csapat iramát. A hátrányon meg is látszott ez, kettőről két és fél percre növelődött Valverde és Niblaiék közti különbség.

A lejtő után a rendkívül hosszú (15,4 km), de nem túlságosan meredek (5,1%) első kategóriás hegy, a tegnap is utolsónak megmászott Peyragudes következett. Ez volt az utolsó esély a szombati időfutamon kívül, hogy lényegi változás történjen az összetettben. így Nibali és Basso meg is indult, de a Sky túlerejével nem sok mindent tudtak kezdeni, amiben az is benne lehet, hogy a Giro d'Italia is sokat kivett belőlük.

Nem mindenkinek a sárga trikó a célja; az összetettben negyedik Jurgen van den Broeck ott is hagyta a zöld-kék masszát 8 km-el a cél előtt, magával söpörve Pierre Rollandot és Thibaut Pinot-t, leszakítva több embert is; többek között a tavalyi győztes ausztrál Cadel Evans is ekkor adta meg magát.

Pinot van den Broeck elfáradása után is kitartott a támadás mellett, egyedül Froome és Wiggins leheletét a háta mögött érezve. A kalandos életpályájú, Kenyában világra jövő, Dél-Afrikában és Belgiumban is élő Froome ezután páratlan önzetlenségéről tanúbizonyságot téve tovább diktálta az iramot az egyértelműen fáradtabb Wigginsnek, bedarálva ezzel a többieket.

Egyedül Valverde bírta tovább a szökést, kezdeti előnyéből fél percet megtartva az utolsó, szinte lapos kilométerre, így boldogan csapva a magasba: megnyerte élete negyedik Tour-szakaszát!