Egy egyenkénti- és egy csapatidőfutam, négy hegyi szakasz az Alpokban, három a Pireneusokban, egy kiszámíthatatlan kockaköves etap és összesen 3350 kilométer. Ez vár a három hét alatt a mezőnyre, ugye jól hangzik? Tudjuk azonban még fokozni az izgalmakat, az idei útvonalban ugyanis szerepel a legendás Alpe d'Huez és a Mur de Huy is. Nem, nem írtuk el, valóban meg kell másznia a karavánnak a huy-i kaptatót, amelyet egyszerűen csak a falnak becéznek. No, de lássuk hétről-hétre, hogy mi vár ránk és a pelotonra.

Ahogyan fentebb írtuk, a rajtnak ezúttal Hollandia, azon belül is Utrecht városa ad otthont. Itt egy 14 km-es egyéni időfutammal veszi kezdetét a verseny, vagyis már az első nap után kisebb időkülönbségek alakulnak ki a favoritok között. Ha már az Ardennekben jár a mezőny, akkor nem maradhatott ki az útvonalból a La Fléche Wallonne-ról jól ismert, helyenként 26% meredekségű Mur de Huy. Ezen a kaptatón komoly előnyt nem lehet szerezni, hiszen csak 1,3 km, ugyanakkor az idei versenyen minden másodperc számíthat, így akár már ezen az emelkedőn egymásnak eshetnek az összetett menői. Ezzel még messze nem ér véget az első hét programja, lesz ugyanis még egy befutó a Mûr-de-Bretagne emelkedőjén, illetve egy rövid csapatidőfutam Vennes és Plumelec között, de a legnagyobb kavarodást a Seraing és Cambrais közötti 221 kilométeres táv okozhatja, amely során hét kockaköves szakasz is lesz.

A változatos első kilenc szakasz után Pauban pihen meg a karaván, majd az egynapos szünetet követően a Pireneusok felé veszik az irányt. Sorozatban három hegyi szakasz következik, ez alatt olyan emelkedőket másznak meg, mint a legendás Tourmalet, Aspin és Cauterets, illetve lesz befutó a La Pierre Saint-Martinon is, amely most debütál majd a Touron. Ezt követően a Francia-középhegység veszi át a főszerepet, ahol dimbes-dombos, a sprintereknek kedvező szakaszok következnek. 

Az utolsó héten ezúttal csupán öt szakaszt rendeznek, viszont ebből négy hegyi befutós lesz az Alpok meseszép emelkedőin. A Col d'Allos, a Pra Loup-ot, a Col du Glandont, a Saint-Jean-de-Maurienne-t és a Croix de Fert is megmássza majd a mezőny, a csattanó pedig az utolsó előtti napon következik, amikor a cél az Alpe d'Huez csúcsán lesz. Előzetesen szerepelt az útvonalban a legendás Col du Galibier is, ám a földcsuszamlások és a sziklaomlások miatt ezt végül a napokban kivették. A verseny legmagasabb pontja így a 2250 méter magas Col d'Allos lesz, melynek a csúcsán a Henry Desgrande díjat lehet megnyerni. Az utolsó szakaszra hagyományosan Párizsban kerül sor, a befutó a Champs-Elysées-n lesz, immáron 41. alkalommal.

A tavalyi kiírásban a világ négy legjobb összetett menője közül három rajthoz állt, idén viszont még ezt is felülmúlják, ugyanis mind a négyen ott lesznek a mezőnyben. Név szerint, Alberto Contadorról, Chris Froome-ról, Vincenzo Nibaliról és Nairo Quintanáról beszélünk. Közülük Froome a "kakukktojás", hiszen a két évvel ezelőtti Tour sikere óta nem tudott háromhetes körversenyt nyerni, most azonban a magyar bukmékerirodában mégis az ő sikerére fizetik a legkevesebb pénzt. 

Ez köszönhető annak, hogy a brit igen meggyőző teljesítménnyel megnyerte a Tour legfontosabb felkészítő versenyét, a Critérium du Dauphinét, illetve, hogy brutál erős segítők veszik körül. Ott lesz a csapatában a zseniálisan jó tavaszt produkáló Richie Porte, a tavaly hetedik helyen végző Leopold König és a rutinos Nicolas Roche. Froome-nak egy éve akadtak gondjai a kockaköveken, most Geraint Thomas személyében egy igazi specialista lesz mellette. A hegyekben, síkon, a kockaköveken és a csapatidőfutamban is megvannak az emberei a SKY kapitányának, ha a lábai is meglesznek, akkor 2012 és 2013 után ismét dobogóra állhat Párizsban, kérdés azonban, hogy melyik fokára, ugyanis a kihívói is erősek. 

A hét GT-címmel bíró Contador szintén topfavoritnak számít. A spanyol klasszis nem kisebb célt tűzött ki magának, mint a Giró-Tour duplát. Előbbit sikerrel pipálhatta ki májusban, komoly előnnyel, gyakorlatilag a csapata különösebb segítsége nélkül verte el a mezőnyt. A dupla nehézsége, hogy rövid időn belül kell két csúcsformát időzíteni. Ebben az egy hónapban sem pihent Alberto, három héttel később már a  Route du Sudon tesztelte magát. Megnyerte a királyetapot, szóval úgy tűnik sikerült megőriznie a jó formáját. Luxus segítőkben ő sem fog hiányt szenvedni, Roman Kreuziger, Rafa Majka, Ivan Basso és Michael Rogers is ott lesz a csapatában. 

A négy nagy közül a címvédő Nibalira fizetik a legtöbb pénzt a    -nál. A "Cápa" becenévre hallgató olasz kerekes ugyanazt a felkészülést választotta, mint tavaly, vagyis a tavasszal szinte csak értékelhetetlen eredményeket produkált, ám a magaslati edzőtáborokban rengeteg munkát végzett el és a néhány napja aratott olasz bajnoki címével jelezte, hogy készen áll a címvédésre. Az ő esetében sem valószínű, hogy a csapatán fog múlni, Michele Scarponi, Jakob Fuglsang és Tanel Kangert személyében erős és rutinos versenyzők lesznek mellette.

A tavalyi Giró-győztes Quintanáról még nem esett szó, a bukiknál ő a második számú favorit. Ez az útvonal abszolút kedvez neki, borzasztó kevés az időfutam, ellenben sok kemény hegy van, ami az ő igazi terepe. Az ő formájáról sem sokat tudni, hiszen legtöbbet hazájában, Kolumbiában készült. A Route du Sudon Contadorhoz hasonlóan ő is rajthoz állt, a királyetapon kikapott a spanyoltól, de nem sokkal, tehát valószínűleg azért jó erőben van a dél-amerikai is. Csapaterősségben nem marad el a három riválisához képest, őt is luxus segítők - például Alejandro Valverde - próbálják majd a dobogó legfelső fokára repíteni. 

A négy nagyágyú mellett érdemes lesz még odafigyelni a franciák legnagyobb reménységére, Thibaut Pinot-ra, aki tavaly remekül használta ki azt, hogy két topfavorit is kiszállt a versenyből. Szintén a dobogóra vágyik a rutinos spanyol Joaquim Rodríguez és az amerikai Tejay van Garderen is.

Beharangozó sorozatunk második részében a sprinterek, illetve a pontverseny legnagyobb esélyesei kerülnek bemutatásra.

Döbbenetesen erős a mezőny, hiszen Contadorék mellett a második vonalban is minőségi kerekeseket találunk, illetve a segítők között is, ahol nem egy Grand Tour-győztes megfordul. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy borzasztó színesek az idei szakaszok, akkor nyugodtan merjük kijelenteni, hogy minden idők egyik legjobb Tourja előtt állunk!

Megjósolni a végső győztest szinte lehetetlen, hiszen mind a négy versenyző mellett és ellen is szólnak érvek. Ha Contador nyerne az mindenféleképp emlékezetes lenne, legutóbb ugyanis 1998-ban a Kalóz, vagyis Marco Pantani tudott duplázni.