Ha kíváncsi vagy a mérkőzések részletes statisztikáira, akkor látogass el a PDC Hungarian Fan Club Facebook-oldalára!

A nyitófordulóhoz hasonlóan ezúttal is borult a játéknap programja, de míg a múlt héten Gary Anderson miatt, addig most Robert Thornton volt a "bűnös", aki egyébként szintén betegség miatt vett ki szabadságot. A forduló első mérkőzésén így az újonc Michael Smith ellenfele a 2009-es bajnok James Wade volt, aki Phil Taylorral szemben veszítette el a pénzfeldobást, ezért kellett kétszer is tábla elé állnia az est folyamán. Nem úgy tűnt mintha ez a kis változás bármelyikőjüket is különösebben megzavarta volna, ugyanis fantasztikus színvonalon kezdődött a találkozó. Egészen 2-2-ig fej-fej mellett haladtak, mindkettejük neve mellett 100 feletti átlag állt és a statisztikusok egy-egy 120-as kiszállót is feljegyezhettek. Smith tudott elsőként hátsó pályáról igazán komoly nyomást produkálni, ennek pedig meg is lett a gyümölcse és brékkel átvette a vezetést. Sokáig azonban nem örülhetett, rögtön a következő legben visszabrékelt a rutinosabb honfitársa, igaz, ehhez az is kellett, hogy "Bully Boy" kilenc nyilat is elhibázzon a kiszállóra. Innentől Smith egyre többet rontott, ez pedig a világelsőnek sem fért bele az első fordulóban Wade ellen. Csak idő kérdése volt, hogy a korábbi bajnok mikor brékel, éppen a legjobbkor, 6-4-nél tette ezt meg, majd kezdésből nem hibázta el a befejezést. 

Az angol háziderbi után a tavalyelőtti bajnok Raymond van Barneveldet és a 2014-es vb-finalista Peter Wrightot szólították a színpadra. Tavaly és előtte is borzasztó szoros meccseket vívtak a Premier League-ben, a Leedsben mutatott formájuk alapján pedig most is garantált volt a kemény harc. A holland legenda indította élesebben a találkozót, kezdésből ugyanis csupán 11 nyílra volt szüksége, hogy megszerezze a vezetést, majd hátsó pályáról is sikerült nyomást helyeznie ellenfelére. A brék azonban elmaradt, de egy 100-as kiszállóval újra nála volt az előny 1-1 után. Ami 1-0-nál nem jött össze Barney-nak, az 3-2-nél igen, de hiába tett szert két leges előnyre, a következőben kifogott rajta a dupla 20 és a dupla 10 is, Wright pedig ezt már nem hagyta büntetlenül. A skót gyorsan egalizálta az eredményt a következő legben, de az ötszörös világbajnok nem különösebben jött zavarba, egy 13 nyilassal ismét lépéselőnybe került. Többek között egy 180-as körnek köszönhetően sikerült is nyomást tennie ellenfelére, de "Snakebite" hidegvérrel oldotta meg dupla 16-ot. 5-5-nél szinte végig fej-fej mellett haladtak, a végén Barney rontott duplára, Wright pedig 75-ről megcsinálta, majd kezdésből egy nagyszerű 13 nyilassal lezárta a találkozót.

Az est harmadik mérkőzésén ismét két angol, Adrian Lewis és Dave Chisnall került főszerepbe. Mindketten elképesztő átlagokra képesek, így hatalmas adok-kapok volt várható. Nem is kellett csalódnunk bennük, mindketten bőven 100 felett jártak négy leg után, csak éppen Lewis sokkal jobban dobta a kiszállókat, így a zseniális színvonal ellenére az eredményjelzőn 4-0 állt a neve mellett. Chizzynek az ötödik felvonásban sikerült szépítenie, de utána újabb két leget bukott el, így már csak a döntetlenre volt esélye. Nem adta fel, 110-zel szépített, majd kihasználta, hogy "Jackpot" több nyilat is elpuskázott a győzelemért. Egészen 4-6-ig zárkózott vissza Dave, de ezzel csak a komolyabb verést kerülte el, Lewis egy 12 nyilassal végül befejezte a meccset. 

A folytatásban a címvédő Gary Anderson és a világelső Michael van Gerwen állt a dobóléc mögé, amely találkozót a nap slágermeccseként harangoztuk be, hiszen a tavalyi esztendő két legjobb játékosa, illetve az előző kiírás két döntőse feszült egymásnak. Elképesztő színvonalon kezdték a rangadót, a holland klasszisnak már a második legben volt egy hat perfekt nyilas sorozata. Az első brékre sem sokáig kellett várni, Van Gerwen hátsó pályáról produkált egy 14 nyilas kört. Kezdésből utána ezt megfejelte egy 105-ös kiszállóval, így négy zseniális leget követően 3-1 állt a neve mellett. Próbált kapaszkodni a Repülő Skót, 3-4-ig tartotta is a lépést, ám újabb őrült körök érkeztek a világelsőtől. Először egy 11 nyilassal növelte az előnyét, majd egy 12 nyilassal brékelt, ami megpecsételte a címvédő sorsát. Anderson 106.23-as átlaggal maradt alul, ami mindent elárul a meccs színvonaláról. Van Gerwen egyébként 111.87-tel (!) zárt, míg a hét kiszállóra csupán tíz nyilat használt fel. 

Kis ízelítő a mérkőzésből:

Az est utolsó találkozóján a 2008-as és 2010-es döntő két résztvevője, vagyis James Wade és Phil Taylor mérte össze a tudását. Előbbi nem túl jó előjelekkel várta a meccset, hiszen 2009 óta nem tudta legyőzni a rutinos honfitársát a Premier League-ben. Ez a derbi sem indult jól számára, ugyanis rögtön elveszítette a kezdését, igaz, nem nagyon okolhatta magát, Taylor 14 nyilassal rukkolt elő, amit ezután egy 15-össel fejelt meg, így pillanatok alatt 2-0-ra lépett meg. Wade az előző héten is hasonlóan kezdett, akkor Van Gerwen ellen tudott fordítani, most viszont esélye sem volt erre. Egy leget összekapart, de Taylor szenzációs dobásaira nem tudott válaszolni. Az angol legenda 122-ről és 127-ről is megoldott egy kiszállót, 6-1-es vezetésnél 113.01-es átlag állt a neve mellett. Ahogyan Anderson, úgy Wade is összességében jól játszott, de a mai este folyamán sem a holland klasszissal, sem pedig a szigetországi géniusszal nem lehetett mit kezdeni.