Azt hiszem nem vagyok egyedül azzal, ha beismerem, hogy a tiltott szerekkel lebukó sportolókat segítő háttéremberekről viszonylag kevés információval rendelkezem. A spanyol dopping-doki (Eufemiano Fuentes) és a 2006-os torinói olimpián botrányos körülmények között lebukó, a "fecskendős" osztrák biatlonosokat segítő tréner (Walter Mayer) nevén kívül más nem ugrik be elsőre ebben a témában. Ilyen vonatkozásban hozhat komoly újdonságot Lance Armstrong tavaly novemberben tett - de ki tudja miért csak kedden nyilvánosságra hozott - vallomása, amely alaposan belecsap a lecsóba.
A korábbi hétszeres Tour de France győztes amerikai kerekes ugyanis megnevezte korábbi segítőit, egészen más dimenzióba emelve ezzel a doppingellenes harcot. Armstrong - a USA Today által nyilvánosságra hozott információk szerint - eskü alatt vallotta, hogy edzője (Pepi Marti), valamint orvosai (Pedro Celaya, Luis Garcia del Moral és Michel Ferrari) biztosították számára a doppingszereket. Az ex-kerékpáros elmondta még, hogy a tiltott szereket Emma O'Reilly masszőr, Julien de Vriese kerékpárszerelő és a Motoman becenevű Philippe Maire szállították le annak idején, sőt a csapatvezető, Johan Bruyneel is tudott a szervezett doppingolásról.
A nevek (a sokáig kirakatban lévő Bruyneelt leszámítva) nyilván keveseknek mondanak idehaza bármit is, de a kerékpáros világ pontosan ismeri, hogy kikről van szó. A bennfentesek, a sportágat közelről figyelők a nevekhez arcokat, személyes történeteket is tudnak társítani. És pont ez a lényeg. A kerékpársportra cseppet sem jó fényt vető Armstrong-vallomás ebben a vonatkozásban előmozdíthatja a megtisztulást, hiszen komoly mérföldkő lehet. Nem csak azért, mert egy sportági ikon bukott meg, akit sokan évekig sérthetetlennek, érinthetetlennek tartottak. Sokkal inkább azért, mert úgy tűnik, hogy ő már van annyira nagy méretű "dominó" (pár éve még Alberto Contador sem volt igazán az), hogy ledöntse a tiltott teljesítményfokozókra épülő rendszer más szereplőit is, amolyan modernkori Dugovics Tituszként magával rántva a fair play szellemisége ellen vétőket.
Persze nem vagyok naiv, tisztában vagyok vele, hogy továbbra is lesznek, akik próbálkozni fognak a szabályok megkerülésével, de abban biztos vagyok, hogy a mostani nevesítés (bármi is lesz Armstrong vallomásának jogi következménye) hatással lesz a tilosban járókra. Mert innentől kezdve egyetlen, a dopping-rendszert kiszolgáló masszőr, orvos vagy éppen kerékpárszerelő sem alhat majd nyugodtan, bízván abban, hogy lebukás esetén úgyis a versenyző viszi el a balhét. Mert a fekete pont mostantól odakerült a Lance Armstrongot annak idején segítő stáb valamennyi megnevezett tagjának neve mellé is. Örökre és kitörölhetetlenül...