Klubszínekben 55 felnőtt mérkőzést játszott, s ezeken 18 találatot jegyzett - ezek közül 14-et Magyarországon az MTK színeiben. A korosztályos válogatottakban azonban elképesztő a mérlege, hiszen minden egyes szinten sikerült tartania az egy gól/meccs mutatónál is jobb értékeit. Vajon melyik az igazi Németh Krisztián?
Nem is kérdés, a magyar labdarúgó-válogatottnak égető szüksége lenne egy gólerős támadóra, hiszen hiába a nemzetközi viszonylatban is ütőképesnek mondható középpálya, ha a védelmi vonal kellős közepén nem cikázik egy gólra éhes villám. Márpedig jelenleg Magyarországnak egyetlen egy európai szinten elismert csatára van: Szalai Ádám, a Mainz légiósa.
Persze néhány hónapon vagy éven belül Németh Krisztián is csatlakozhat hozzá, hiszen a fiatal támadónak is minden adottsága megvan ahhoz, hogy nemzetközi szinten is bizonyítani tudjon. Hogy akkor miért maradt eddig mégis adós a felnőtt szinten is kiugró teljesítménnyel? A választ valahol az orvosi szobákban kell keresni…
Németh sérülékenysége miatt ugyanis mindig a lehető legnagyobb lehetőségek kapujában botlott el. Kölcsönszerződése a Blackpoolnál akár gyümölcsöző is lehetett volna, a lehetőséget is megkapta a bizonyításra - ám az első mérkőzésén csúnya sérülést szenvedett. Holott egészen biztos vagyok benne, hogy technikai tudása, kíméletlen helyzetkihasználása magasan az angol másodosztály csatárai fölé emelte volna. A baj azonban megtörtént, a kocka el volt vetve, Krisztián pedig egy hónapos kihagyás után mehetett vissza a Liverpool tartalékcsapatába (ahol korábban a 2008-2009-es szezonban ő lett a korosztályos bajnokság gólkirálya, és a Vörösök szurkolói megválasztották a tartalékok legjobbjának).
Ha Németh Krisztián szóba kerül, akkor nem lehet nem szót ejteni arról a bizonyos Dárdai-nyilatkozatról: akarva akaratlanul is eszébe jut az embernek, hogy a legszorgalmasabb és legkiválóbb hozzáállású magyar futballista igencsak dehonesztálóan nyilatkozott annak idején Németh sportág iránti alázatával kapcsolatban. Dárdai igen ritkán téved, mindemellett azzal sem igazán lehet vádolni, hogy önző kicsinyességből terjesztene valótlan dolgokat kollégáiról. Az igazság persze itt is valahol a két szélsőséges kép között kell legyen: nem gondolnám, hogy Németh Krisztián mindössze egy agyonsztárolt kisfiú lenne, akinek egész egyszerűen nem fűlik a foga a munkához és a küzdéshez. Ha ugyanis így lenne, semmiképpen nem juthatott volna el idáig, nem lehetett volna belőle évekre a magyar futball egyik elsőszámú ígérete.
Hogy akkor most mi is kell Némónak? Mindenekelőtt türelem és nyugalom. Csendes és kitartó munka, sajtó, érdeklődő újságírók, magasztaló cikkek és felesleges szereplés nélkül. Ha ez megvalósulna, én biztos vagyok benne, hogy Krisztián teljesítménye látványos javulásnak indulna, és néhány hónapon belül azt vennénk észre, hogy az Olympiakosz Pireusz kezdőjében vágtázik a kapu felé. És nem mindegy, hogy Volosz, vagy Pireusz…
És a válogatott? Meggyőződésem, hogy Krisztiánnak jár az esély, és mindenképpen helye van a válogatott bő keretében. Illetve helye lenne… Eddigi pályafutása ugyanis semmi mást nem mutat, mint azt, hogy miközben klubcsapataiban gyakorta eltűnik, a nemzeti színek mindig meghozzák számára a sikert. Megmagyarázhatatlan, de tény: Németh Krisztián minden válogatott fellépése alkalmával a lábában hordta a magyar válogatott sikerének titkát. U17-es szinten 9 mérkőzésen 11 gólt lőtt, az U19-es válogatottban 8/12, az U21-eseknél 8/13 a mérlege. Meggypiros mezben egyszerre határozott, ellentmondást nem tűrő vezérbika lett a klubjaiban gyakorta habozó csatárból, magabiztossága átragadt a többiekre is - ezzel pedig számtalan fontos meccset nyert meg a válogatottnak. Hollandia ellen Rudolf Gergelyre, Priskin Tamásra és Tököli Attilára vár ez a feladat. Kérdés, vajon ők is vannak-e olyan erősek, mint a Németh-faktor…