A hosszútávú építkezés magasiskolája 

A veszprémi kézilabda immáron több évtizede vaskos pont az európai kézilabdázás térképén, az utóbbi 10-15 évben pedig a szűken vett elit állandó tagja. Amit a Bakonyban összehoztak, az előtt fejet illik hajtani, hiszen a tudatosan felépített klubmodell ékes példáját hozták tető alá a királynék városában. A legjobb magyar válogatott játékosok és megfizethető külföldi klasszisok egyvelege jellemzője ennek a klubnak, amely a leghangosabb szurkolótáborral karöltve egy igazi sikertörténet szereplője. A fejlődés a 2000-es évek óta töretlen, 2008-ban új sportarénát kapott a csapat, amely valódi katlanná, bevehetetlen oroszlánbarlanggá vált az ellenfelek számára. A Veszprém marketingértéke fokozatosan emelkedik, a marchendising szépen hasít, és a közösségi oldalalak számai szerint mára a Ferencváros labdarúgócsapata mögött Magyarország második legnépszerűbb sportegyesületévé avanzsált. Mindehhez természetesen eredmények és egy szerethető csapat is kellett: a Veszprém idehaza hosszú évek óta egyeduralkodónak számít (2001 óta 15 bajnoki cím, 14 kupagyőzelem), de a kelet-európai, balkáni térségben is kimagaslik a többi klub közül. Az elmúlt másfél évtizedben háromszor játszott BL-döntőt, és háromszor jutott be a legjobb négy közé, 2008-ban KEK-győzelmet ünnepelt, és kétszeres győztese az öt éve életre keltett SEHA Ligának. 

Bár a Veszprém állandó szereplője volt a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszának, a végelszámoláshoz érve rendre alulmaradt az övénél többszörös költségvetéssel rendelkező sztárklubokkal szemben. A Kiel, a Barcelona, a Ciudad Real és úgy általában a német és spanyol topcsapatok ellen a kétmeccses párharcban nem volt reális esélye a magyar együttesnek, mivel hiába voltak klasszis játékosai, nem voltak elegen, a posztonkénti két azonos képességű ásszal rendelkező gárdák ellen pedig ez áthidalhatatlan problémának bizonyult. Aztán mintha a veszprémi vezetők megelégelték volna a folytonos negyeddöntőket, az előrelépés érdekében újabb befektetőket és szponzorokat vontak be az együttműködésbe, aminek köszönhetően egy más szintre sikerült helyezni a klubot. Amikor Nagy Lászlót a Barcelona csapatkapitányaként sikerült Veszprémbe hozni, már sejthető volt, itt valami nagy dolog van készülőben. És aztán jöttek a többiek: Momir Ilics, Christian Zeitz, Cristian Ugalde, Gasper Marguc, Andreas Nilsson vagy Aaron Palmarsson szerződtetésével megváltozott az a felállás, hogy a veszprémieket széthordják a nyugati csapatok, és immáron német és spanyol topklubok húzóemberei jönnek Magyarországra.

A szezon legjobb csapata? A Veszprém! 

Amikor kicsik voltunk, Imre Vilmos edzőnk mindig azt sulykolta belénk, hogy "a döglött oroszlánba is bele kell rúgni még egyet, hogy meggyőződjünk róla, biztosan megdöglött e?!" Mi ezt sajnos nem tettük meg tegnap! Felkelt az "oroszlán" és elharapta a torkunkat... 😞😞 Akkora volt az előnyünk és annyira jól mentek a dolgok, hogy talán azt gondolhattuk a következő hibás lövés, a következő hibás védekezés, a következő nem kivédett labda még beleférhet... Aztán sajnos megindult a sz@r a lejtőn és nem tudtuk megállítani! 😞 Szmal teljesen megbabonázott minket és ha jól emlékszem az utolsó 13 percben nem tudtunk gólt lőni... 😞 Mérhetetlen fájdalmat, elkeseredettséget érzek azért mert egy "megnyert" BL Döntőt engedtünk ki a kezünkből! Azt pedig még talán ennél is jobban sajnálom, hogy ennyi szurkolónknak, barátunknak, családtagunknak csalódást okoztunk! 😞 Ilyenkor rengetegen bántanak minket... mert mindenkiben óriási a csalódottság... de higyjétek el, hogy nálunk jobban senkinek sem fáj a tegnapi vereség! Kimondhatatlanul sajnáljuk a történteket de akik igazán szeretnek minket, azokkal együtt sírunk, együtt nevetünk!!!!!
- Mikler Roland Facebook -

A klubmenedzsment a célokat sem rejtette véka alá: három éven belül meg kell nyerni a Bajnokok Ligáját! Hogy nem a levegőbe beszéltek és a józanság politikáját folytatták, mutatja az a folyamatos előrehaladás, amely a siker felé vezető útra jellemző volt: 2014-ban a Veszprém története során első ízben jutott be a Final Fourba, ahol a negyedik helyet csípte meg, majd a tavalyi évben már sikerült eljutni a fináléig, ahol a bombaerős Barcelona még túl nagy falatnak bizonyult. Aztán jött az idei szezon, amelynek egészében a Veszprém kiválóan kézilabdázott, négyes döntőbeli szereplését minden szakíró készpénznek vette. Nagy Laciék nem is betliztek, magabiztos játékkal jutottak el a kölni viadalra. A Veszprémnél stabilabb teljesítményt talán egy csapat sem nyújtott az idényben: a bakonyi alakulat parádézott a BL-ben és bár Kielben és Párizsban minimális különbséggel alulmaradt a csoportkör során, amit Flensburgban vagy idehaza a PSG ellen játszott, arra tényleg nem nagyon vannak szavak.

Kölnben aztán az elődöntőben egy olyan Kiellel találta magát szemben, amely az egész évadban nem játszott ilyen jól, ám hiába ittak vért a Zebrák és vezettek két góllal a lefújás előtt 70 másodperccel, a veszprémi alakulat óriási tartásról tanúbizonyságot téve egy utolsó másodpercekben szerzett góllal hosszabbításra mentette a derbit, hogy ott aztán feltörölje a padlót az erejükkel teljesen elkészülő németekkel.

Ezek után következhetett a Kielce elleni finálé. Ahol szintén a Veszprém dominált, nem is akárhogyan. Az első percektől kezdve látszódott, hogy itt bizony komoly különbség van a felek között, és ezúttal a Veszprém semmit nem bízna a véletlenre. A félidei négygólos vezetést követően, ami a második játékrész első felében történt, az maga volt az álom. Hibátlan védekezés mellett varázslatos támadójáték. Örömkézilabda, gálaműsor. A veszprémiek olyan gyorsan járatták a labdát, hogy a lengyel védőknek még faultoni sem volt esélyük, Palmarssonék befűzték az oktatófilmet, kilencgólos vezetésnél pedig szinte a fél ország elalélt. Talán már a játékosok is elhitték, hogy ez már megvan. (A pletykák szerint a vasárnap este lemondott Kálomista Gábor gazdasági elnök azt tette). És ekkor megtört valami. A Kielce nem adta fel, a tetemes különbség miatt a játékvezetők engedékenyebbek lettek, az alapembereit pihentető Veszprém pedig lefagyott. A magyar szurkolóknak ez a 10 perc maga volt a pokol. Nem rémlik, hogy a modern férfi kézilabdázás történetében, kiemelt fontosságú találkozón ilyesmi valaha előfordult volna. Mert 10 perc alatt a kilencgólos előnyből nem maradt semmi. A többi már történelem.

Bár a Veszprém hősiesen küzdve megpróbált még újabb fordulatot belevinni a meccsbe, a sport lélektana nem fikció, és a sírból felkapaszkodó lengyel bajnok végül hetesekkel megnyerte a Bajnokok Ligáját. 

Tényleg mennie kell Sabaténak?

Hogy miért nem sikerült a győzelem, az nagy talány. Maguk az érintettek sem találták a szavakat a döntő után. Kilenc gólt elbukni negyedórával a vége előtt talán nem is lehet (szabad) magyarázni. Az okok megfejtésére bizonyára még sok idő szükségeltetik. A kérdés inkább az, kell-e valamit változtatni vagy menni kell tovább ezen az úton. 

A kézilabda egy őrült és csodás sport, amiről a hétvégén újfent megbizonyosodhattunk. Ebben a kétnapos lebonyolítási formában a meccseken nüanszok, egyéni klasszis megoldások döntenek. Tapasztalt, számos óriási csatát megélt és a legrangosabb címeket nyert klasszisok azonban a Veszprémben is akadnak bőven. Mégis összeomlott a társaság, és emiatt felmerül az edző felelőssége is. A Veszprémet szezon elején Carlos Ortegától átvevő Xavi Sabatét megválasztották a BL-szezon legjobb edzőjének, nem is alaptalanul. Például a Kiel elleni elődöntő hosszabbításában pályára küldte a 60 percig padozó Sliskovicot, aki lendületes játékával eldöntötte a meccset, na, az a húzás maga volt a zseni. A vasárnapi fináléban azonban mintha Sabaté is tehetetlen lett volna. Amíg Talant Dujshebaev mérgezett egérként rohangált a kispad előtt - hol a hibázó játékosát, hol a játékvezető fejét leordítva -, addig Sabaté haláli nyugalommal figyelte az eseményeket. A Kielce feltámadását pedig egyetlen időkéréssel nem tudta megakadályozni. Talán ha előbb kéri ki a pihenőt, talán ha Alilovicot 5 perccel korábban küldi pályára.Utólag persze a "ha" semmit nem számít. 

Hogy Xavi Sabaté egy felettébb szimpatikus fickó és egy remek stratéga, az nem vitás. De az sem, hogy ezen a szinten még zöldfülű, újonc tréner. A veszprémi szurkolók egy része a távozását követeli. Kérdés, hogy vajon az-e a jó döntés, ha felállítják a kispadról. Egyrészt a játékosok nagyon csípik, elfogadták, szeretik. Másrészt, amit Kölnben vasárnap átélt, az egy olyan tapasztalat volt számára, amely karrierje további részét is meghatározza. Ettől az összeomlástól csak jobb edzővé válhat. Ezzel együtt elképzelhető, hogy nem lesz maradása.

Az edzőkérdés az egyik achillesi pontja a Veszprémnek. Ez a keret készen van, ez a keret megérett arra, hogy felüljön a trónra, és megnyerje a BL-t. Mégsem sikerült. A korábbi években is előfordult, hogy nem jött ki a gárdából, ami benne volt. Talán egy másfajta habitus kellene a kispadra. Az edzők terén Mocsai Lajos óta él a Veszprémnél a visszafogottabb, entellektüel vonal, miközben a nagy címeket bezsebelő trénerek egytől egyig - jó értelemben vett - "őrjöngő elmebetegek". Dujshebaev, Gislasson, Vranjes, Vujovic, Wilbek, Pasqual vagy Pastor? Üt, rúg, csíp, harap, toporzékol, hisztizik...és nyer. Nem biztos, hogy ez szimpatikus, de eredményes.

Hogy mit hoz a jövő Veszprémben, az nagy kérdés. Néhány nappal ezelőtt jelentették be az új főszponzor érkezését, tehát az anyagi jólét és a biztos gazdasági háttér továbbra is adott lesz. Ennél a klubnál olyan sokat dolgoztak a BL-serlegért, mint talán még sehol. Nem lenne szabad feladni. Viszont a következő években sem lesz könnyebb nyerni. Sőt. Erősödik majd a PSG, a Kielce és Vardar. A német topcsapatok sem gyengülnek, és a Barcelona is magára fog találni. Egyszerűen nem maradt mást választás: menni kell előre!