- Kezdjük a legfrissebbel, igaz-e a hír, hogy Gyirmótra szerződsz?

- Igen, úgy néz ki, Gyirmótón folytatom. Természetesen a feljutást várom a csapattól és remélem jó teljesítménnyel járulok ehhez hozzá. Csak az első hellyel lennék elégedett. Vonzó volt Csank János személye, akivel már a Fradiban dolgoztunk együtt. Őt remek embernek és szakembernek tartom.

- Ugorjunk egy kicsit vissza pályafutásodban, 2009 őszén még négy meccsen védtél a Ferencvárosban, aztán télen eligazoltál Kecskemétre. Ez a saját döntésed volt, vagy más tényezők is közbeszóltak?

- A 2008-2009-es NB II-es bajnokságot úgy nyertük meg, hogy én számítottam a csapat első számú kapusának, Bobby Davison folyamatosan nekem szavazott bizalmat. A nyári felkészülés során aztán a stáb döntése értelmében versenyhelyzetet hirdettek, melyben legyőztem Megyeri Balázs barátomat, így a 2009-2010-es NB I-es szezont is velem kezdte a Fradi. Rosszul rajtolt a csapat a nyitómeccstől eltekintve, és nekem is becsúszott egy baki a Vasas ellen. Sajnos a szurkolók ellenem fordultak, Megyeri Balázs lehetőséget kapott, amit jó teljesítménnyel hálált meg. Pár meccsel később Megyó elutazott az U20-as vb-re, és akkor úgy tűnt, visszakerülök a kapuba. A csapat egy villámigazolással megszerezte Justin Habert, de ettől függetlenül én védtem volna. A Videotonnal játszottunk hazai pályán, a meccs előtt egy nappal még én gyakoroltam a pontrúgást a kezdőkkel.  Aztán a meccs előtt másfél órával kiderült, hogy a mindössze három napja velünk edző Haber kezd. Ez Kakas Laci kapusedző döntése volt, sajnos nem értem miért. Ekkor fogalmazódott meg először bennem a távozás gondolata, ugyanis védeni szerettem volna. Miután Megyeri visszatért, természetesen visszakerült a csapatba, én pedig már nem jutottam szóhoz. Télen elkezdtük a felkészülést a tavaszi szezonra, és mivel már csak fél év volt hátra a szerződésemből, aktuálissá vált, hogy mi is lesz velem. Úgy tűnt, hogy hosszabbítok, majd fél évre az MTK-hoz megyek kölcsönbe. Aztán az utolsó pillanatokban bejelentkezett a KTE, gondolom a klub jól járt, hogy végleg lemondott rólam, mert eladtak 2010 februárjában. Én nem szerettem volna elhagyni a nevelőegyesületemet, de sajnos így alakult.

- Az elmúlt idényt a Pécs csapatánál töltötted, ám Dibusz Dénes mögött nem sok lehetőséget kaptál. Utólag úgy gondolod, megérte váltanod?

- Tavaly nyáron "csomagban" kerültünk Nyíregyházáról többen is Pécsre. Igazából két lehetőségem volt: maradok az NB II-ben, vagy eligazolok az újonchoz és felveszem a harcot Dinivel. Utóbbit választottam, nem bántam meg, annak ellenére sem, hogy nem kaptam bajnokin lehetőséget. Pedig úgy érzem, az utolsó 2-3 meccsen, mikor már minden mindegy alapon játszhattunk, megérdemeltem volna. A kapusedzések amúgy nagyon jók voltak, jó társaságba kerültem.