Az 1912-es stockholmi olimpia legnagyobb alakjának egyértelműen egy oklahomai indián, Jim Thorpe (Jacobus Franciscus Thorpe) bizonyult, aki 1888. május 28-án született egy Oklahoma állambeli indián rezervátumban. Édesapja, Hiram Thorpe félig ír félig szók-meszkvaki indián, édesanyja, Charlotte Vieux pedig félig francia, félig ugyancsak indián ősökkel rendelkezett. Tragédiák kisérték életét, ikertestvére Charlie kilenc éves korában tüdőgyulladásban, édesanyja szülés közben, édesapja vadászbalesetben hunyt el. 1907-ben egy emlékezetes esettel vette kezdetét a sportkarrierje a carlisle-i műszaki iskolában: egy rögtönzött technikával véghezvitt 180 centiméteres ugrással megverte az iskola legjobb magasugróit, anélkül, hogy a melegítőjét levette volna. De nem csak atlétikában, hanem amerikai futballban, baseballban, lacrosse-ban és társastáncban is megcsillogtatta tudását.

Az 1912. évi nyári olimpiai játékokat Svédország fővárosában, Stockholmban rendezték. Jim Thorpe a nem különösebben atlétikus, versenyzőtársai szerint nem is edzésmániás atléta - akit törzse csak Fényes Ösvényként (Wa Tho Huk) ismert - óriási fölénnyel nyerte az ötpróbát, majd két nappal később 700 pont előnnyel lett a tízpróba bajnoka is. V. Gusztáv (az aranyakon kívül) egy babérkoszorút adományozott neki, a következő fennkölt szavak kíséretében: "Uram, Ön a világ legnagyobb sportolója!" Az anekdota szerint Thorpe válasza kevésbé volt magasztos: "Kösz, király!" Érdekesség, hogy két aranyérme mellett Thorpe negyedik lett magasugrásban (187 cm) és hetedik helyet szerzett távolugrásban (689 cm) is. Sokáig nem élvezhette azonban a népszerűséget, ugyanis kiderítették róla, hogy az olimpia előtt két éven keresztül - pénzért - egy másodosztályú baseball csapatban játszott, így profinak minősítették és elvették aranyérmeit. Ezután sikeres profi baseball, amerikai futball és kosárlabda játékos lett.

Baseballban, 1916-ban megnyerte a World Seriest (az amerikai Major League Baseball bajnokság döntője) a Cincinnati Redsszel, első indiánként a sportág történetében.  Sportolói karrierje után már nehezen tudta a családját eltartani. Nem tudott hosszabb ideig megmaradni egy munkahelyen. A nagy gazdasági világválság idején statisztaszerepeket játszott westernfilmekben, általában indián főnököket alakított. Az életéről szóló Jim Thorpe - All-American című filmben több jelenetben saját magát alakította, mint másodedző. Dolgozott építőmunkásként, földmunkásként, kidobó emberként, biztonsági őrként, és egy rövid ideig még a kereskedelmi flottába is beállt 1945-ben. 1953 elején harmadszor is infarktust kapott, lakókocsi-otthonukban a kaliforniai Lomitában. 64 éves korában 1953. március 28-án hunyt el.

1982 októberében a NOB Végrehajtó Bizottsága egy szokatlan döntés hozott Thorpe társ-bajnok lett Bieval és Wieslanderrel, habár ők mindig is hangot adtak annak, hogy Jimet tartják az igazi bajnoknak. 1983. január 18.-án tartották meg az ünnepséget, amely keretében Thorpe két gyermeke, Gale és Bill átvehették az érmek valósághű másolatát. Az igazi medálok korábban múzeumi kiállítási tárgyak voltak, ahonnan azonban ellopták őket, és azóta sem kerültek elő. Az útókor méltóképpen őrzi emlékét, a pennsylvani Broadwayban például egy szálloda őrzi a nevét. 1986-ban a róla elnevezett társaság megalapította a Jim Thorpe-díjat, amelyet minden évben a legjobb egyetemi defensive back (védekező sorjátékos) poszton játszó futballjátékos kapja.

Amikor harmadik felesége, Patricia fülébe jutott, hogy a pennsylvani kisváros Mauch Chunk látványosságot keres, amivel reklámozhatja magát, kapva kapott az alkalmon és üzletet kötött velük. A város megvette Thorpe ingóságait, szobrot emelt neki, és még a nevét is felvette. A városatyákat az sem zavarta, hogy Jim soha sem tette be a lábát a településre. 1954-ben a holttestét újratemették a város temetőjében. A szobra ma is látható a városban. Jim Thorpe Town a mai napig az egyetlen olyan település, mely olimpiai bajnok nevét viseli.