Két világégés közt: Párizstól Berlinig (1924-1936)

Az első világháború kitörésével elmaradt az 1916-os, Berlinbe tervezett olimpia, majd 1920-ban a vesztes országokat megfosztották a részvételtől. Magyarország a trianoni döntéssel helyrehozhatatlan károkat szenvedett, ami sportéletünkre is kihatott, de 1924-ben az újjászervezett magyar sport remekül helytállt a párizsi olimpián, majd az ezt követő játékokon is töretlen volt a fejlődés, Magyarország visszavonhatatlanul a sportnagyhatalmak közé lépett. A világpolitika azonban újra közbeszólt: az 1936-os berlini olimpia Hitler náci propagandájáról szólt, a második világháború miatt pedig újabb két sportesemény maradt el. Majd 1948-ban Londonba készültek a világ sportolói, és bár az olimpiai mozgalmat a későbbiekben is átszőtte a politika, legyőzni nem tudta.

1924-ben hatalmas tömeg szállta meg Párizst, a francia főváros másodszor rendezhetett olimpiát. A háborúban vesztes hatalmak – így a magyarok is – visszatérhettek az olimpiára. A súlyos háborús károk után újjászerveződő magyar sportot nyolcvankilenc versenyző képviselte, tizenkét sportágban. A tőrvívó Tary Gizella révén először indult női sportolónk olimpián. A magyarok két arany-, négy ezüst- és négy bronzérmet nyertek, ezzel tizenharmadikok lettünk az éremtáblázaton. A férfi egyéni kardvívás döntőjébe három magyar jutott be, a győztes végül Posta Sándor lett. Kardcsapatunktól viszont botrányos körülmények között vették el a győzelmet: a döntőben az olaszok ellen léptünk pástra, Posta ellenfele sorra kapta a zsűritől a pontokat, holott egyetlen találatot sem vitt be. A sportlövő Halasy Gyula agyaggalamb-lövészetben diadalmaskodott, méghozzá szétlövésben, ahol tízből tízszer talált. A Hajós Alfréd-Lauber Dezső kettős ezüstérmet szerzett az olimpia művészeti versenyében, impozáns stadiontervükkel. A finn közép-és hosszútávfutó Paavo Nurmi folytatta 1920-ban elkezdett diadalsorozatát: öt aranyérmet nyert.

Johnny Weissmüller
Weissmüller János néven született az erdélyi Szabadfalun, német ajkú családban. A család még születésének évében az Egyesült Államokba vándorolt a jobb megélhetés reményében. 1918-ban apja elhagyta a családot, ezért öccsével együtt úszómesternek állt Chicagóban, ezzel kezdetét vette példátlan úszókarrierje. Az 1924-es és 1928-as olimpián öt aranyérmet nyert, ő volt a világon az első, aki egy percen belülre került 100 méteres gyorsúszásban (1922. július 22, 58:26 mp.). Hatvanhét világrekordot úszott, és hiába tartotta magát elsősorban sportolónak, a világ mégis inkább Tarzan megformálójaként emlékszik rá. Első filmjét 1929-ben forgatta, majd 1932-től tizenkét Tarzan-filmben játszotta a címszerepet. Bár aranyérmeit Amerikának szerezte, sosem lett igazából amerikai állampolgár, az 1924-es olimpián öccse, a már az Egyesült Államokban született – és így automatikusan állampolgárságot kapott – Peter születési bizonyítványát használta. A „csalásra” csak halála után derült fény. Érdekesség, hogy Tarzan szerepét először nem neki, hanem a magyar Keresztes Lajosnak ajánlották fel, aki 1924-ben ezüst, 1928-ban aranyérmet nyert birkózóként. Az amerikaiak már 1925-ben tárgyaltak vele a filmszerepről, de a hentesmesterséget kitanult Keresztes inkább a magyar vágóhidakat választotta a dzsungel helyett.

1928-ban Amszterdam volt a színhelye a IX. Nyári Olimpiának. 110 sportoló képviselte hazánkat, tizenkét sportágban. A versenyeken tíz érmet, öt aranyat és öt ezüstöt nyertek a magyarok, ezzel kilencedikek lettünk az éremtáblán. Diadalmaskodott a birkózó Keresztes Lajos, az ökölvívó Kocsis Antal, a kardvívó Tersztyánszky Ödön és a férfi kardcsapat, valamint Mező Ferenc a művészeti verseny irodalom kategóriájában. Kocsisnak maga Vilma holland királynő adta át az aranyérmet.

Emlékezetes volt a 100 méteres férfi gyorsúszás döntője Bárány István és a magyar származású Johnny Weissmüller között, ahol Bárány végül a második helyre szorult. A kardozók fináléjában Tersztyánszky Ödön Petschauer Attilát verte 5:2-re a döntő asszóban. Petschauer még itthon, a Magyar Vívószövetség díszvacsoráján is szomorkodott, ezért egyik barátjától a következő névjegyet kapta: Petschauer Attila, olimpiai bajnok-helyettes. Szabó István, világhírű filmrendezőnk róla mintázta „A napfény íze” című filmjének egyik főhősét.

1932-ben ismét egy amerikai nagyváros, Los Angeles volt az olimpia házigazdája. A nagy távolság és a gazdasági világválság miatt csupán negyvenhét magyar sportoló utazott ki az Angyalok városába, ám ők kitettek magukért: hat arany-, és öt-öt ezüst- illetve bronzérmet szereztek. Hazánk ezzel végleg a sportnagyhatalmak közé lépett. A legeredményesebb sportoló Pelle István tornász volt, két aranyérmével. Megszületett a magyar vízilabda történetének első olimpiai aranyérme is, Komjádi Béla két ezüst után győzelemre vezette tanítványait. Ezen az olimpián nyerte első aranyérmét a kardcsapat tagjaként Gerevich Aladár, a legsikeresebb magyar olimpikon. Kard egyéniben Piller György, ökölvívásban (légsúlyban) pedig Énekes István volt a legjobb. Magyarország hat aranyérmet nyert, ennél csupán öt ország szerzett többet.

1936-ban a náci színekbe öltöztetett német főváros, Berlin volt az olimpia házigazdája. Hitler mindent megtett, hogy az olimpiát propagandaeszközként felhasználva legitimálja diktatúráját, ennek megfelelően nemzetiszocialista jelképekbe öltöztek a helyszínek, náci uralmi jelvénnyekkel volt feldíszítve a város. Számos zsidó származású sportoló távol maradt az olimpiától, ám a játékok legnagyobb sztárja egy „alsóbbrendű”, színes bőrű sportember lett: az amerikai Jesse Owens négy aranyérmet nyert atlétikában, távolugrásban egy német versenyzőt legyőzve… Berlin közelsége miatt népes magyar küldöttség utazott az olimpiára, 216 fő képviselte hazánkat, 21 sportágban. A magyarok nagy sikereket értek el: tíz arany-, egy ezüst- és öt bronzérem a berlini mérleg, amivel a harmadik legeredményesebb nemzet lettünk.

Kabos Endre két arany, Csik Ferenc és Gerevich Aladár egy arany- és bronzérmet nyert. Birkózóink és vívóink három- három aranyérmet szállítottak. Hosszú idő után ismét termett babér a magyaroknak atlétikában: Csák Ibolya magasugrásban diadalmaskodott. Csik Ferenc hatalmas csatában győzte le japán ellenfelét a 100 méteres gyorsúszás döntőjében, a korabeli tudósítások szerint az uszodában nemzetiségtől függetlenül minden jelenlévő tombolt. Még a németek is, pedig mi, magyarok nem tartoztunk az árja fajhoz. Mégis kész volt az ideológia: a fehér faj győzedelmeskedett a sárga japán felett… Csik Ferenc később katonaorvosként szolgált a második világháborúban, 1945-ben bombatámadásban hunyt el, sok más világhírű sportolónk mellett.

A berlini volt az utolsó olimpia a második világháború előtt. Hitler a német háborús készülődésről is el akarta terelni a figyelmet az impozáns rendezéssel, de ekkor már a többi nagyhatalom is lázasan fegyverkezett. A második világháború miatt két olimpia maradt el: 1940-ben (kijelölt helyszín: Helsinki) és 1944-ben (kijelölt helyszín: London). És bár a modernkori olimpia nem tudott békét teremteni, mint elődje az ókori városállamok között, a coubertini eszme újjáéledt 1948-ban.