Sokan sokáig úgy gondolták Hamilton és a McLaren összetartozik, egyszerűen elválaszthatatlan, már csak azért is mert láncszerű kapocsként fűzi össze őket a legenda, mely könnyes szemű kis Lewisról és elvarázsolt Ron Dennisről szól, no meg egy éltre szóló megállapodásról, hogy majd a nagy McLaren csapat segít eljuttatni az F1-ig a kis fekete srácot és még világbajnokot is csinál belőle.

Nos, ezen már túl vagyunk.

Ahogyan Ron Dennisen is, aki éppen a kedvence védelmébe bukott bele, no meg abba, hogy régi ellenlábasa Mosley elérkezettnek látta az időt a nyugdíjba küldésére. Ez persze voltaképp most mindegy, a lényeg, hogy Ron már csendes hétköznapjait tölti (azért a McLaren sportkocsi részlegének a vezetője), így aztán a legszorosabb kapocs, ami összekötötte Lewis Hamiltont és a McLarent, immáron jó ideje a múlté.

Martin Whitmarsh pedig nem Lewis feltétlen híve, főleg mióta megérkezett az istállóhoz Button is, akinek mind a habitusa, mint pedig a vezetői stílusa közelebb van a csapatfőnök ízléséhez. Ráadásul olyan nagyon sokkal nem is gyengébb a házikedvencnél, elvégre tavaly is sokáig partiban volt, idén meg egyenesen veri. Eddig legalábbis.

Úgy tűnik tehát, a korábbi idill, a legendásan törhetetlennek tűnő románc a múlté, erről tanúskodik például a legutóbbi futamon a csapat és Hamilton között elhangzott, kisebb komédiába is beillő diskurzus, amely során Lewis előbb fittyet hányt a csapat utasításaira, majd még gunyorosan azt is hozzáfűzte, hogy nem tud lassabban menni, hiába akar... Persze mindenki azt gondol, amit akar, de én határozottan azt érzem, hogy valami megtörni, eltörni látszik a korábban olya felhőtlen viszonyban.

A McLaren ugyanis - mit szépítsük - idestova három esztendeje nem tud olyan autót adni Lewis feneke alá, amivel kimagasló esélye lenne megnyerni a világbajnoki címet. 2007-ben megkapta, de járt hozzá egy pályafutása csúcsán lévő, zsinórban két bajnokságot megnyerő Fernando Alonso, és egy kémbotrány miatt széllel szemben pisilő csapatvezetés is, ez pedig egy újoncnak egyértelműen sok volt, leküzdhetetlen akadályt jelentett a VB-címig vezető úton. 2008-ban ugyan bajnok lett, de a McLaren közel sem volt kiemelkedő, a szerencsének is sokat köszönhetett Lewis, hogy mást ne mondjak, egészen az utolsó kanyarig nem lehetett biztos abban, hogy végül hazaér.

Azóta pedig voltaképpen semmi - csupán idegőrlő nihil.

Néhány győzelem, egy-két nagyobb skalp, dobogó, de esély a bajnoki címre - na, az aztán nem!

Én magam megvallom, nem is csodálkoznék különösen, ha fogná magát, és lelépne a Red Bullhoz. Mert helye az biztosan lenne, Mateschitz valósággal ugrálna örömében a hatalmas hírverést és médiahype-ot látva, a német világbajnokról meg végre kiderülne, hogy mit is tud valójában. Mert bár nagyszerű dolog legyőzni Webbert, majd tulajdonképpen ellenfél nélkül behúzni egy bajnoki címet (én ezt az ideit már megelőlegezem neki), de az igazi truváj az, ha csapaton belül, tiszta harcban kényszeríti térdre a mezőny vitathatatlanul legtöbbre taksált versenyzőjét.

A Red Bull pedig tökéletes terep ehhez, már láthattuk tavaly, ha harc van, ők aztán nem avatkoznak közbe, hagynak mindent a maga módján elintéződni, miközben állítólag az sem zavarja őket, ha elbukják a bajnoki címet. Mert ők pontosan tisztában vannak a XXI. század legelső törvényével: mindegy, mit csak beszéljenek rólad!

Hát, egy Hamilton-Vettel párosról lenne mit beszélni.

Aztán hogy ki nyerné végül a házon belüli csatát? Lehetetlen megjósolni. Lehet, hogy a kérlelhetetlen profizmus, akarat, és koncentráció győzne, lehet, hogy az ösztönös tehetség, az agresszivitás és a zseniális improvizációs képesség. Egy valami azonban biztos: az igazi győztesek mi, szurkolók lennénk, akik gazdagabbak lennénk egy korszakos csatával, egy igazi legendás párossal, nem mellesleg pedig lenne végre miről beszélni az F1 háza táján.

Úgyhogy én a magam részéről szurkolok az átigazolásnak. Szurkoljunk együtt, hátha bejön….