Rekordokat ostromolnak

Miután az alapszakaszban számos rekord megdőlt az NHL-ben, kezdve a Detroit hazai győzelmi szériájával, számítani lehetett arra, hogy a rájátszásban is csúcsokat fognak beállítani, illetve megdönteni a csapatok. Arra azonban kevesen gondolhattak a playoff előtt, hogy ezeket pont a Los Angeles Kings fogja szállítani, akik nyolcadik helyen kvalifikálták magukat a késő tavaszi küzdelmekbe.

A Királyok a tavalyi rájátszást is figyelembe véve már zsinórban kilenc megnyert idegenbeli mérkőzésnél járnak, amivel beállították az 1982-83-as New York Islanders rekordját - meg kell említeni, hogy a Szigetlakók mindkét idényben Stanley-kupával távoztak az év utolsó meccséről. Ugyanakkor az egy évben bezsebelt távoli sikerek terén is már NHL-csúcsnál járnak, hiszen idén még nem kaptak ki a Királyok hét mérkőzés alatt az ellenfeleik pályáján.

Okulva az előző találkozó tapasztalataiból, a hazai Prérifarkasok nagy vehemenciával estek neki a vendégeknek, de Jonathan Quick állta az ostromot, majd szépen lassan átvették az irányítást a Királyok a harmad közepére. Míg a Coyotes sikertelenül próbálkozott Quick ketrece előtt, addig a Kings már az első játékrész közepe tájékán felavatta Mike Smitht - az első összecsapás hőse, a két gólt jegyző Dwight King iratkozott fel ismét a gólszerzők listájára.

A folytatásban is leginkább a vendégek akarata érvényesült, ami felettébb frusztrálóvá kezdett válni a hazai játékosok számára. Jeff Carter már a második harmad elején kétgólossá növelte a Kings előnyét, de a csattanó csak a harmad végéhez közeledve következett be: Shane Doan, a Coyotes csapatkapitánya ugyanis megelégelte a látottakat, és megpróbált egy kis tüzet lehelni a csapattársaiba, a lehető legrosszabbkor. Palánkra lökését öt perc végleges kiállítással jutalmazták a bírók, és mivel már Daymond Langkow-t is a büntetőpadra száműzték, két perces kettős emberelőny várt a Kingsre - nem is hagyták kihasználatlanul ezt az ordító nagy lehetőséget, és Carter révén már 3-0-ra duzzasztották az előnyüket.

Bár a Királyok emberfórja az egész playoffban igen csak gyenge mutatókat tudott felmutatni, ezen a mérkőzésen nem mutatták az eddigi gyengélkedés jeleit. A háromgólos vezetés birtokában a záró játékrészre kissé magukra engedték a hazaiakat, akik ennek köszönhetően döntetlenre hozták a játékrészt lövések tekintetében, de találatot ismét csak a vendégek szereztek. Martin Hanzal követte ugyanis csapatkapitányát idő előtt a zuhanyozóba, miután ő is megkapta a maga végleges kiállítását egy palánkra lökésért.

Az emberelőnyt pedig ezúttal sem puskázták el, és ismét csak Carter volt a pakk utolsó előtt állomása, mielőtt a kapuba került volna, így a cserestop előtt Columbusból érkezett csatár pályafutása ötödik mesterhármasát könyvelhette el, és csupán az elsőt a rájátszásban. A meccs lefújásának pillanatában Jonathan Quick csapatrekordot is beállított 24 védéssel elért shutoutjával, utoljára ugyanis Felix Potvinnek sikerült egy rájátszás alatt három shutoutot is feljegyeznie a Kings színeiben.

A Királyok magabiztosan nyertek 4-0-ra, és a zsinórban hét idegenbeli siker mellett már sorozatban hetet számlál a győzelmi szériájuk is: a Vancouver elleni ötödik találkozó óta nem kapott ki Darryl Sutter együttese. A csapatot már csak két győzelem választja el attól, hogy 1993 után ismét Stanley-kupa fináléban játsszon, és az eddig látottak alapján ez inkább előbb, mint később meg is fog valósulni.