A France Football 1956-ban alapította a díjat és sokáig csak európai játékosok kaphatták meg. Aztán 1995-től bővítették, nem számított a nemzetiség, csupán az, hogy európai klubban szerepeljen az illető, majd 2007-ben valamennyi labdarúgóra kiterjesztették. Ha a kezdetektől fogva a mostani rendszer szerint szavaztak volna, akkor jó néhány európai klasszisnak szerényebb lenne a trófeagyűjteménye. Gerd Müllernek például aligha lenne Aranylabdája, hiszen 1970-ben a világbajnok brazil válogatottból minden bizonnyal Pelé, Gérson és Jairzinho is megelőzte volna a szavazáson – annak ellenére is, hogy Müller 10 találattal a vb gólkirálya lett. Nem beszélve Kevin Keeganről, aki először 1978-ban kapta meg a díjat, noha abban az évben az angol válogatott el sem jutott az argentínai világbajnokságra - a vb három legjobbja közül ketten dél-amerikaiak voltak (Mario Kempes és Dirceu).
Amikor Maradona karrierjét az Aranylabda-szavazások kapcsán pásztázzuk, mindenképpen megemlítendő, hogy amíg Argentínában játszott, addig az európai újságírók szinte egyáltalán nem láthatták a meccseit, csupán hírekből, cikkekből értesültek a teljesítményéről. Itthon például a Képes Sport című hetilap az 1982-es világbajnokság előtt a futballvilág első számú csillagaként harangozta be Maradonát, de nem nagy kockázat kijelenteni, hogy a szerző valószínűleg egyetlen argentin bajnoki meccset sem látott addig életében.
1979
Maradona 19 éves volt, az Argentinos Juniors tagjaként 27 bajnoki meccsen 26 gólt szerzett, gólkirály lett, junior világbajnoki címet nyert az argentin válogatottal, a felnőtt nemzeti csapatban is rendszeresen szerepelt, hazájában és az egész dél-amerikai kontinensen az év legjobb futballistájának választották. Európa ekkor másodszor is azt a Kevin Keegant koronázta meg, aki megnyerte a bajnokságot a Hamburggal, 34 Bundesliga-meccsen 17 gólt szerzett, az angol válogatottal pedig sikerrel vette az Európa-bajnoki selejtezőket. Szoros meccs lett volna, mi Maradonát hoztuk volna ki győztesen.
1980
Maradona felülmúlta előző évét, 45 meccsen 43 gólt vágott az Argentinos Juniors színeiben, újra gólkirály lett, és ismét Dél-Amerika legjobb játékosának választották. Európában Karl-Heinz Rummenigge nyert, aki az NSZK-val Európa-bajnok lett, a Csernai Pál vezette Bayern Münchennel pedig bajnoki címet szerzett és elhódította a gólkirályi címet. Sőt, őt választották az év legjobb német játékosának is, Rummenigge megérdemelten kapta meg az Aranylabdát.
1981
Maradona a Boca Juniorshoz szerződött, 40 mérkőzésen 28 gólt szerzett, és karrierje egyetlen argentin bajnoki címét jegyezte, viszont Dél-Amerikában Zico mögé a második helyre szorult az év legjobbja szavazáson. Európában ismét Rummenigge nyert, aki ismét gólkirály és bajnok lett a Bayern München színeiben. Alighanem megelőzte volna Maradonát is.
1982
A spanyolországi világbajnokság előtt a beharangozók a futballvilág első számú csillagaként tekintettek Maradonára, aki a vb-n csalódást okozott, kizárólag a Magyarország ellen szerzett két góljával villant. Nem lett volna esélye az Aranylabdára, amit a vb gólkirálya, az olasz Paolo Rossi kapott meg. Maradona még a vb előtt az FC Barcelonához szerződött.
1983
Tavasszal Maradona Spanyol Király Kupát, majd Spanyol Szuper Kupát nyert a Barcelonával, 35 meccsen 23 gólt szerzett, szeptemberben viszont megsérült, és az év maradék részében nem játszott. Európában Platini kapta az Aranylabdát, olasz gólkirály lett a Juventus tagjaként, Dél-Amerikában a brazil Socratést hozták ki győztesnek. Maradona talán az első háromban sem lett volna.
1984
Michel Platini éve volt, remekelt a hazai rendezésű Európa-bajnokságon, megnyerte a viadalt a francia válogatott csapatkapitányaként, bajnok lett a Juventusszal. Eközben Maradona trófea és egyéni díj nélkül zárt, elvágyódott a Barcelonától és a Napolihoz szerződött. Újabb gyengébb év.
1985
Platini harmadszor is megkapta az Aranylabdát, BEK-et nyert a Juventusszal, és sorrendben harmadszor olasz gólkirály lett. Maradona 36 meccsen 17 gólt szerzett a Napoli színeiben, de ebben az évben sem lett volna esélye az Aranylabdára.
1986
A legegyértelműbb év. Maradona szinte egymaga világbajnok címet nyert az argentin válogatottal, örökké emlékezetes gólokat szerzett, Igor Belanov örülhet, hogy az akkori szabályok szerint csak európai játékosokra szavazhattak. Maradona elsöprő fölénnyel nyerte volna meg az Aranylabdát.
1987
Maradonával a Napoli története első bajnoki címét nyerte meg, és az Olasz Kupát is besöpörte. Ekkorra már az argentin klasszis átvette a Calcio koronáját Michel Platinitől, Maradona volt a legnagyobb sztárja a korszak legerősebb bajnokságának, a Serie A-nak. Eközben az Aranylabda nyertese, Ruud Gullit a PSV-vel holland bajnok lett, majd a Milanhoz szerződött... Maradona valószínűleg felülmúlta volna a szavazáson.
1988
Marco van Basten zsenialitása Európa-bajnoki címet eredményezett Hollandiának, ráadásul a Milannal olasz bajnok lett, megérdemelten nyerte meg az Aranylabdát. Maradona egyéniben a hollandok fölé nőtt a Serie A-ban, olasz gólkirály lett, a Napoli 12 góllal szerzett többet a bajnok Milannál.
1989
Habár Maradona hátfájással küszködött, de a Napolival elhódították az UEFA-kupát, őt pedig Dél-Amerika legjobb játékosának választották. Európában ekkor már tombolt a Milan-láz, Arrigo Sacchi együttese a BEK-döntőben tönkreverte a Steauát, a milánóiak végeztek az Aranylabda-szavazás első három helyén. Ismét Van Basten kapta a díjat, Maradona oda érhetett volna a második helyre.
1990
Maradona olasz bajnoki címet szerzett a Napolival, az argentin válogatottal ezüstérmes lett az olaszországi világbajnokságon és karrierje során utoljára ő lett Dél-Amerika legjobb játékosa. Lothar Matthäus világbajnok lett a német válogatottal, elhódította az Aranylabdát és Maradona az önéletrajzi könyvében azt mondta róla, hogy ő a legjobb, akivel valaha szembe került a pályán. Az argentin megszoríthatta volna.
1991. március 24-én a Sampdoria elleni találkozó után pozitív lett Maradona doppingtesztje, amiért 15 hónapos eltiltást kapott. Később visszatért, de már nem volt a régi. Fiktív játékunk alapján legalább három alkalommal elhódíthatta volna az Aranylabdát, és többször a dobogón végezhetett volna. Pelé és ő sem kaphatta meg soha a díjat, de abban mindenki egyetért, hogy a huszadik század legnagyobb futballistái voltak. Vajon Messié lesz a 21. század?