Nem kímélték egymást
Bár a Boston és a Washington nem találkozott annyiszor az elmúlt években a rájátszásban, hogy kialakuljon egy egészséges rivalizálás a két gárda között, a hétfői mérkőzésen már megmutatkoztak ennek csírái. Még maga Dale Hunter, a fővárosiak vezetőedzője is úgy jellemezte a szabálytalanságokkal és durvaságokkal tarkított harmadik összecsapást, mint ami inkább hasonlított egy rögbi meccshez, mint hokihoz, bár azért a büntetőpercek messze elmaradtak a vasárnapi Flyers-Penguins mérkőzés kiállításainak összmennyiségétől.
Miután a párharc első két felvonásán mindössze négy gólt lőttek a csapatok a két kapus, Tim Thomas, illetve Braden Holtby szenzációs védéseinek köszönhetően, elérkezett az idő, hogy végre a csatárok is észrevetessék magukat. Kétszer is vezetést szerzett a Washington a hazai drukkerek legnagyobb örömére, de a második harmad után mégis 2-2-vel voltak kénytelenek levonulni a jégről.
A záró játékrész bostoni részről a lehető legjobban indult, az önmagát a címvédőnél ismét megtaláló Brian Rolston, aki az elmúlt években csak szenvedett volt kenyéradói, a New Jersey és a New York Islanders színeiben, a mérkőzés során először előnyhöz juttatta a vendégeket. Ezt követően durván ment egymás őrölése a pályán és a palánk mellett, és a bíróknak többször is ki kellett állítania játékosokat túlzott durvaságért.
Claude Julien mégsem volt elégedett a zebrák tevékenységével, mivel belátása szerint továbbra sem lépnek fel kellő mértékben azon megmozdulások ellen, amelyekben benne van a sérülés veszélye.
„Az egyetlen dolog, amiért én személy szerint csalódott vagyok, hogy az elmúlt három mérkőzésen már harmadszor ütötték fejen a játékosainkat. Csak reméli az ember, hogy a hasonló megmozdulások nem csúsznak ki az irányítás alól. De ez mások feladata, nem a miénk” – panaszkodott a mester.
A végeredmény miatt azonban nem kellett keseregnie a francia-kanadai trénernek, hiszen bár Rolston találatára volt válasza a hazaiaknak, Zdeno Chara az utolsó percekben ismét bebizonyította, hogy mennyire megérdemelt az a C betű a mezén, ami a csapatkapitányok cégére. Egy négy a négy elleni akció során szólaltatta meg negyedszer a góldudát a szlovák óriás a vendégek részéről, és a hátralévő percekben meg tudták tartani ezt a vezetést, visszaszerezve ezzel a pályaelőnyt a párharcban.
Emberhátrányban úsztak el a Cápák
A San Jose fontos leckét tanulhatott meg a harmadik mérkőzésen: nem ajánlatos a Blues ellen sokszor a büntetőpadra kerülni. A Cápákra mindössze négy kisbüntetést róttak ki a zebrák a találkozón, azonban ezek mégis végzetesnek bizonyultak a hazaiak számára, mivel a vendég Zenészek három alkalommal is képesek voltak kihasználni az emberelőny adta lehetőségeket.
Ken Hitchcock legnagyobb örömére a harmadik találkozóra a csapat veteránjai is összekapták magukat eredményesség terén, és a fiatal Patrik Berglund mellett a liga veteránjai közé sorolható Andy McDonald, Jason Arnott és Alex Steen is betaláltak, utóbbi kettő emberfórból, és így már 4-1-re vezettek a harmadik harmad elején a Zenészek.
Úgy tűnt, hogy a sérült Jaroslav Halakot pótló Brian Elliottnak köszönhetően ezzel a sima eredménnyel készülhet a nyugati főcsoport második kiemeltje a párharc negyedik összecsapására, de a negyedik találat után a San Jose rákapcsolt, és az utolsó négy percben kétszer is kiváltotta a közönség ujjongását. Logan Couture már lehozott kapussal hozta fel a Cápákat egy gólra a mérkőzésen, azonban a maradék tizenhét másodperc már a Sharks neves csatárai számára is túl kevésnek bizonyult, hogy még egyszer feltörjék a Blues falát a hosszabbítás kiharcolásának érdekében.
A Hitchcock-gárda így lépéselőnybe került, de ami ennél is fontosabb, hogy visszaszerezte az első találkozón duplahosszabbításos vereség után elvesztett pályaelőnyt. A felek csütörtökön találkoznak ismét, megint csak a Sharks otthonában.
Csak Lundqvist, más semmi
Meglehetősen jó tapasztalatokkal és eredményekkel érkezhetett haza az Ottawa Senators, hiszen sikerült egy mérkőzést elcsípni a két New York-i összecsapás közül, így számukra igazán kedvező párharcállással, 1-1-gyel kezdtek neki a két hazai találkozó első felvonásának. Ami még inkább bizakodásra adhatott okot, hogy Henrik Lundqvist egyelőre nem jelentett számukra megoldhatatlan feladatot, és mindkét előző meccsen eljutottak legalább a két gólig ellene.
Lundqvist, a New York Rangers legnagyobb sztárja, tisztában volt a rá nehezedő nyomással, de azzal is, hogy leginkább rajta múlik, hogy a Parkőrök az idei rájátszásban milyen messzire menetelnek. Ennek megfelelően felszívta magát az Ottawa elleni harmadik mérkőzésre, és nem sok teret engedett a hazaiaknak, ha már a védelem nem állt stabil alapokon a Rangers oldalán. Az Ottawa 39 alkalommal próbálta meg átjuttatni a korongot a svéd fenoménon, de Lundqvist mindannyiszor megálljt parancsolt ellenfeleinek.
A túloldalt viszont a Rangersnek elegendő volt csupán 23 lövés, hogy betaláljon, méghozzá egy olyan játékos révén, aki eddig a párharc egyik legnagyobb meglepetése. A nagytermetű Brian Boyle az alapszakaszban fizikális hokijával és büntetőperceivel hívta fel magára a figyelmet, amolyan tipikus rosszfiú volt a jégen. A playoffban viszont már a harmadik találatát szállította a Rangersnek, és a hétfői napon mindössze erre volt szüksége a New Yorknak a győzelemre.
A Rangers ezzel ismét előnybe került a párharcban, de a mutatott játék miatt John Tortorellának valószínűleg volt egy pár keresetlen szava fiaihoz. A New Yorknak fel kell javulnia a mezőnyben a negyedik mérkőzésre, mert Lundqvist akármennyire jó, egy találat nem fog minden mérkőzést eldönteni a javukra.
