A milánóiak nagy kedvence, a lesipuskás gólvágó nyáron vette át a csapat irányítását, miután nevetséges körülmények között kirúgták Clarence Seedorfot a gárda éléről. Pippo előtte az U19-es csapatot edzette két évig, egykori csapattársa menesztése pedig éppen kapóra jött neki. Minden idők egyik leggólérzékenyebb olasz támadója edzőként azonban kudarcot vallott. A Milan gyakorlatilag középcsapattá vált, ráadásul abból sem a stabilabbik fajta. De tényleg Pippo a hibás mindenért?

Akik sokat néznek Milan-meccset, gyakran hallhatják az Inzaghit éltető rigmusokat az ultrák felől. Ugyanakkor a "mezei szurkolók" már régen kirúgták volna Inzaghit. Tény, ami tény, 23 bajnoki találkozóból csupán hetet nyertek meg a piros-feketék, a kupából kiestek, a célkitűzésként megjelölt dobogó alsó foka pedig 12 pontra és nyolc csapatnyira van most Hondáéktól. Kérdések tucatjait teszik fel a szurkolók, válasz azonban nem érkezik.

- Miért nem mond le Inzaghi magától vagy miért nem rúgják ki őt?
- Meddig mélyíti még a válságot a Berlusconi-Galliani tengely az átigazolási politikájukkal?
- Miért van az, hogy olyan támadók, mint Matri, Niang, Torres a Milanban kudarcot vallottak, máshol viszont bizonyítanak?
- Hogy fordulhat elő, hogy olyan játékosok, mint Bonera folyamatosan játéklehetőséget kapnak?
- Olyan játékosok, mint El Shaarawy, Montolivo, Honda vagy Cerci miért vallanak kudarcot hétről hétre, holott a kvalitásiak alapján kiemelkednek a mezőnyből?
- Hogy szaladgálhatnak azon a legendás középpályán, amelyet egykor a Gattuso-Seedorf-Pirlo-Kaká négyes uralt, most olyan levitézlett játékosok, mint Essien és Muntari, akiket láthatóan egyáltalán nem érdekel az egész?

A kérdések csak jönnek, a csapat szenved, Inzaghi pedig marad. Persze miért is mondana le? A hangadó fanatikusok szeretik őt, míg kirúgni nem fogják, ez egyre biztosabb. Nem telik ugyanis a klubnál arra, hogy a menesztett Seedorf mellett még egy trénert fizessenek az aktuális edző mellett. Igazolásokra sincs pénz, nemhogy ilyen luxusra.

Inzaghi az Empoli elleni sokadik gyalázat után türelmet kért. Ezredszerre is. Olvasgatva a szurkolói fórumokat, az egykor oly lelkes fanatikusok mára félúton vannak az apátia és a teljes lemondás között. Vannak, akiket egyszerűen már nem érdekel, hogy tönkretették a klubjukat, mások pedig tüntetnek. Ahogyan tüntettek az Empoli ellen is, ahol tényleg csupán néhány ezer ember lézengett a lelátókon. Eközben a fórumokon az "InzaghiOUT, GallianiOUT, BerlusconiOUT" hashtegű hozzászólások uralják a lájkokat, de a ThisisnotmyACMilan is igen népszerű.

Kiveszett ebből a csapatból minden szerethető. Nemhogy a szenátorokat nem tudta pótolni senki, az olyan játékosokat sem, akik legalább érzelmeket váltottak ki az emberekből, mint Zlatan Ibrahimovic vagy Thiago Silva, aki valószínűleg még mindig vérét adná a csapatért, ha Berlusconiék nem akasztják rá az "eladó" táblát.

És vajon mi következik ezután? Semmi. Filippo Inzaghi nem mond le, mert nem érzi úgy, hogy ő lenne a felelős, csak széttárja a kezét, hibáztatja a sérüléseket, a szerencsét, az univerzumot, mindenkit. A tulajdonosok nem lépnek, mert az ő zsebük csak hízik, a szurkolók pedig tehetetlenek. Itt senki nem hibás, de a világ egyik legnagyobb klubja mégis haldoklik.

Igenis jó lehet most Filippo Inzaghinak lenni és nem csak azért, mert így néz ki a barátnője...