Hetek óta Dárdai Pál esetleges kinevezése tartja lázban a magyar fociközeget. Bár Csányi Sándor MLSZ-elnök az oroszok elleni, novemberi közepi barátságos meccs után úgy nyilatkozott, december 1-jére le akarja zárni az ügyet, a tárgyalások elhúzódtak, és még mindig nem tudni, mindenki Palija marad-e a nemzeti csapat padján, vagy másik, esetleg nagynevű külföldi edző jön. Egyre több helyről hallani, hogy a késlekedés oka Dárdai hosszas alkudozása a Herthával, mások viszont esküdöznek, hogy Sven-Göran Eriksson, egykori angol kapitány van a spájzban, és ha Dárdai nemet mond, akkor ő lesz a válogatott edzője.
Bár elsőre azt hinnénk, mindenki Dárdai kinevezésén dolgozik, a valóság az, hogy a magyar futballközeg egy jól kivehető részének
kifejezetten rosszul esne, ha az ideiglenes kapitány mégis maradhatna a posztján.
Bognár György, mindenki kedvenc fotelszakértője már az ideiglenes kinevezéskor azon okvetlenkedett, hogy Dárdai kinevezése az egész magyar szakma szembeköpése, és állítólag a románok elleni 1-1 után sem változott a véleménye. Valóban, Dárdai nem a hazai közeg embere, nincsenek stiklijei, nem járta körbe a fél NB I-et - sőt, még az itthoni szaktudás zsinórmértékének számító pro-licensze sincs meg. Ez utóbbi történetnek többrészes cikksorozatban ment neki a SportPlusz, az újság azt próbálta bizonygatni, hogy Dárdai a maga részéről mindent megtett a szükséges papírok megszerzéséért, de az MLSZ lehetetlenné tette a próbálkozást.
Arról, hogy milyen módon lehetett az elmúlt években pro licenszes papírhoz jutni, mi is írtunk korábban. A Mezey-éra alatt az egész rendszer az egykori játékosokat (NB I., válogatott) szolgálta ki, a felvételinél nem ritkán a maximális pontszám 80-90%-át is meg lehetett szerezni pusztán a játékosmúltra való hivatkozással. Mezeyt azonban 2013 elején menesztették, a helyét pedig az a Szalai László vette át, aki rögtön kinevezése után nyilvánvalóvá tette, véget fog vetni a pofára osztogatott licenszek korszakának.
"Szalai azon az állásponton van, hogy a tanfolyamra való bekerülés egyes-egyedül a meglévő tudástól függjön. Ez valljuk be, a magyar futballban teljesen abnormális vízió, hiszen itt mindenki hozzászokott 40 éve, hogy a diplomát teljesítmény nélkül adják."
Ezt már Ferenczi Attila, A-licenszes edző és szakíró mondja, aki mellesleg az edzőképzésben zajló folyamatokra is elég jól rálát. Az ő értelmezésében a SportPlusz cikksorozata nem más, mint
Mezey György újabb próbálkozása, hogy visszakerülhessen a tűz közelébe.
Ehhez nyilván meg kell próbálnia sarat dobálni (vagy még inkább, dobáltatni) Szalaira, erre pedig kiváló lehetőség az őrült népszerűségnek örvendő kapitányjelölt vélt elgáncsolásának vádja. A SportPlusz cikkének végkövetkeztetése ugyanis nagyjából az, hogy Dárdai egyik legnagyobb hendikepje a pro licensz hiánya, ami viszont egyértelműen az MLSZ lelkén szárad, mert nem indították el időben azt a tanfolyamot, amire Dárdai is beiratkozott.
"Olvastam a cikket és finoman szólva is tele van csúsztatásokkal. Egyébként nekem úgy tűnik, mintha Mezey íratta volna meg a cikket, aki - immáron sokadszor - ismét szeretne visszakerülni a hatalomba" - nyilatkozta a hatharom.com-nak Ferenczi, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy Mezey ugyanezt korábban, Kisteleki István MLSZ-elnöksége idején is megpróbálta eljátszani az addig halott Edzőtestület feltámasztásával.
A tanfolyam csúszását az MLSZ és Szalai néhány jelentkező nem megfelelő felkészültségével, a SportPlusz cikke pedig azzal magyarázza, hogy a felvételizők olyan kérdéseket is kaptak, amelyek nem szerepeltek a felkészítő anyagában. Az mondjuk nem világos, hogy ez miért probléma, a világ jobbik felén simán elképzelhető, hogy egy önálló oktatási intézmény egyrészt akkor indít tanfolyamot, amikor akar, másrészt olyan felvételi kérdéseket határoz meg, amilyeneket akar. A magyar futballban viszont eddig
elképzelhetetlen volt, hogy a tanfolyamra való bekerülés a meglévő tudástól függjön.
"Mezeynél korábban olyan kérdések voltak, amely az egyes évek BL-győzteseire, döntőseire, híres apa-fiú válogatott focistákra, és egyéb triviális tényekre vonatkoztak. El tudom képzelni, hogy ehhez képest mennyire sokkolt, amikor a Szalai-féle felvételi megkérdezte, hogy honnan nyerhet energiát egy játékos" - folytatja Ferenczi. A feltett kérdésre egyébként több volt válogatott és NB I-es labdarúgó is azt felelte: energiaitalból.
Mezey régóta a magyar futball apostola, és bár még legnagyobb ellenfelei is elismerik óriási szaktudását és eredményeit, nehéz lenne tagadni, hogy nem egyszerű ember. Az évek során rengeteg konfliktust vállalt, nagyon elhasználódott, ráadásul a laikus megfigyelőnek úgy tűnik, mintha mindig savanyú lenne neki a szőlő valamiért.
Ferenczi is hasonlóan látja, annyit tesz még hozzá, ideje lenne lassan objektív módon megítélni az utolsó vb-re kvalifikáló magyar szövetségi kapitányt. "Mint edző, kiváló, felkészült, és eredményes. Mint szakíró - na, ez már más tészta. Tudomásul kéne már venni, hogy külön szakma az edzői munka, külön szakma a szakírás, külön szakma az oktatás, külön szakma a futball oktathatóvá tétele, és külön szakma egy monopol helyzetben lévő oktatási intézmény vezetése. Mezey az utóbbiban nem volt jó, a tradíció edzői által alkalmazott „stílus kiindulópontú” gondolkodást fel sem ismerte, inkább elterjesztette helyette a „játékrendszer alapú” gondolkodást. Pedig épp ellenkezőleg, mindennek a stílusból kéne származnia, ennek ellenére ez a szakterminológia, maga a kiinduló pont, meg sem jelent az általa vezetett edzőképzésben"
Mezey volt az is, aki behozta Magyarországra az UEFA-képzési rendszerét (sőt, el nem múló érdemei vannak abban, hogy fel merte venni a harcot az idejétmúlt tudást kis hatásfokkal továbbadó TF-iskolával), sokan a mai napig az ő gyermekének tartják licensz-rendszerű képzési rendszert. Amikor aztán 2006-ban Kisteleki MLSZ-elnök megköszönte a munkáját és félreállította, első dolga volt, hogy kapcsolatain keresztül feljelentse a magyar edzőképzési rendszert, a helyére kinevezett Bicskei Bertalant pedig kiürítve várta az Edzőképző számítógépes rendszere.
Mezey Kisteleki távozása után megint visszakerült a tűz közelébe, 2013. január 1-jéig ismét ő felügyelte a magyar edzők képzési mechanizmusát. Csányi Sándor elegánsan próbált meg túllépni rajta, megkérte, hogy fél évig még segítse a posztját átvevő Szalai László munkáját. Mezey azonban inkább ismét megsértődött, és azonnal továbbállt.
Ezeket a sztorikat eddig is lehetett hallani innen-onnan, de az MLSZ-ben dolgozó, az edzőképzés környékén lévő visszásságokra évek óta rálátó Ferenczi Attila most tételesen sorolta a hihetetlen sztorikat.
Sőt, mivel maga is elvégezte a Mezey-féle A-licenszet, a képzésről is első kézből vannak tapasztalatai.
"Ötször felvételiztem, mire felvettek, akkor is csak azért, mert nem volt elég jelentkező, és nélkülem nem lett volna meg a szükséges létszám. A helyzetre jellemző, hogy már a felvételi előtt szóltak, ne nagyon okoskodjak majd a tanfolyamon, szóval valószínűleg előre le volt zsírozva minden."
Nincs sok okunk feltételezni, hogy ez korábban ne lett volna így, valószínűleg volt NB I-es és válogatott játékosok tucatjai kertültek be soron kívül a képzési rendszerbe. Hogy milyen rugalmas volt a felvételi rendszer, arról álljon itt egy újabb Ferenczi-sztori:
"Amikor elkezdtem ontani a szakkönyveket és -cikkeket, a publikációért járó plusz pontok hirtelen kikerültek a felvételi szabályzatból. Ha benne maradnak, kénytelenek lettek volna engem is felvenni a tanfolyamra, és nem indulnak behozhatatlan előnyből a csókosok."
Miközben Ferenczi könyvek tucatjait írta a tradicionális magyar foci alapelveiről, Mezey és társai több évtizedes regnálásuk alatt mindössze egy D-szintű tankönyvet tudtak letenni az asztalra. Ráadásul sok esetben mintha szándékosan tartották volna vissza a tudást, Ferenczi beszámolója szerint például előfordult, hogy egy külföldi szakmai konferenciáról hazatérve Both József (Mezey egykori jobbkeze) azt válaszolta neki, nem beszélhet az ott elhangzottakról, mert az UEFA a szerzői jogokra hivatkozva ezt nem teszi lehetővé. A baj csak az, hogy ez nem igaz, az európai szövetség egyik legfontosabb alapelve a tudás mindenki számára hozzáférhetővé tétele.
Mezeynek még azt is sikerült elérnie, hogy az UEFA-tól ingyen kapott tananyagot a saját weblapján, magánemberként, pénzért tehesse közzé. Sőt, később érthetetlen okból az MLSZ bérbe vette tőle a honlapra feltöltött szellemi tartalom használatát, holott Mezey többek között ennek a létrehozásáért kapta a fizetését.
"A Mezey által vezetett edzőképzés legnagyobb hibája mégis az volt, hogy a magyar futballtradíció eszméjéről egy szó sem hangzott el. Látott már valaki olyan iskolát, ahol nincs történelem óra? Mert a magyar edzőképző iskola ilyen. Nem ismerjük saját gyökereinket sem" - fogalmazza meg a lényeget Ferenczi egyetlen mondatban.
Szalai László egy lepusztított, rossz hangulatú edzőképzést vett át 2013 januárjában, amiben sógor-koma viszonyok alapján dőlt el, hogy kiből lehet egyáltalán szakember. Mezey rendszerének lényege a gondolkodás teljes hiánya volt, szinte tilos volt egyéni ötletekkel, újszerű megoldásokkal előállni. Nem csoda, hogy 20-25 év alatt szinte teljesen eltűnt az értelmiségi réteg a futball közeléből.
Mivel Mezey Csányi Sándor MLSZ-elnök kifejezett kérése ellenére sem segítette az átmenetet, Szalainak és csapatának az oktatási anyagok újraírásával kellett kezdenie a munkát. Most már a nyomdában vannak az edzőképző tankönyvei, de jól látszik, majdnem két éves csúszást okozott, hogy ismét a nulláról kellett elkezdeni az építkezést.
Közben viszont minden más platformon elindult a tudásalapú futballhátország megvalósítása: Emeljük a szintet! néven új, mindenki számára hozzáférhető, kéthavi rendszerességgel jelentkező konferencia sorozat kezdődött, elindult az edzőképző új szakmai honlapja, neten elérhető digitalizált futballkönyvtár készült. A gyerekekre is gondol az új vezetés, ingyen hozzáférhető, internet alapú oktatási anyagok készültek, külön nekik.
A fő üzenet, a vízió az, hogy nyitott gondolkodású, az új tudásra fogékony edzőket oktassanak.
És, hogy ebben valóban segítséget jelenthet-e Szalai László? Ferenczi szerint igen, sőt, mivel az új képzővezérnek sokkal több területen van komoly tapasztalata és eredményei, mint Mezeynek, a siker esélye is nagyobb.
"Nyilvánvalóan olyan embert kerestek az oktatási területre, akinek vannak oktatási tapasztalatai, elhivatott, tettre kész és tele van energiával. Nem akarok Szalai védelmére kelni, de az, amit a cikk állít, vagyis, hogy nevenincs edző lenne, enyhén szólva csúsztatás. Lehet, hogy a kívülállónak nem mond a neve semmit, de a szakmán belül ő egy elfogadott személyiség, aki a cikk állításával ellentétben már minden szinten volt edző. Kicsiknél, nagyoknál, kis egyesületnél, nagy egyesületnél, utánpótlás-válogatottnál, nagy válogatottnál, NB 1-ben, NB 2-ben. Vannak edző-oktatási tapasztalatai is és több szakkönyvet is írt."