Vincze Balázs szövetségi kapitány: „Tudtam, hogy vannak még tartalékaink. Akkor tudtuk ezeket mozgósítani, amikor szükség volt rájuk. A fiúk az első perctől az utolsóig küzdöttek. Másfél hónapja edzünk együtt. Azt fogadtuk meg, hogy az utolsó leheletünkig fogunk harcolni. Így is történt. Gratulálok a fiúknak!

Bisztritsányi Dávid, az Eger kapusa: „Elvettük azt, ami a miénk. Büszke vagyok arra, hogy tagja lehettem ennek a kiváló csapatnak. Sok jó játékossal találkoztam már, de ilyen remek közösséggel még nem. Nagyon boldog vagyok. Ez volt pályafutásom legjobb meccse. Az egyetemisták megverték a profikat!”

Halek Márton, a Debrecen játékosa: „Felrepedt az orrnyergem és egy kicsit a szemem alja. Kaptam egy ütést az oroszoktól, mint Zádor Ervin az 56-os olimpián. Nagyon vérzett az orrom, de már jól vagyok. Az a csapat nyert, amely nagyobb szívvel játszott. Egy igazi családba kerültem.”

Tóth Márton, a Posillipótól a szegediekhez igazoló játékos: „Álomvédekezés, álomjáték. 10 éve nyert férfi vízilabda csapat utoljára Universiadét, Teeguban. Az oroszok kaptak egy kis hátszelet, benne volt a pakliban. Így is nyertünk. Az egyetemi sport igazi ünnepe a mai.”

Somogyi Balázs, a Szeged játékosa: „Le a kalappal a csapat előtt. Akkor hoztuk ki magunkból a maximumot, amikor kellett. Most. Szeretnivaló társaság a mienk. Hihetetlenül alázatosak a sport és egymás iránt.”