,,Sokat tanultunk a mérkőzésen. A magyarok a labdarúgás magas művészetét mutatták be, könnyű edzésjátékot folytattak velünk szemben. Macska-egér harc volt, amelyen a közönség jókat derült." Ilyen is volt - hatvan évvel ezelőtt. A két válogatott közös történelme 1952-től íródik, a harmincas évek elején két meccs erejéig ugyan megmérkőztek egymással, ám akkor egy máig nehezen definiálható (B, amatőr, vagy utánpótlás) válogatott képviselte hazánkat. Négy nap alatt kétszer legyőztük a törököket, akik hivatalos mérkőzésként jegyzik a párharcot, mi viszont a két évtizeddel későbbi, a helsinki olimpián lejátszott találkozót tekintjük az első - a fenti idézet ellenére - komoly összecsapásnak. Négy év múlva találkozott újra a két együttes, az Aranycsapatból akkor már csak néhányan maradtak meg hírmondónak, mégis kevesen gondolták, hogy a berni vb-döntő óta tartó veretlenségünk éppen Isztambulban szakad meg. A győzelem sokat jelentett a félholdasok számára, az volt a török futball első nagy sikere. Az ezt követő harmincnégy esztendőben ötször adtunk leckét keddi ellenfelünknek, a tudásbeli különbségről sokat elárul a 18-2-es gólkülönbség.

A fordulat 1994-ben történt. Mészöly Kálmánt harmadszor nevezték ki szövetségi kapitánynak, szeptemberben a törökökkel kezdtük az Európa-bajnoki selejtező-sorozatot. Az első félidő az elmúlt évtizedeket idézte, Kiprich József már a 4. percben vezetést szerzett, a szünet előtt pedig Halmai Gábor egy csodálatos lövéssel növelte az előnyünket. Kevesen gondolták akkor, hogy az a bal felső sarkos bomba lesz a meccs utolsó magyar gólja, arra pedig szinte senki nem számított, hogy a törökök a folytatásban egyenlítenek, és ponttal távoznak a Népstadionból. Tizennyolc év telt el azóta, és háromszor visszasírtuk azt az ikszet. Nem különben Halmai gólját, amihez nemhogy hasonlót, de semmilyent nem sikerült összehozni a törökök ellen. Kaptunk viszont hatot, és amíg mi sorra maradtunk le a kontinenstornákról és a világbajnokságokról, addig a ,,tanítványainkból" oktatók lettek. Sovány vigasz számunkra, hogy nem csak minket ültettek vissza az iskolapadba,
megtették ezt a miénknél nagyságrendekkel magasabban jegyzett futballnemzetekkel is, 2002-ben vb-, 2008-ban Eb-bronzot nyertek, és egyszer a Konföderációs Kupán is a dobogón végeztek.

Kiprich József és Halmai Gábor gólja még pontot ért, azóta semmi...

A legutóbbi vereségünk a legfájdalmasabb, de nem azért, mert az volt az eddigi legnagyobb különbségű. 2007. szeptember 12-én a 63. percig pariban voltunk a törökökkel Isztambulban, null-nullra állt a meccs, amikor egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után Gera Zoltán eltolta a labdát a kivetődő kapus mellett, aki buktatta őt, a játékvezető pedig büntető helyett sárga, majd piros lapot mutatott fel a magyar csapat kapitányának. A skót Stuart Dougal ítéletét maguk a törökök sem értették, másnap a helyi lapok ,,isteni ajándéknak" nevezték a kiállítást. A történteket maga Michel Platini UEFA-elnök is nehezményezte, aminek azzal adott nyomatékot, hogy felhívta a fegyelmi bizottság figyelmét, kiemelten kezelje az esetet. Így is történt, Gerát végül nem tiltották el, ami egyben a bírói tévedés elismerése volt. Rajtunk ez persze nem sokat segített, akkor sem jutottunk volna tovább, ha nyerünk, de legalább a lelkünk kissé megnyugodott.

Gera Zoltán kiállítása

Kedden este megismétlődhetne a történelem - legalább is addig, hogy null-null az eredmény, Gera gólhelyzetbe kerül és buktatják. Hogy utána mi történik, az nem csak rajtunk múlik. Egyvalamiben biztosak lehetünk, a bíró ezúttal nem lesz skót - mert olasz...

A magyar-török kapcsán sok más mellett egy tavalyi mérkőzést is érdemes felidézni. Aki ott volt 2011. szeptember 2-án a Puskás Ferenc Stadionban, vagy fotelból szurkolta végig a meccset, az tudja mire gondolok. Akkor a selejtező sorozat végén jártunk, most még hét meccs hátravan. Akkor az évtizedek óta várt bravúr ellenére csak matematikai esélyünk maradt a továbbjutásra, most még akkor sem érdemes számolgatni, ha nem nyerünk. Akkor nagyjából annyi esélyünk volt a győzelemre, mint most. Akkor a svédek hozzávetőlegesen olyan játékerőt képviseltek, mint jelenleg a törökök. Juhász Roland és Dzsudzsák Balázs akkor sem játszhatott, de nélkülük is nyertünk. Miért ne sikerülhetne most is?

A hathárom.hu élő, szöveges tudósításban számol be kedden 20:30-tól a Magyarország-Törökország vb-selejtezőről.