Legendák

Szepesi György 90 éves!

  • Göbölyös János
megosztom

,,Lőj, lőj, lőj, lőj! Dömötör, lő, goooól! Jönnek a csehszlovákok, jönnek a csehszlovákok! All right, mister Wright!”. Néhány legendás mondat azok közül, amelyek a 90. születésnapját ünneplő Szepesi György nevéhez fűződnek. A kivételes pályafutással büszkélkedő legendás riporter közvetítései egybeforrtak a múlt évszázad második felének magyar sportsikereivel, utánozhatatlan stílusával, hangjával, sokszor túláradó, de az objektivitást mindvégig szem előtt tartó lelkesedésével magyarok millióinak szerzett boldogságot – vagy éppen keserűséget. Népszerűsége akkor sem csökkent, amikor kezdetét vette a televíziós korszak, a szurkolók kitartottak mellette, a képernyőt nézték, de őt hallgatták.

Szepesi György, a legendás sportriporter

Szepesi nem riporternek készült, gyerekkori társaihoz hasonlóan ő is futballista akart lenni. Ebből a szempontból jó helyre született, hiszen az angyalföldi-újpesti környék is ontotta magából a tehetségeket, ám legjobb barátja, Szusza Ferenc árnyékában hamar felismerte, számára nem a labda, hanem a mikrofon jelentheti a világhírnevet. Huszonhárom évesen került a Magyar Rádióhoz, és három esztendővel később már olimpiáról tudósíthatott. Az 1948-aslondoni ötkarikás játékokat követően a pekingi kivételével valamennyin ott volt, 1954-től pedig - az 1970-es mexikóit leszámítva - a labdarúgó-világbajnokságokon is részt vett. Negyvenkilenc olimpiai aranyérem mellett számos világ-, és Európa-bajnoki sikert közvetített.

Címek, díjak, kitüntetések
 

Szepesi (Friedländer) György, sportriporter 
Született: 1922.02.05., Budapest 
Az MTI bonni tudósítója (1974-1978) 
A Magyar Rádió Sport Főosztályának vezetője (1981-1992) 
Az MLSZ elnöke, a MOB tagja (1978-1986) 
A FIFA végrehajtó bizottságának tagja (1982-1994) 
SZOT díj (1969) 
Angyalföld díszpolgára (1995) 
NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozat (1995) 
Gerevich díj (2000) 
MSÚSZ Életmű díj (2004) 
Prima Primissima díj (2004) 
Budapest díszpolgára (2005) 
Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (2005) 
Kodály Zoltán közművelődési díj (2007) 
MOB Fair Play Életmű-díj (2011)

A szíve csücske természetesen a futball volt, és maradt, de nem csak írt és beszélt róla, hanem - MLSZ-elnökként és FIFA vb-tagként – dolgozott is érte. Neve szinte egybeforrt az Aranycsapattal, a tizenkettedik játékosként emlegették, és bizony az ,,Évszázad mérkőzésének” titulált londoni hathármat nézve és hallgatva, ha csak kívülállóként is, de valóban helye volt minden idők legjobb magyar válogatottjában. A maga területén, ha úgy tetszik a szakmájában ő is a világszínvonalat képviselte.

Kivételesen hosszú és tartalmas pályafutásának köszönhetően Guinness-rekordernek is mondhatja magát, nála hosszabb ideig ugyanis senki nem ,,sportriporterkedett”. 1945-ben, a magyar-osztrák válogatott meccsen vette fel először a,,fülest”, és bár ötven évvel később egy Izrael ellen 2-0-ra elveszített mérkőzés után azzal fejezte be a közvetítést, hogy ,,azt mondtam, búcsúzni csak nagyon szépen szabad. Én megpróbáltam mindent....”, 2005-ben újra megjelent a pálya szélén. Akkor Argentína volt az ellenfél a Puskás Stadionban, és Szepesi Györgyöt felkérték szakkommentátornak. Igent mondott, így aztán a megannyi világsztár után egy újabbal, a maiak közül a legnagyobbal kerülhetett közeli kapcsolatba. Lionel Messiről van szó, akinek a válogatottbeli debütálását testközelből láthatta, bár erre az argentin zseni nyilván nem szívesen emlékszik vissza, hiszen két percet sem töltött a pályán, amikor kiállították.

Idén is Londonban lesz az olimpia. Csakúgy, mint hatvannégy évvel ezelőtt, amikor Szepesi György először közvetített a nyári játékokról. Tervezi, hogy ott lesz, és ha túl a kilencvenen már nem is mikrofonnal a kezében, de tiszta szívből szurkol a magyar sikerekért.

S, ha már a jubileumoknál tartunk. Számára - sokmillió magyarral együtt – 2014 jelentheti majd az igazi ünnepet. Hatvan évvel az 1954-es, pályafutásának első és minden bizonnyal legemlékezetesebb világbajnoksága után Brazíliában jön össze a labdarúgás színe-java. Mit nem adnánk egy Szepesi-mondatért, ami valahogy úgy szólna, hogy ,,Lőj, lőj, lőj, lőj! Dzsudzsák, lő, goooól!”.

Gondolom, ezt ő sem hagyná ki…

Jó egészséget, és Isten éltesse Gyuri bácsi!

Az 1953-as angol-magyar mérkőzés Szepesi György kommentálásában

megosztom